161506. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hűtő-kenő folyadék előállítására
161506 olaj-, és krezol-tartalma (1,043.392 sz. angol szabadalom), vagy magas ásványolaj- (az említett USA-szabadalom), fenol-, (az idézett NDK-szabadalom), és p-formaldehid-tartalma (Br. P. 1,032.994) még akkor is döntően hátrányos, ha egyikük-másikuk speciális feladatok (pl. gyorsköszörülés) megoldására alkalmas is (pl. az Am. Soc. Tool and Manufact. Eng. XIV, 1967, 363— 368. cikkben ismertetett két összetétel). A legtöbb ilyen anyag, különösen pl. az egyik növényi olaj — klórozott paraffin alapú átlátszó folyadék (100.268 sz. csehszl. szabadalom);—erősen korrozív tulajdonságú. Az elmondott hátrányok jellemzők az összes eddigi vízoldékony készítményre (pl. 1,247.528 sz. NSZK-beli közzétételi irat, 635.869 sz. belga és 60.107 sz. NDK-beli szabadalom) is. Az általánosan alkalmazott fúróolajos emulziók, illetve nem iogénes (Emolin-) emulziók tejszerű folyadékok, amelyek hőelvezetése nem megfelelő. A megmunkálásnál nem látható jól a fémfelület, s a munka közben felmelegett folyadék összetétele jelentősen megváltozik (a stabilizáló alkohol-komponens elillan). A szappan-komponens bekövetkező — zsírsavra és vízre — bomlása és az olajos rész kiválása következtében a kenőhatás jelentősen leromlik. A használat során igen rövid idő alatt — bűzös baktériumos erjedés következtében — az emulzióban keletkező szkatol, indol és kénhidrogén, továbbá a pH-érték jelentős (7 alá) csökkenése következtében korrózió lép fel. E tulajdonságok, korróziógátló és baktericid anyagoknak a megmunkálás során az emulzió adagolásával bizonyos mértékben javíthatók (pl. 635.869 sz. belga, 1,280.454 sz. NSZK-beli szabadalom). Egyrészük kórróziógátlő, ill. baktericid (60.08.883 sz. holland bej.) anyagot nem tartalmaz, ilyen emulziót inkább megmunkálás utáni kezelésre használnak (3,201.349 sz. USA-beli szabadalom). Érdekes, hogy a legtöbb kompozíció ä hazai termékek köszörüléséhez nem alkalmazható (az olaj-komponens a köszörűkő pórusait eltömi), ezért ilyen célokra szódás, trietanolaminos, vagy nátriumnitrites vizet, vagy egy-egy speciális fent említett készítményt alkalmaznak. Hangsúlyozzuk azt is, hogy az elhasznált olajos emulziók (pl. 3,201.349 sz. USA-beli, 60,107 sz. NDK-beli szabadalom stb.) az élővizek károsodása, szennyeződése elkerülése érdekében különleges és költséges intézkedéseket (pl. derítők építése és üzeméltetése) tesznek szükségessé. Végül megemlítjük azt is, hogy az emulziókészítés technikája ugyan jól kidolgozott, (Oscher, R. N.: Herstellung und Anwendung von Schmierund Kühlf lüssigkeiten, Fachbuchvl, Leipzig, 1954), de rendkívül körülményes feladat. Az emulziók szükséges gyakori cseréje a szerszámgépek állási idejét is jelentősen megnöveli. Azt találtuk, hogy korszerű, s az összes ideálisnak tartott előnyöket mutató, elszappanosított növényi olaj, elsősorban napraforgóolaj-alapú, ezt zsírsav-alkálisó formájában tartalmazó, továbbá trietilamint, korrózió-, és habzásgátló, baktericid-anyagot, indikátort, aktivátort, és kívánt esetben egyéb adalékanyagokat tartalmazó új típusú hűtő-kenő készítményt kapunk akkor, ha zsírsav-alkálisóként növényi olaj, célszerűen napraforgóolaj 10—30%-os vizes nátrium-5 hidroxid és/vagy káliumhidroxid oldattal, célszerűen 25%-os vizes káliumhidroxid-oldattal, 80 C° feletti hőmérsékleten végrehajtott elszappanosításával készített anyagot használunk, ehhez a trietilamint 20—60 súly%, célszerűen 40 10 —45% mennyiségben adjuk és •— célszerűen vizes hígítás után — a trietanolaminnal célszerűen azonos mennyiségű elaint keverünk, aktivátorként — előnyösen 0,1—1 súly%, célszerűen 0,3% mennyiségű elemi kénnek megfelelő 15 mennyiségű — kénvegyületet, vagy pedig valamely foszforvegyületet keverünk az elegyhez, továbbá habzásgátlóként valamely vízoldékony szilikonolaj-típusú habzásgátló 0,1—1 súly%, célszerűen 0,2% mennyiségét, az anyagokat tet-20 szés szerinti sorrendben keverjük össze, s a folyadék sűrűségét vízzel 20 C° hőmérsékleten 80-^100 est viszkozitásértékűre állítjuk be. A készítményt felhasználásakor tetszés szerinti mértékben vízzel hígítjuk. 25 Kénvegyületként célszerű nátriumszulfátnak a kén kezdődő kiválásáig savanyított oldatát adni az elegyhez. Ugyancsak előnyösnek találtuk kénvegyületként valamely merkaptánt, ül. merkapto-vegyület alkalmazását is. Előnyös 30 a foszfortartalmú aktívanyag alkalmazása is, ez esetben célszerűen foszforpentoxidot, vagy valamely foszforsavésztert, ill. egyéb foszfátot alkalmazunk. Különösen előnyösnek találtuk foszforsavészterként trietilfoszfát alkalmazását. 35 Korróziógátlóként 1—5 5úly% — célszerűen 3% körüli mennyiségben — valamely ismert korróziógátlót alkalmazunk a készítményben. Ilyenek pl.: nátriumbenzoát, hexametiléntetramin, kálium-, vagy nátrium-bikromát stb. Kü-40 lönösen előnyösnek bizonyult a nátriumnitrát, vagy diciklohexilamin-ammóniumnitrit korróziógátlóként alkalmazása, célszerűen oldat formájában. Egyéb esetleges adalékanyagok közül első-45 sorban az emberre nem ártalmas bakteriosztatikumok alkalmazása kerül szóba. Ilyen pl. a difeniloxalát, különböző klórozott fenolszármazékok, szerves aminők, neomagnol, szalicilsav, szalicilátok stb. Különösen előnyösnek bizo-50 nyúlt a hexametiléntetramin 0,5—5 súly%-nyi, célszerűen 1,2%-nyi mennyiségének hozzáadása az elegyhez. Egyéb adalékanyagok közt célszerűen alkalmaztunk szagosító szert (pl. amilacetát, abietin-55 savszappan) is, továbbá valamely ismert indikátor-oldat 0,1 súly% közötti mennyiségét is. Ilyen indikátorként célszerű 7,5—8,5 közötti pH-értéket jelző indikátor, elsősorban krezolvörös, vagy metilnarancs alkalmazása. 60 A találmány szerinti hűtő-kenő folyadéktípus számos, egy készítményben, ill. készítménytípusban eddig meg nem valósított előnnyel rendelkezik. Az előnyök közül a fontosabbakat említjük meg. Aktivált, s ezzel lehetővé teszi a leg-65 nehezebb forgácsolási munkák (pl. ausztenites 2