161607. lajstromszámú szabadalom • Eljárás karbinolalkilmerkaptovegyületek előállítására
17 161607 18 ben; infravörös abszorpciós színképe (metilénkloridban) jellemző sávok 2,91 n. 3,04 ju, 5,64 M, 5,84 M, 6,68 M, 7,33 M, és ,8,60 ju-nál vannak. A találmány szerinti vegyületeket például a következőképpen alkalmazhatjuk kiinduló anyagokként: 5 13. példa 0,02 g 2a- (2-hidroximetil-2-propilmerkapto) -3a-(N-fenil- 10 oxiacetil-amino)-azetidin- 4-on-t feloldunk 0,2 ml ecetsavanhidrid és 0,05 ml piridin elegyében és 5 1/2 órán át 70°-on vízmentes körülmények között melegítjük. Az oldószereket 1 Hgmm nyomáson elpárologtatjuk; a maradékot toluolban oldjuk és az oldószert csökkentett nyomáson újból elűzzük. 16 Ilymódon a (XVI) képletű l-acetil-2a- (2-acetiloximetil-2-propilmerkapto) - 3a-(N-feniloxiacetU-amino)-azetidin -4-on-t kapjuk színtelen, amorf maradék formájában; Rf = 0,55 (szilikagéllemezekjecetsavetílészter); infravörös abszorpciós színképe (metilénkloridban): jellemző sávok 3,05 M, 5,58 20 M, 5,77 M, 5,84 M, 5,92 ju, 6,27 ju, 6,62 M, 6,72 M, és 7,29/j-nál vannak. 14. példa 25 0,08 g 2a-(2-hidroximetil-2-propilmerkapto) 3a-(N-fenüoxiacetil-amino)-azetidin- 4-on-t 25 ml vízmentes benzolban szuszpendálunk és 0,3 g 10% ecetsavtartalmú ólomtetraacetáttal kezeljük és keverés közben 10°-on nagynyomású 30 higanygőzlámpával (80 Watt) egy pirexüvegköpenyben megvilágítjuk. 45 perc után 4-értékű ólomvegyület jelenléte már nem mutatható ki káliumjodid-keményítő-papirral. A reakció alatt az edény falára rárakódó csapadékot időről-időre lekaparjuk. A keverékhez 1 g „polisziroí-Hünig- bázis"-t adunk, - 35 (ezt úgy állítjuk elő, hogy 100 g klórmetilpolisztirol (J.Am. Dhem. Soc, 85., 2149 (1963)/, 500 ml benzol, 200 ml metnol és 100 ml diizopropilamin elegyét 150°-ra melegítjük, jól összerázzuk, szűrjük, mossuk, 1000 ml metanollal, 1000 ml dioxán és trietilamin 3:1 arányú elegyével, 1000 ml 40 metanollal, 1000 ml dioxánna! és 1000 ml metanollal, 16 órán át 100 °-on 100 Hgmm nyomáson szárítjuk; a terméket dioxán és víz 2:1 arányú elegyében 1 grammra számított 1,55 millickvivalens sósavval semlegesítjük), - 5 percen át keverjük, szűrjük és a szürletet elpárologtatjuk körülbelül 45 30-40°-on és csökkentett nyomáson. A maradék a (XVII) képletű 2a-(2-acetiloxi-2-propilmerkapto) -3a-(N-feniloxiacetil-amíno)-azetidin-4-on-t tartalmazza, amelyet további tisztítás nélkül felhasználunk. A 2a -(2-hidorximetil-2-propilmerkapto) -3a-(N-karbo-ter- 50 cier-buti!oxi-amino)-azetidin- 4-on hasonló módon, ólomtetreacetáttal való kezelés útján a 2a-(2-acetiloxi—2-propilmerkapto)- 3a-(N-karbo-tercier-butiloxi-amino)-azetidin-4-on-ná átalakítható. 15. példa A 14. példában leírt eljárás szerint előállított 2a- (2-acetU-oxi-2-propi!-merkapto) -3or (N-feniloxiacetil-amino)-azetidin 60 -4-on nyerstermék felét 15 ml vízmentes dioxánban feloldjuk és az oldatot 17 órán át 100°-on tartjuk, utána csökkentett nyomáson bepároljuk. A nyersterméket 1 g savval mosott . szilikagélen kromatografáljuk. 10 ml benzollal és 20 ml benzol és ecetsavetilészter 9:1 arányú elegyével az apoláros 65 melléktermékeket, 30 ml benzol és ecetsavetiiészter 4:1 arányú elegyével pedig a (XVIII) képletű kristályos 2a-izopropenilmerkapto- 3a- (N-feniloxiacetil-amino) -azetidin-4-on-t eluáljuk, op. 156-158°, (a)^° = -70° ± 2° 0,665 kloroformban); infravörös abszorpciós színképe (me- 70 tilénkloridban): jellemző sávok 3,07 ju, 5,65 M, 5,96 M, 6,29 M, 6,59 ju, 6,74 M, 8,19M, 9,25 ju és 9,92 M-náí vannak. Hasonló módon kapjuk a 2a- (2-acetiloxi-2-propilmerkapto)- 3a-(N-karbo-tercier-butüoxi-amino)- azetidin-4-on melegítésével a (XIX) képletű 2a-izopropenilmerkapto- 3a- 75 (N-karbo- tercier-butiloxiamino)-azetidin-4-on-t, amely hideg éterből való kikristályosítás után 141°-on és szublimálás után (128-132°/0,001 Hgmm) 142-144°-on olvad; (a)Jj° = -26° ± 1° (C = 0,883 kloroformban); ultraibolya abszorpciós színképe (etanolban): \ max = 223 mn (e = 4840) infravörös abszorpciós színképe (metilénkloridban): jellemző sávok 3,03 M, 5,63 n, 5,84 ju, 6,22 M, 6,67 ju, 7,32 ju, 7,57 ju 8,64 ju, 9,45 ju és 11,65 ju-nál vannak. 16. példa 0,08 g 10 ml ecetsavetilészterben oldott 2o-izopropenilmerkapto- 3a-(N-feniloxiacetil-amino) -azetidin-4-on-t 45 percen keresztül 0,1 g szénre felvitt 10%-os palládium katalizátor jelenlétében hidrogénatmoszférában keverünk; a hidrogénfelvétel körülbelül 25 perc múlva megszűnik. A reakciókeveréket megszűrjük és a szürletet bepároljuk. A kristályos maradékot metilénklorid és éter elegyéből átkristályosítjuk; az így kapható (XX) képletű 2a-izpropilmerkapto- 3a-(N-feniloxiacetil-amino>azetidin -4-on. 128-130° és 143*-on (kettős olvadáspont) olvad; infravörös abszorpciós színképe (metilénkloridban); jellemző sávok 3,05 M, 5,63JU 5,93 n, 6,26ju„ 6,58 n, 6,70 ju, 8,15/u 9,21 ju és 9,14 ju-nál vannak. / 7. példa 0,05 g 2a-izopropilmerkapto- 3a-(N-karbo-tercier-butiloxi-amino)-azetidin-4-on-t feloldunk 0,5 ml hideg trifluorecetsavban és 15 percig 0°-on tartjuk; az oldat lassan gyengén sárgássá színeződik. Az oldatot ezután 1 g 2 ml vízben oldott kristályos nátriumacetát oldattal hígítjuk. Ezt követően az oldatot háromszor extraháljuk 10-10 ml metilénkloriddal; az egyesített szerves kivonatokat szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk; az ecetsavat 0,001 Hg mm nyomáson távolítjuk el. Dymódon a (XXI) képletű 4,4-dimetil-azetidino l3,2,-d]-tiazolidin-2-ont kapjuk színtelen olaj formájában, amely benzol hozzáadása mellett kikristályosodik és benzolból való átkristályosítás után 115-117 C°-on olvad, (a) 13 - * 8° ± 1° (C =0,845 kloroformban); vékonyrétegkromatográfia (sziiikagél; rendszer: benzol és ecetsavas etilészter 1:1 arányú elegye): Rf = 0,13; infravörös abszorpciós színképe (metilénkloridban): jellemző sávok 2,95 ju, 5,65 ju (káliumbromid) és 5,78 ju-nál vannak. 18. példa 0,15 g 4,4-dimetil-azetidino [3,2-dl-tiazolidin-2-on 10 ml száraz tetrehidrofuránnal (aluminiumoxidos kolonnán frissen szűrve, aktivitás I) képezett oldatát 0°-ra lehűtjük. A hideg oldaton 5 percen át foszgént vezetünk keresztül és a reakciókeveréket további 30 percig légnedvesség kizárása mellett keverjük; a kezdetben megjelenő csapadék ismét fololdódik. Az oldatot ezután bepároljuk és a bepárlási maradékot 3 g savval mosott szilikagélen kromatografáljuk. A kívánt (XXII) képletű 3-klórkarbonil- 4,4-dimetil-azetidino [3,2-d)-tiazolidin-2-on-t benzollal és benzol-ecetsavetilészter 9:1 arányú elegyével eluáljuk; a kristályosodás spontán bekövetkezik. A termék teázol és hexán elegyéből átkristályosítva 178-180"-on olvad (átalakulás 140-160°-on); infravörös abszorpciós színképe (metilénkloridban): jellemző sávok 3,04 M, 5,62 ju, 5,74 ju, 7,48 ju, 8,28 ju és 11,84 ju-nál vannak. 0,1 g 10 ml tercier-butanolban oldott 3-klórkarbonil-4,4-dimetil-azetidino [3,2-d] tiazolidin-2-, on-hoz 0,2 g kalciumkarbonátot adunk és 2 1/2 napon keresztül 90°-on fűrdőhőmérsékleten és keverés közben zárt edényben melegítjük. Lehűlés után az elegyet szűrjük, a maradékot benzolban mossuk és a szürletet csökkentett nyomáson bepároljuk. A bepárlási maradékot benzolban felvesszük, a szerves oldatot vízzel mossuk, szárítjuk és ismét bepároljuk. A bepárlási 9
