161700. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olvasztókemencébe betáplálható anyag előállítására
161700 pörkölési eljárással hajtható végre, egyébként pörkölési és/vagy szinterezési eljárással. A kéntelenítést például a teljes nyersanyagmennyiség szinterezésével is végrehajthatjuk, és a szinterezett összesült anyag összetörése, ill. aprítása útján nyerjük a terméket; vagy pedig pusztán az anyag ólomban viszonylag gazdag részét szinterezzük, majd a szinterezett összesült anyag öszszetörésével, ill. aprításával nyerjük a terméket, míg a viszonylag ólomszegény anyagrészt pörköljük, majd a két eljárással kapott termékeket végül is előnyösen összekeverjük. Amikor a szinterezett anyagot már összetörtük (aprítottuk), ezt az anyagot bármikor akár teljes mértékben olyan méretűvé is apríthatjuk, amely már alkalmas az összepréselési fázis végrehajtásához; de az anyag olyan méretűvé is aprítható, amely már önmagában megfelelő az olvasztókemence betáplálási anyagaként, ill. tölteteként, és az aprításkor keletkező finomszemcsés anyag ugyancsak felhasználható az összepréselési fázisban. Ez utóbbi kisegítő művelet lehetővé teszi, hogy a töréssel szűk mérettartományú frakciót állítsunk elő, és a viszonylag nagy mennyiségű finomszemcsés anyagot, amelyet ily módon nyertünk, közvetlenül felhasználjuk a préseléshez, a szinterezési folyamatba való visszavezetés helyett. Célszerű, ha a leírt eljárással készített, az olvasztókemencébe táplálható darabos, oxidos anyag mikroporozitása legalább 25%, A találmány fent leírt jellegzetességeihez még a következő magyarázatokat fűzzük: 1. Amennyiben csak egy szinterezőszalagot alkalmazunk az ólomban gazdag szulfidkoncentrátumok kéntelenítésére, elkülönítve valamennyi többi betáplálandó anyagtól, a szinterezési művelet a már ismert gyakorlattal hasonlítható össze, amelyet általában az ólmos olvasztókemencékbe betáplálandó anyag előkészítésével kapcsolatban alkalmaznak. A szinterezőgép mérete, a betáplálási anyag előkészítése, ill. előállítása, a szinterezőanyag osztályozása és aprítása, a finomszemcsés anyag és a gáz kezelése, valamint a gázok mosására szolgáló berendezések lényegesen csökkennek a hagyományos cink/ólom olvasztókemencéhez rendelt szinterező gyártóberendezéshez viszonyítva. 2. Amennyiben alacsony ólomtartalmú szulfidkoncentrátumokat kéntelenítünk pörköléssel, pl. lángkemencében, fluidágyban vagy lángpörkölőben, a pörkölőből kilépő gáznak 10%-nál több S02 -t kell tartalmaznia, és még ha összekevernénk is az ólomtartalmú anyag szinterezésével keletkező gázzal, akkor is olyan kevert gázt adhatunk le a kénsavgyártó berendezésnek, amelynek S02-tartalma meghaladná a hagyományos szinterezési eljárással kapott 7%-os maximumot. 3. A forró brikettkészítő üzem képes feldolgozni azt a pörkölt anyagot, amely a fent említett 2. pontban leírt műveletekből származik, és fel tud dolgozni olvasztókemencéből recirkuláltatással nyert bármilyen oxidércet, oxidmaradványokat vagy olyan melléktermékeket, amelyet 20 25 más cink- vagy ólomeljárásokból nyernek, továbbá az ólomszinterező szalagról származó (ld. a fenti 1. pontnak megfelelő műveleteket) folyósítóanyagokat és más szinterezett finomszemcsés 3 többletanyagot. Mindezek az anyagok ily módon azonos méretű és alakú anyagdarabokká agglomerálhatók, és forrón táplálhatok be az olvasztókemencébe. Azok a betáplálandó anyagok, amelyek nincsenek elegendő mértékben felhe-10 vítve az előző eljárások során, a brikettezést megelőzően olaj- vagy gáztüzelésű égetőkemencében, fluidágyon vagy lángkemenceaknában hevíthetők elő. 4. A megszilárdításhoz szükséges járulékos kovasav alkalmazására nincs szükség sem a szinterezési lépcsőben, sem abból a célból, hogy elég szilárd briketteket kapjunk, mivel a brikettek nyomás alatti formázása során elegendő kötési intenzitás van biztosítva kovasav túladagolása nélkül is. Ezért nincs szükség arra, hogy járulékos salakot képezzünk a kemencében azon a mennyiségen túlmenően, amelyet a cink/ólom nyersanyagokban levő meddő összetevői tesznek szükségessé, és amelyet a helyes salakösszetétel biztosításához szükséges folyósítóanyagként adagolunk. 5. A szinterezett összesült anyag, amely akkor keletkezik, ha ólomtartalmú anyagot szintere_0 zünk, úgy aprítható, hogy szűk mérettartományú, pl. +1,9 cm — 3,81 cm mérethatárok közötti mérettartományú frakcióvá legyen osztályozható, és az a finomszemcsés anyagmennyiség, amely a szinterezőgép betáplálási végén jg szükséges mennyiségen túlmenően keletkezik, a brikettkészítő berendezésbe táplálható be. Ha szükséges, a szinterezőgépből kilépő összes termékek -0,635 cm-es szemcsenagyságú anyaggá zúzhatok össze, és hozzáadhatok ahhoz az anyag-40 hoz, amely a brikettgyártó berendezésbe kerül betáplálásra. Ez utóbbi esetben a teljes kemencébe betáplált anyagmennyiség azonos méretű és alakú; különben a betáplálandó anyag brikettek és szinterezett anyag keverékéből állna, amely-45 nek anyagdarabjai hasonló méretűek, de eltérő alakúak és összetételűek. 6. Ha a szulfidos nyersanyag egy részét pörköljük, pl. egy fluidágyon vagy lángpörkölő szerkezeten, a fejlesztett hő egy része hasznosítha-50 tóan, gőz formájában visszanyerhető veszteséghőbojler útján, és ez a gőzmennyiség a gyártóüzemben másutt hasznosítható. Ilyen megtakarítás szinterezőszalagos eljárásban nem lehetséges. 55 A találmányt részletesen á csatolt rajzok alapján ismertetjük, amelyek folyamatábrákat tartalmaznak. A rajzokon az 1. ábra a betöltendő anyag hagyományos 60 előkészítésének a folyamatát tünteti fel („A" lap); a 2. ábra a találmány szerinti forró brikettezési műveletet magában foglaló anyag-előkészítési eljárás folyama-65 tát tünteti fel („B" lap).
