161558. lajstromszámú szabadalom • Eljárás biológiailag aktív pepsztatin előállítására
161558 21 22 ciókba gyűjtjük. A pepsztatin a 28—45. frakciókban jelenik meg. Ezeket a frakciókat egyesítjük és vákuumban bepároljuk. 0,35 g fehér port kapunk, amely 0,3 /"g/ml koncentrációban fejt ki 50%-os pepszingátló hatást. Az így kapott port a 4. példában leírt eljárással tisztítjuk. Kristályos pepsztatint kapunk, amelyet infravörös spektrum és vékonyréteg-kromatográfia alapján azonosítunk. 10. példa A 9. példában leírt eljárást ismételjük meg azzal a különbséggel, hogy a Streptomyces argenteolus var. toyonakensis MC210—Al törzs helyett a Streptomyces caespitosus MC284—Cl törzset tenyésztjük. A tenyésztés harmadik napján az elegy pH-ja 6,2, míg a hetedik napon 7,8 volt. 0,05 ml ötvenszeresére hígított szűrt fermentlé 29%-os pepszingátló hatást fejt ki. 3000 ml szűrt fermentlevet 1500 ml n-butanollal extrahálunk, és a butanolos oldatot vákuumban bepároljuk. 1,5 g por alakú terméket kapunk, amely 0,35 Aíg/ml koncentrációban fejt ki 50%-os gátló hatást. A termék vékonyréteg-kromatogramjában a pepsztatinéval azonos folt jelenik meg. 4 g, vékonyréteg-kromatográfiásán tisztított terméket kristályosítunk, és infravörös spektrum és biológiai hatáselemzés alapján azonosítjuk. Pepsztatint kapunk. 11. példa 114 mg pepsztatint 40 ml etanolban oldunk, az oldathoz 40 ml benzolt és néhány csepp tömény kénsavoldatot adunk, és az elegyet 4 órán át viszszafolyatás közben forraljuk. Az elegyet nátriumhidrogénkarbonáttal semlegesítjük, szűrjük és a szűrletet csökkentett nyomáson szárazra pároljuk. 75 mg fehér port kapunk. A port vízzel mossuk és szárítjuk. 48 mg pepsztatin-etilésztert kapunk, o. p.: 190—193 °C. A termék 0,02 /«g/ml koncentrációban fejt ki 50%-os pepszingátló hatást. Elemzés C36H67N5O9 képletre: Számított: C = 60,56% H = 9,45% N == 9,80% O == 20,16% Talált: C = 60,96% H = 9,65% N = 9,43% O = 19,70% 12. példa 405 mg pepsztatin-metilésztert metanolban oldunk, és az oldatba 14 órán át ammóniagázt vezetünk. A reakció során csapadék válik ki. A csapadékot szűréssel elkülönítjük. 324 mg fehér, por alakú pepsztatinamidot kapunk, amely pepsztatin-metilészter szennyezést tartalmaz. A kapott terméket szilikagélen kromatografáljuk, eluálószerként 5:3:2 tér fogatarányú kloroform-aceton-metanol elegyet alkalmazunk. 5 g-os frakciókat gyűjtünk össze. A pepsztatinamid a 101—350. frakciókban jelenik meg. Ezeket a frakciókat bepároljuk. 260 mg tiszta pepsztatinamidot kapunk, o. p.: 229—231 °C. A termék 0,054 Mg/ml koncentrációban fejt ki 50%-os pepszingátló hatást. Elemzés C3 4H 6 / t N 6 0 8 képletre: Számított: C = 59,62% H = 9,41% N = 12,27% O = 18,68% Talált: C = 59,69% H = 9,45% N = 12,17% O = 18,24% A találmány szerint előállított vegyületeket gyógyászati célokra egyéb gyógyászati hatású anyagokkal, pl. antihisztamin-hatású anyagokkal, szulfonamidokkal, antibiotikumokkal, pufferanyagokkal, így nátriumhidrogénkarbonáttal, kalciumkarbonáttal, alumíniumszilikáttal, magnéziumkarbonáttal vagy hasonlókkal, nyugtatószerekkel, így metokropromiddal, oxazepámmal vagy egyéb anyagokkal elegyíthetjük. Szabadaljni igénypontok 1. Eljárás a pepsztatin nevű pepszingátló hatóanyagnak, továbbá sóinak és észtereinek előállítására, azzal jellemezve, hogy valamely pepsztatintermelő Streptomyces törzset táptalajon, aerob körülmények között 25—35 °C-on, 2,0—9,0 pH-értéken, 4—10 napig tenyésztünk, majd a jelentős pepszingátló hatást mutató tenyészetből a pepsztatint elkülönítjük és kívánt esetben sójává vagy észterévé alakítjuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy pepsztatintermelő Streptomyces törzsként Streptomyces testaceust (ATCC—21469) alkalmazunk. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy pepsztatintermelő Streptomyces törzsként Streptomyces argenteolus var. toyonakensist (ATCC 21468) alkalmazunk. 4. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a pepszingátló 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 A pepsztatint a találmány szerint bázisokkal képezett sóivá, pl. nátrium-, kálium-, ammónium-, magnézium-, glükózammónium-, mannóz-20 ammónium-, galaktózammónium-, ferro-, ferri-, kupri-, kupro-sóivá alakíthatjuk. A pepsztatinból továbbá észtereket, pl. metil-, etil-, propil-, butil-, izobutil-, pentil-, izopentil- vagy benzilésztert képezhetünk. Gyógyászati célokra a 25 pepsztatin nemtoxikus bázisokkal képezett sóit használhatjuk fel, a toxikus bázisokkal képezett sókat pedig a tisztítási műveletek — pl. kicsapás — során alkalmazhatjuk közbenső termékként.
