161547. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés jelhordozó felületén kialakított alakzatokkal tárolt jelek visszajátszására és jelhordozó az eljárás foganatosításához

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TAIiAUMANYI HIVATAL SZABADALMI Bejelentés napja: 1970. VI. 18. (TE—584) Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1970. V. 15. (P 20 25 032.2 szám, 13—25. igénypontok) Közzététel napja: 1972. április 28. Megjelent: 1974. II. 28. 161547 Nemzetközi osztály: G 11 b 3/50, G 11 b 3/02, G 11 b 3/72 Feltalálók: Schüller Eduard mérnök, Wedel/Holstein, Dr. Dickopp Gerhard mérnök, Redlich Horst mérnök, Klemp Hans-Joachim mérnök, Nyugat-Berlin Tulajdonos: TELEFUNKEN Patentverwertungsgesellschaft m. b. H., Ulm/Donau, Német Szövetségi Köztársaság és TELDEC TELEFUNKEN — DECCA Schallplatten G. m. b. H., Hamburg, Német Szövetségi Köztársaság Eljárás és berendezés jelhordozó felületén kialakított alakzatokkal tárolt jelek visszajátszására és jelhordozó az eljárás foganatosításához A találmány tárgya eljárás jelhordozó felületén kialakított pálya mentén levő alakzatokkal tárolt jelek visszajátszására, amelynél egyrészt olyan jelhordozót (pl. lemezt) használunk, amelynek felületén a jelérték időbeli lefolyásának megfelelő, a visszajátszáskor deformálható alakzatok vannak, másrészt olyan letapogató szervet, amely a letapogatás során érintkező felületével deformálja az előtte elmozgó jelhordozó felületén kialakított alakzatokat. A találmány tárgyát képezik a jelhordozó különleges kiképzési formái az új eljárás céljára, valamint az ezen eljárás céljára különösen alkalmas letapogató szerv kiviteli alakjai. Az ismert, valamely hordozótest felületén levő alakzatok formájában, például horonyban mélyírással vagy oldalírással tárolt jelek viszszajátszására szolgáló eljárásoknál a letapogató szerv a letapogató csúccsal gyakorlatilag mereven összekötött és együtt rezgő részének tömegét a lehetőséghez képest kicsiny, de elég rugalmas visszatérítő erő alkalmazása mellett olyan kicsire méretezik, hogy ezen mozgó rész saját rezonanciafrekvenciája a horonyfal rugalmassága mellett a jel kihasznált frekvenciatartománya fölött legyen. Szokásosan a visszatérítő erőt, illetőleg ennek reciprok értékét, a reciprok merevséget meghatározó rugó közvetlenül a letapogató csúccsal lényegileg mereven összekötött rész, tehát általában a letapogató tűt tartalmazó fog-10 15 20 25 30 lalattest és a mechanikai-villamos átalakító, például piezoelektromos kristály között van elhelyezve. Az ismert és általánosan alkalmazott elvek szerint arra ügyelnek, hogy a használatos horonyméretek és a letapogató csúcs használatos lekerekítési sugarainak alapulvételével, a jelhordozó anyagának rugalmas és maradó deformációi következtében adódó kilengési amplitúdó csökkenés a meglevő térbeli írásamplitúdóval szemben kicsi legyen. Ha ezt nem tartanák be, a jelszint csökkenne, és a lejátszásnál torzítások adódnának. Ezek az összefüggések arra a felismerésre vezetnek, hogy a rugalmas és maradó deformációk, amelyeket a jelhordozó anyag a letapogató csúcs nyomása alatt elszenved, a térbeli horonyírás mechanikai visszajátszásának felső frekvenciájára határt szabnak, amely frekvenciahatár a letapogató csúcs és a jelhordozó együttműködő felületeiből, a jelhordozó anyag szilárdsági tulajdonságaiból és a letapogató szerv és a horonyfelület között levő relatív sebességből, valamint a letapogató csúcsot terhelő nyomóerőből vezethető le, és ez a frekvenciahatár a hanglemez visszajátszási technika használatos értékeinél, a belül fekvő hornyokra vonatkoztatva, nem sokkal van a visszajátszandó jelfrekvencia-tartomány felett. O. R. Bastiaans „A tűhorony-kialakítást be-161547