161694. lajstromszámú szabadalom • Eljárás (-) cisz-1,2-epoxipropilfoszfonsav előállítására

í 161694 3 4 ces-törzseket tenyésztünk, amelyeket ugyancsak talajból izoláltunk és a Merck & Co., Inc. tenyé­szetgyűjteményében MA—2867, MA—2903, MA—2916, MA—2917, MA—3270, MA—3272 és MA—3287 jelöléssel azonosítottunk. Ezeket a te­nyészeteket a Streptomyces viridochromogenes species tagjaiként osztályoztuk. Az MA—2903, MA—2867, MA—2916, MA—2917 és MA—3270 jelű tenyészeteket az US Department of Agri­culture Northern Utilization Research & Deve­lopment Division törzsgyűjteményében helyeztük el állandó megőrzésre a következő jelölések alatt: NRRL—3413, NRRL—3414, NRRL—3415, NRRL—3416, illetve NRRL—3427. Az MA—3269 jelű tenyészetet a Streptomyces wedmorensis speciessel azonosítottuk és az NRRL—3426 számmal láttuk el. A fenti mikroorganizmus-féleségeken kívül megvizsgáltuk más mikroorganizmusok — töb­bek között Streptomyces-törzsek — alkalmazá­sának lehetőségét, amelyeket vagy a természet­ből izoláltunk, vagy ezen organizmusok mutáció­jával állítottunk elő. Ezeket a mutánsokat termé­szetes szelekcióval kaptuk, vagy mutagen ágen­sek, például X-besugárzás, UV-besugárzás, nit­rogénmustárok stb. segítségével állítottuk elő. Mivel lényeges nehézségekkel jár a tiszta (-) cisz-l,2-epoxipropilfoszfonsav elválasztása a fermentleben jelenlevő nagy mennyiségű szeny­nyezéstől, igen fontos, hogy módot találjunk a i'ermentlében jelenlevő össz-szárazanyaghoz vi­szonyított antibiotikum-koncentráció növelésére. Azt találtuk, hogy foszfor hozzáadása komplex szerves és kémiailag definiált fermentációs táp­talajokhoz fokozza a (-) cisz-l,2-epoxipropilfosz­fonsav termelését. „Komplex szerves táptalajon" olyan táptalajt értünk, amelyben néhány kom­ponens kémiailag nem definiált. Példa az ilyen táptalajra az, amely őrölt zabból kapott termé­keket, szójalisztet, nátriumcitrátot, poliglikolt és desztillációs maradékokat tartalmaz. A „kémiai­lag definiált táptalaj" névvel olyan táptalajokat jelölünk, amelyekben valamennyi komponens kémiailag definiált. Példa az ilyen közegre az, amely kukoricakeményítőt, káliumhidrogénfosz­fátot, nátriumcitrátot, aszparagint, metionint, mononátriumglutamátot, kalciumkloridot, mag­néziumszulfátot és vas(III)-szulfátot tartalmaz. Az antibiotikum-termelés fokozásához szükséges foszfor mennyisége az alkalmazott közegtől füg­gően változik. Antibiotikum-termelést figyeltünk meg olyan közegekben, amelyek foszforforrás­ként max. 10,0 g/l CaHP04-ot tartalmaznak. Jó antibiotikum-termelés elérésére azonban ajánla­tos körülbelül 0,1 g/l — kb. 1,0 g/l foszfor alkal­mazása. Foszfor hozzáadása a komplex szerves tápanyagokat tartalmazó közeghez 30—60%-kal növeli a (-) cisz^l,2-epoxipropilfoszfonsav ter­melését, ha az esetleg jelenlevő foszfor mennyi­ségét 0,2—0,4 g/l foszfor hozzáadásával növeljük. Ennek megfelelően kémiailag definiált vagy szintetikus táptalajban kimutatható volt, hogy foszforforrás hozzáadása kb. 3 ,"g/ml — kb. 41 ,«g/ml értékkel növeli a (-) cisz-l,2-epoxipropil­f oszf ons av-termelés t. A foszfor adagolható fém alakban, de előnyö­sebbnek tartjuk azt a változatot, amikor foszfor­vegyület alakjában előnyösen szervetlen sóként adagoljuk, például káliumhidrogénfoszfát, nát­riumhidrogénfoszfát vagy kalciumhidrogénfosz­fát formájában. Foszforforrásként alkalmazha­tók szerves vegyületek, például foszfoglicerin­sav, 2-aminoetilfoszfonsav, glukóz-1-foszfát, glu­kóz-6-foszfát és dinátriuminozinát. A foszfor be­vihető valamely természetben előforduló fosz­forsóként vagy komplexként, amely például je­len lehet a foszforban gazdag mikrobiális táp­anyagokban. A szokásos komponensek a követ­kezők: asszimilálható szénforrás, asszimilálható nitrogénforrás, szervetlen sók és szükség esetén növekedési faktorok. Javasoljuk a foszfor hoz­záadását a (-) cisz-l,2-epoxipropilfoszfonsav ter­melésére képes más mikroorganizmusokat tartal­mazó fermentlevekhez is. Annak igazolására, hogy a megnövekedett hatóérték foszfor jelenlé­tének tulajdonítható, a fermentációt végrehajtot­tuk más sók, például kálium- és nátriumklorid, jelenlétében is. Minden esetben csak a foszfor­forrás hozzáadása után lépett fel hatóérték-nö­vekedés. Bár a találmány szerinti új antibiotikum felü­leti és süllyesztett tenyészetben egyaránt előállít­ható, újabban előnyben részesítjük a fermentá­ció süllyesztett fázisban való végrehajtását. A kis volumenű fermentációkat előnyösen úgy hajtjuk végre, hogy megfelelő mennyiségű táptalajt mé­rünk be lombikokba, a lombikokat és ezek tar­talmát 120 c C-ra való melegítéssel sterilezzük, a lombikokat beoltjuk valamely (-) cisz-l,2-epoxi­propilfoszfonsav-termelő mikroorganizmus, pél­dául valamely Streptomyces-törzs spóráival vagy vegetatív sejttenyészetével, lazán bedugjuk a lombikok nyakát vattával, és 3—5 napon át ál­landó hőmérsékletű helyiségben körülbelül 28 °C-on rázógépen folytatjuk le a fermentációt. Nagyobb volumenű termelés esetén célszerű a fermentáció megfelelő, keverővel és a fermentlé levegőztetésére szolgáló berendezésekkel ellátott tankokban való levezetése. E módszer alkalmazása esetén a táptalajt a tankban állítjuk össze és 120 °C-on való tartással sterilizáljuk. Lehűlés után a sterilizált táptalajt a mikroorganizmus vegetatív sejttenyészetét szolgáltató megfelelő forrással oltjuk be, és 2—4 napon át folytatjuk a fermentációt a táptalaj kevertetése és/vagy le­vegőztetése közben, a hőmérséklet körülbelül 28 cC-on való tartása mellett. Ez a (-) cisz-l,2-epoxi­propilf oszfonsav-termelési módszer különösen al­kalmas nagy mennyiségű új antibiotikum előál­lítására. A (-) cisz-l,2-epoxipropilfoszfonsavat termelő mikroorganizmus alkalmazásával lefolytatott fermentációt körülbelül 20—40 °C hőmérsékle­ten hajthatjuk végre. Optimális eredmények el­érésére azonban célszerűbb a fermentáció 26— 30 °C közötti hőmérsékleteken való lefolytatása. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60

Next

/
Thumbnails
Contents