161734. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyógyhatású glükózamin-szulfát előállítására

3 c) nem 96%-os kénsavat használunk, hanem 20% kéntrioxidot tartalmazó füstölgő kénsavat. 2. Ioncserélő gyanta alkalmazása az 1 056 331 ljsz-u angol szabadalmi leírás szerint. E módszernek nyilvánvaló egyszerűsége eile- 5 nére is számos hátránya van. Az első hátrány abból áll, hogy a kétszeres ioncserélő reakció, ami a gyantaágyban végbemegy, mindaddig, míg a gyanta friss, relatíve kielégítő eredménynyel folyik: a harmadik vagy a negyedik rege- 10 nerálás után azomiban a gyanta gyakorlatilag használhatatlan. A második hátrány abból áll, hogy a klükózaminhidroklorid első részletei, melyek a gyantával érintkezésbe jutnak, glükózamin-t>iszulfáttá alakulnak (ós nem szulfáttá) a 15 szulfát anionok niagy fölöslege következtében a beáramló hidroklorid oldattal szemben; ezért az oszlopból kikerülő első frakciót el kell dobni, ami a termelést csökkenti. Az eljárás további hátránya, hogy az oszlopról kikerülő oldat igen 20 híg és ezért töményíteni kell; ez utóbbi lépés hosszadalmas és óvatosságot igényel a termék hőérzékenysége következtében, és ezenkívül költséges is, mivel kb. fél liternyi oldatot kell szárazra párolni, ahhoz, hogy 100 g termékhez 25 jussunk. Még egy további hátrány abból ered, hogy a hidroklorid oldat perkolálási sebességét az oszlopon át igen alacsonyan kell tartani; elméletileg alkalmazhatunk hosszabb gyantaágyat a gyorsabb perkolálás érdekében, a gyantaágy 30 meghosszabbítása azonban csak megnövelné a képződött biszulfát mennyiségét. A találmány szerint előállított termék az alábbi szempontok szerint imutat eltéréseket: 35 Tárolhatóság glükózaminszulfát levegőn becsomagolva glükózaminszulfát (sóképzési módszer) 30 perc néhány nap 40 glükózaminszulfát (találmá. szerinti m.) 24 óra korlátlan Ez jelentős javulást jelent mind olyan vonatkozásban, hogy jobban ellenőrizhető az orális 45 bevitelre szánt gyógyszerek előállítása, mind magának a gyógyszer-készítménynek a minősége tekintetében. ,b) Igen finom tiszta és gyakorlatilag víztelen kristályokból áll, míg a korábbi termék hidra- 50 tált kristályos konglomerátum, amely nagyobb hígroszkóposságot eredményez. A két frissen előállított és szárított termék Kari Fischer-módszerrel mért víztartalma: glükózaminszulfát (sóképzési módszer) 55 7,2% H2

0 glükózaminszulfát (találmány szerinti módszer) 0,5% H2

0 A glükózaminszulfát előállítása. Intenzív keverést biztosító eszközökkel és hű- 60 tököpennyel vagy csőköteggel ellátott reakcióedénybe bemérünk vízmentes metanolt és ehhez hozzáadunk — apró darabokban — fémnátriumot. Egyidejűleg a hőmérsékletet 30—40 C° között tartjuk. Javasolható, hogy az edényt egy 65 4 extraktor alatt helyezzük el a fejlődött hidrogén eltávolítására. A kapott nátriummetilát-dldathoz körülbelül 30 C° hőmérsékleten glükózaminhidrokloridot adunk egyszerre, 5 percen át tartó erőteljes keverés mellett. Az endoterm reakció következtében hőmérsékletesés figyelhető meg. Optimálisnak látszik az 5 perces reakcióidő; rövidebb Idők nem teszik lehetővé a teljes reakciót, míg hosszabb idők alacsonyabb kitermeléshez vezetnek, mivel a nátriumkloriddal együtt glükózaminbázis csapódik ki. A reakcióidő lejártakor a kapott szuszpenziót a nátriumklorid eltávolítására gyorsan centrifugálijuk. A glükózamin-bázis metanolos oldatát (a szűrletet) átvisszük égy reakcióedénybe, 0 C°-ra hűtjük, és lassan hozzáadunk 20% kéntrioxidot tartalmazó füstölgő kénsavat. A hőmérsékletet O C°-on kell tartanunk; alacsonyabb vagy magasabb hőmérsékletek lassítják a reakciót vagy csökkentik a kitermelést. A pH-érték nem csökkenhet 2—3 alá a sav adagolása közben. A füstölgő kénsav adagolását akkor állítjuk le, amikor azt találjuk, hogy a pH-érték nem kezd újra emelkedni (így a kénsavat kis felesleglben adjuk a rendszerhez). Azt találtuk, hogy a termék kitermelése és minősége szempontjából legjobb a 20%-os kéntrioxid-koncentráció. Az adagolás befejezése után a kapott szuszpenziót még O C°-on körülbelül 1 órán át keverjük, majd 50 1 acetont (éter vagy más kicsapószer is megfelelő) adagolunk. Rövidebb vagy hosszabb idők a kikészített termék változó granulláltsági fokában jutnak kifejezésre. Az anyagot centrifugáljuk; először acetonnal, majd éterrel mossuk. Erre lényegében azért van szükség, mivel ez nagyon gyorsan párolgó oldószer lévén lehetővé teszi a túlságosan higroszkópos termék keletkezésének elkerülését. A terméket (60—80-as sűrűségű szitán) finomra porítva és lehetőleg igen vékony rétegben (1—2 cm-es) 50 C°-ra előmelegített kemencében levegőáramba helyezzük, és folytonosan mozgásban tartjuk, míg teljesen megszárad. Alacsonyabb hőmérsékletek hatására a termék higroszkóposabb, magasabb hőmérsékleteken viszont megsötétedik. A legjobb szárítási módszer 50 C°-ra melegített forgó vákuumszárító alkalmazása. A száraz terméket azonnal megőröljük, lehetőleg maximális mértékben kerülve a levegővel való érintkezést, majd kis dobozokba zárjuk, amelyeket jól szigetelünk a nedvesség hatásával szemben és szilikagéllel védünk. 1. példa Intenzív keverést biztosító eszközökkel és hűtőköpennyel vagy csőköteggel ellátott reakció-