161672. lajstromszámú szabadalom • Tűzálló készítmények
3 161672 4 nyösek azok az oxigéntartalmú szerves vegyületek, amelyek alumíniumsókkal koordinációs vegyületeket képeznek. A hidroxilvegyületek közül előnyösek az alifás alkoholok, pl. az 1—10 szénatomos alifás alkoholok. Különösen előnyösen 1—4 szénatomos alifás alkoholokat, pl. etilalkoholt tartalmazó komplexeket használhatunk fel. A halogéntartalmú komplex alumíniumfoszfátokban (a továbbiakban ezt a vegyületcsoportot röviden komplex foszfátnak nevezzük) a halogénatom előnyösen klóratom lehet, a vegyületek azonban egyéb halogénatomokat, pl. bróm- vagy jódatomot is tartalmazhatnak. A „foszfát" megjelölésen foszfátésztert értünk. A komplex foszfátokban az alumínium és a foszfor grammatomjainak aránya széles határok között változhat, pl. 1:2 és 2:1 közötti, előnyösen 1:1 és 2:1 közötti érték lehet. Különösen előnyösek azok a készítmények, amelyekben a komplex foszfátban az alumínium és a foszfor grammatomjainak aránya lényegében 1:1, ugyanis az ilyen típusú foszfátkomplexekből az alacsony hőmérsékleten végbemenő bomlás során közvetlenül alumínium-ortofoszfát képződik, amely nagyobb kémiai stabilitással és jobb tűzálló sajátságokkal rendelkezik, mint az alumíniumot és foszfort egyéb arányban tartalmazó komplex foszfátok bomlástermékei. A komplex foszfátokban az alumínium és a halogén grammatomjainak aránya előnyösen lényegében 1:1 lehet. A komplex foszfátok monomerek vagy polimerek lehetnek. A komplex foszfátok szerkezete nem teljesen ismert. A kémiailag kötött hidroxilvegyületek egy része —OR csoport alakjában is jelen lehet ahelyett, hogy a teljes molekula beépülne a komplexbe. A komplex foszfát-monomerek, illetve a komplex foszfát-polimerek ismétlődő egységei pl. 1—5 molekula hidroxilvegyületet tartalmazhatnak. E komplexek, illetve komplexrészek rendszerint 4 molekula hidroxilvegyületet tartalmaznak. Egyes esetekben a komplex foszfátok eltérő típusú hidroxilvegyületeket is tartalmazhatnak, így a komplex foszfátokhoz mind kémiailag kötött víz, mind kémiailag kötött szerves hidroxilvegyület kapcsolódhat, és a komplex foszfát összesen pl. 2—5 molekula hidroxilvegyületet tartalmazhat. A komplex foszfátok közül példaként a következőket említjük meg: a) Etanolt tartalmazó, A1PC1H2 GC80 8 tapasztalati képletű komplexek. A termékek infravörös és röntgendiffrakciós spektrumadatait a fenti holland szabadalmi bejelentés 1. példája ismerteti. A komplexet a továbbiakban alumínium-klórfoszfát-etanolátnak nevezzük, és ACPE rövidítéssel jelöljük. b) AIPCIH11O9 tapasztalati képletű komplex. A komplex infravörös és röntgendiffrakciós spektrumadatait a fenti holland szabadalmi bejelentés 6. példája ismerteti. A komplexet a továbbiakban alumínium-klórfoszfát-hidrátnak nevezzük, és ACPH rövidítéssel jelöljük. c) Brómot és etanolt tartalmazó, AlPBrlfeCsOg tapasztalati képletű komplex. A komplex infravörös és röntgendiffrakciós spektrumadatait a fenti holland szabadalmi bejelentés 7. példája is-5 merteti. A komplexet a továbbiakban alumínium-brómfoszfát-etanolátnak nevezzük, és ABPH rövidítéssel jelöljük. Hangsúlyozzuk, hogy a fenti megnevezések nem utalnak a komplex molekulák szerkezetére. 10 A komplex foszfátokat és azok oldatait úgy állíthatjuk elő, hogy alumíniumot vagy valamely alumíniumvegyületet, előnyösen halogenidet R—OH általános képletű hidroxilvegyülettel és foszforsavval, foszforsavészterrel vagy foszfor-15 sav vagy foszforsavészter képzésére alkalmas vegyülettel reagáltatunk. A reakciót előnyösen 0 °C és 50 °C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. Azokat a komplex foszfátokat, amelyek R—OH általános képletű komponensként vizet 20 tartalmaznak, úgy is előállíthatjuk, hogy az R—OH helyén szerves hidroxilvegyületet tartalmazó komplex foszfátokat vízzel kezeljük. A készítményben felhasználható tűzálló anyagok a következők lehetnek: szilíciumoxid, alu-25 míniumoxid, pl. lemezes szerkezetű alumíniumoxid és bauxit, magnézium, kalcium és titánoxidok, cink- és ónoxidok, magnezit, magnézium-króm alapú tűzálló anyag, cirkóniumszilikát, cirkóniumoxid, cirkon, alumíniumszilikátok, így 30 szillimanit, andaluzit, kianit, mullit és molochit, porcelán- és kerámiaagyagok, karbidok, pl. szilícium- és wolfram-karbid, nitridek, pl. szilícium- és bór-nitrid, azbeszt, bór, vasoxid, krómoxid, kromit, csillám, alumíniumfoszfátok, és a 35 felsorolt anyagok elegyei. A tűzálló anyag — a készítmény alkalmazási módjaitól függően — bármilyen formában jelen lehet. A tűzálló anyagot általában por alakban mérjük be, azonban pl. rostos, szemcsés és 40 lemezes tűzálló anyagot is felhasználhatunk. A por alakú tűzálló anyag szemcsemérete széles határok között változhat, pl. durva — lényegében 0,35—1,0 mm szemcseméretű — por, vagy finom, 0,05 mm-nél kisebb szemcseméretű por lehet. Egyes esetekben előnyösen durva- és finomszemcsés por keveréket alkalmazunk. így pl. a burkolóanyagok öntéséhez felhasználható öntőminták előállításához előnyösen olyan tűzálló porkészítményt használunk fel, amelynek legalább 50 %-a 0,15 mm-nél kisebb szemcseméretű, előnyösen 0,075 mm-nél kisebb szemcseméretű. Diszpergálószerként általában folyékony anya__ got alkalmazunk, amely célszerűen a komplex foszfát oldószere lehet; azonban a kötőanyagot a diszpergálószerben pl. szuszpenzió, szol vagy gél formájában is diszpergálhatjuk. A komplex foszfátok oldószereiként a 29 862/69 6Q sz. brit szabadalmi leírásban ismertetett anyagokat használhatjuk fel. Oldószerként előnyösen poláros anyagokat, pl. metanolt, etanolt, izopropanolt, butanolt, etilénglikol-monoetiMtert, vizet vagy két vagy több felsorolt oldószer elegyét 65 alkalmazhatjuk. Diszpergálószerként oldószerele-
