161564. lajstromszámú szabadalom • Célszerű elektrolit szárazelemekhez

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI ar ar LEI RAS . Bejelentés napja: 1970. IV. 22. (AU-223) Elsőbbsége: Franciaország, 1969. IV. 22. 69-12686 Közzététel napja: 1972. V. 28. Megjelent: 1974. IV. 23. 161564 Nemzatközi otztélyozés: H 01 m 9/04 Feltaláló(k): Croissant Pierre mérnök. Sarves. Amruster Jean mérnök. Poitiers Chaumeau André mérnök, St. Julien de l'Ars, Franciaország. Tulajdonos: Societe des Accumulateurs Fixes et de Traction, Romainville, Franciaország. Gélszerű elektrolit szárazelemekhez 1 A találmány tárgya szerves gélképző anyaggal kevert sóoldatból készült elektrolit, melynek, felhasználásával az eddigieknél jobb minőségű szárazelem (Leclanché-elem) és szárazelemtelep állítható elő. Aktív anyagként cinket és mangándioxid-masszát tartalmazó szárazelemek elektrolitként általában cink- és ammóniumklorid-oldatokat tartalmaznak, amelyekhez szerves gélképző anyagokat is adnak. Az elektrolitok hosszú idő óta alig változtak másban, mint a gélképző komponensükben, eltekintve a különleges célokra készült elemek - pl. az alacsony hőmérsékleten való felhasználásra készült elemek - előállításához javasolt adalékanyagoktól. A szerves anyaggal feldúsított kloridkeverékeket stabil gél előállítása céljából hőkezelésnek kell alávetni. A hideg gélképzés alkalmazásával, amely abból áll, hogy a fémkloridok, így a cinkklorid és adott esetben a kalciumklorid koncentrációját megnövelik, lehetővé" vált a hőkezelés elkerülése. Az elektrolithoz nagyobb mennyiségben adott cinkklorid ugyanis fokozza a jelenlevő szerves anyagok gélképző hatását, és így a hőkezelés kiküszöbölhető. Megállapították azonban, hogy a telepek kisütésekor a pH-érték, és elsősorban a cinkamin-ionok koncentrációjának változása következtében az elektrolit elfolyósodik, és az elektrolit térfogata olymértékben megnövekszik, hogy fennáll az elemekből való kifutás veszélye. Az 1898. május 10-en megadott 10 710 sz. angol szabadalomban szerepel először az a javaslat, hogy az elektrolit pH-ingadozásainak csökkentésére cinkkloridot tartalmazó sóoldatot célszerű használni. Az így elért eredmények azonban nem voltak teljesen megfelelőek. Az elektrolit elpárolgásának megakadályozására már régebben javasolták azt, hogy az elemet olyan köpennyel kell körülvenni, amely az elektrolitot abszorbeálja. így az 1956. május 29-én megadott 2 748 183 sz. USA szabadalom az elektrolit abszorbeálásának javítására gélképző anyagként különlegesen kezelt keményito használatát javasolja, amellyel a gélképzést csökkenteni lehet. Az elem kisütésekor elfolyósodó elektrolit olyan viszkozitás-fokot ér el, amely elősegíti az elem köpenyében lévő anyagokkal való abszorp-5 cióját. Az elektrolitoknak az elem kisütésekor végbemenő párolgásának megakadályozása céljából végzett kísérleteink során meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy ha megfelelő sóoldatokhoz térhálós szerkezetű keményítőt adunk, az elektrolit 10 elf oly osodasa teljes mértékben kiküszöbölhető. A találmány aktiv anyagként cinket és mangándioxidot, elektrolitként szerves gélképző anyaggal dúsított sóoldatot tartalmazó szárazelemek gélszerű elektrolitjára vonatkozik. A találmány szerinti gélszerű elektrolit gélképző anyagként 15 térhálós szerkezetű keményítőt, sóoldatként ammóniumklorid-mentes cinkklorid-oldatot tartalmaz. A térhálós keményitőszemcsék duzzadása vizes oldatban csökken, ily módon a gél stabilizálódik. A stabilizált szerkezetű gélben a keményitőszemcsék sem a 20 gél előállítása során, sem az elektrokémiai folyamatok alatt nem pattannak szét. A tórhálóv loWnv *t<" »lőúüitása során a keményítőt pl. olyan vegyszerekkel kezelhe^ük, amelyek a keményítő két hidroxil-csoportjavai étert képeznek. A kezelés következ-25 tében a keményitó'molekula térháló szerkezetűvé alakul A fenti, ismert kezeleshez reagensként legszélesebb körben az epiklórhidrint alkalmazzák, azonban egyéb vegyszerek - pL formaldehid, akrolein, foszfordiklorid stb. - is felhasználhatók. A kezelést ugy kell végezni, hogy kisebb-ngyobb 30 mértékben duzzadó, megfelelő stabilitású keményitőszemcsék képződjenek. A kezelés hatékonyságának megállapítására a 2 748 183 sz. USA szabadalom a következő módszert adja meg: 5 g kezelt 36 keményítőt 100 ml vízzel elkevernek, és a keveréket 20 161564