161526. lajstromszámú szabadalom • Enzimtartalmú készítmény és eljárás előállításukra

7 szén, színezékek és általában az enzimatikus reakcióban részt nem vevő melléktermékek) képződnek, amelyek az enzim katalitikus aktivitását számottevő mértékben csökkentik. A lerakódások eltávolítása egyszerű és olcsó módszerrel megoldható, ha az ilyen szálakat megfelelő oldószerrel mossuk. Az oldószerek lényegében 2 típusba tartoznak: • a) a szubsztrátumon levő és a szálakon lerakódott szervetlen sók feloldására alkalmas oldószerek; b) a szubsztrátumon levő szerves vegyületeket pl. a színezékeket vagy a szubsztrátum szennyezéseit feloldó oldószerek. Az a) típusú oldószerek közül a következőket említjük: víz, több értékű alkohol oki mint glicerin, 2—4 szénatomos alkilénglikolok, víz-glicerin, víz-alkilénglikolok,i víz-trimetilolpropán, víz-pentaeritrol elegyei, végül cukrok vizes oldatai. A b) típusba tartozó oldószerek közül az 5—10 szénatomos alifás szénhidrogének, a 6—10 szénatomos aromás szénhidrogének, a 4—10 szénatomos cikloalifás szénhidrogének, a 4—16 szénatomos dialkiléterek, a 4—18 szénatomos alkoholok, a 3—18 szénatomos észterek, a 4—18 szénatomos ketonok alkalmazása előnyös. A szennyeződött szálszerű szerkezet mosását egynél több lépésben végezzük, éspedig általában a szálat először az a) típusú oldószerrel, majd a b) típusú oldószerrel mossuk. Még előnyösebbnek mutatkozott, hogyha a mosást az a) típusú oldószerrel, majd a b) típusú oldószerrel végezzük, amely legalább részlegesen az a) típusú oldószerrel elegyíthető, majd olyan b) típusú oldószerrel, amely a felhasznált a) típusú oldószerrel nem elegyedik és még eléggé illékony. A mosással együtt erős mechanikai kezelést is eszközlünk oly módon, hogy a szálak ne károsodjanak, azonban a különböző típusú lerakódásók, pl. baktériumtelepek fizikai eltávolítása végbemenjen, mivel ezek oldószeres mosással általában nem távolíthatók el. Megjegyzendő az is, hogy a b) típusú oldószereknek bakteriosztatikus és részben baktericid hatásuk is van, ennek folytán a mechanikai eltávolításon kívül a baktériumtelepek aktivitásának csökkentése is elérhető. A következő példák a taláúmányt' közelebbről "«•"éltetik: 1. péda: Fonóemulziót állítunk elő a következő lépésekben: a) Golyós őrlőmalom felhasználásával nyers enzimkészítmény (Urease Active Meal B. D. H.) vizes kivonatát állítjuk elő. A képződött szuszpenziót centrifugáljuk és a felülúszó részt használjuk a fonókeverék előállításához. b) Cellulóz-triacetát-oldatot állítunk elő (cellulózé triacetat purum Fluka) metilénkloridban szobahőmérsékleten oly módon, hogy 5 g triacetátot 95 g metilénkloridban ol-8 dunk és a kapott oldathoz az a) szerint előállított 48 g enzimkivonatot adunk. Az emulziót 20 percig kb. 1000 fordulatszámmal keverjük. 5 Mikroszkóp alatt tökéletes diszperzió képződése tapasztalható, a cseppecskék szabályosan vannak diszpergálódva, méretük 4—5 mikron. 10 c) 43 g triacetat és 254 g metilénklorid felhasználásával cellulóz-triacetát metilénkloridos oldatát képezzük. A b) szerint előállított 148 g emulziót az utóbbi 15 viszkózaoldathoz adjuk, így fonóemulziót állítunk elő (1. ábra). A fonóemulzió összetétele a következő: metilénklorid 78,60% 20 cellulóz-triacetát 10,70% enzimatikus kivonat 10,70% 100,00% A fenti emulziót 1 óra hosszat folyamatosan 25 keverjük, majd 1 óra hosszat állni hagyjuk, hogy az abszorbeálódott levegőt eltávolítsuk és így a megfonást az alábbi módon végezzük: Az emulziót 500 ml űrtartalmú hőszabályozható tartályba töltjük amely szűrőlemezzel és 30 48 nyílás/80 mikron átmérő fonófejjel van ellátva, majd ezt 56 cm hosszú edénybe mártjuk, amelyben koaguláló fürdőként 20 °C-on toluolt alkalmazunk. „,. A fonófejen keresztül való megfonást úgy vé^ gezzük, hogy a tartályt kb. 2 atm. nyomás alá helyezzük. A koagulálóedény kifolyásánál a képződött szálat 11 m/perc sebességgel forgó görgőkön 40 gyűjtjük össze, majd egy második görgőpár segítségével az eredeti érték kb. 1,3-szeresére nyújtjuk. A nyújtás után a szálakat keresztcsévélő gépen összegyűjtjük. 45 A képződött szálak enzimatikus aktivitását összehasonlítjuk a szálak előállításánál használt vizes kivonat aktivitásával. A karbamidnak ammóniumkarbonáttá történő 50 hidrolízissebessége a szálba beépített enzim segítségével kb. 50%- az oldatban használt enzim aktivitásához képest. Az aktivitási méréseket 30 °C-on végezzük, szubsztrátumként 2%-os vizes karbamidolda-55 tot használtunk. A hidrolizált karbamid mennyiségét a képződött ammóniumkarbonát titrál^ávaí határoztuk meg., amelyhez 0,05 n sósavat és metiloranzs indikátort alkalmazunk. gQ A következőkben a találmány szerinti enzimtartalmú „E" jelölésű szálak mechanikai tulajdonságait összehasonlítjuk az azonos körülmények között megfont és „T" jelzésű tiszta cellulóz-triacetát szálak tulajdonságaival. Az egyes 65 értékeket az 1. táblázat tartalmazza: 4