161489. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pecsenye-nyúl termelésére

3 (a) A dúsított dajkásítás bevezetésével az anyanyúl állományok minden elletése után laktáló és deprivált (fosztott) anyanyulakhoz lehet jutni. A laktáló nyúlanyák szaporodási ciklusideje pesszimálisan 10 hét, a deprivált anyanyu- 5 laké pesszimálisan 8 hét, a tervezett időn belül nem vemhesült anyanyulaké pedig legfeljebb 4 hét. Az állományok között és időben szakaszosan végrehajtott pároztatási rendben (lásd 2. pont: többtáras rendszerek) mind az üresen ma- 10 radt anyanyulak, mind a depriváltak nyomban újra felhasználásra kerülnek. Példaképpen, egy 100 anyanyúlból álló tenyészet szaporodási ciklusideje a következő módon alakul: 15 db hét összesen laktáló nyúlanya 78 10 780 deprivált anyanyúl 16 8 128 üresen maradt anyanyúl 12 4 48 20 100 896 vagyis az állomány szaporodási ciklusideje 10,4%-kal megrövidül, ami az anyanyúl állománynak kereken 10%-os csökkentési lehetősé- 25 gét eredményezi. (b) A fészekhagyás-kori leválasztás: A kb. 14—18 napra történő leválasztás száraz tej pótlókeveréktakarmánnyal valósítható meg. A fészekhagyáskor leválasztott nyúlfiaknak száraz- 30 takarmány bázisra (bébi-tápra) történő állításával elmarad a takarmánynak tejjé történő transzformálásából származó veszteség, a dúsítottdajkásítással létrehozott és a szokványosnál nagyobb almok is elegendő táplálóanyaghoz 35 jutnak, és az anyanyulak a leválasztást követően azonnal (post partum) illetve a 2. pontban ismertetésre kerülő többtáras rendszer tenyésztési rendjének megfelelő időpontban újra pároztathatók. A szoptatási 'időnek a jelenleg legfejlet- 40 tebbnek nevezhető 4' hétre történő leválasztással szemben kb. 2 hétre történő megrövidítése a szaporodási ciklusidőnek további 20 "-kai történő lerövidítését eredményezi. 2. Az anyanyúl állománynak ütemesen folya- 45 matos és/tehát maradéktalan kihasználását a találmány szerinti eljárás a többtáras rendszerek kialakításával éri el. Szimbolikus modellünk számadatai szerint 100 anyanyúlból 72 szoptat (laktál), 28 pedig vissza- 50 tér (rekurrens); indítsuk el újabb falka (tár) pároztatását a teljes rekurrencia időpontjában; az újabb falka nagyságának megállapításakor vegyük figyelembe az előző falkából visszatérő anyanyulakat is (leegyszerűsített példán: a kö- §5 vgtkező tárat 72 új anyanyúllal indítjuk, amelyhez hozzáadjuk a 28 rekurrens állatot). Ha a második, harmadik stb. tár esetében ugyanúgy járunk el, mint az első tár esetében, a többtáras rendszerhez jutunk. A szaporodási ciklusidőt 410 éppúgy, mint a teljes anyanyúl állományt öt részre frakcionálva, öttáras rendszert hoztunk létre. Az öttáras rendszer átlagosan 31%-«s anyanyúl megtakarítást eredményez a szokásos (általunk egytárasnak nevezett), konvencionális igg 4 módszerhez képest, vagy ami ugyanaz, azonos méretű anyanyúl állománnyal évente 31%-kal több pecsenyenyulat lehet előállítani akkor, ha minden produkciós (pl. szaporodási) és minden redukciós (pl. elhuUási) paramétert azonosnak tekintünk, ámbár ténylegesen az öttáras rendszer termelési eredményei (pl. az elhullások mértéke) — egyéb okoknál fogva — még kedvezőbbek, mjnt az egy-, vagy akár a háromtáras rendszer paraméterei. Nem elhanyagolható előnye a példában tárgyalt öttáras rendszernek, hogy a töltési ciklus 2 hét, ennek megfelelően az egyes tárak ürítési ciklusa (a vágósúly elérésének elméleti időpontja) is 2 hetenkénti ütemekben jelentkezik, ami módot ad arra, hogy a növekedésben lemaradt néhány százalék broilernyúl egy következő tárban érhesse el az előirányzott végsúlyát; a többtáras rendszer előnye tehát a hizlalási végsúly kiegyenlítettségében is megmutatkozik. 3. A találmány vonatkozik a ketrecek építésének arra a megoldására ic, hogy a különböző célra (tenyészállattartás, fialtatás, hizlalás) azonos típusú, de területileg differenciált ketrectípusokat alkalmazunk, az egységnyi ketrecméreteknek (M) a mértani haladvány szerinti osztásával (M/2, M/4). Ezzel a megoldással a hizlalás bármely fázisában levő állat esetében megközelítik a populációdenzitás potencfunkciójának megfelelő méreteket, ugyanakkor a sorozatgyártás kialakítása szempontjából olyan előnyökhöz jutnak, amivel nem vetekedhet semmi más ismert megoldás. 4. A különböző ketrecméretek csoportosított elrendezését, a dolgozók szakmunkájának differenciáltabb kialakítását, a csereketrecek és a mosó-fertőtlenítő helyiség kialakításának mellőzését, ennek ellenére a helyiségek és a berendezések teljes és hiánytalan fertőtlenítésének lehetőségét, mindennek következtében az elhullásból származó veszteségek jelentős mértékű csökkenését a találmány szerinti eljárás a többfázisú rendszerek kidolgozásával éri el. Pároztatáskor a bak- és az anyanyúl, fialáskor a nyúlanya és a nyúlfiak, hizlaláskor a növendékek képezik az állományt; a növendékkor (hizlalás) alatt az anyanyulak ismét a bakkal vannak együtt. Ha a hizlalás különböző szakaszait (pároztatás, fialtatás-szoptatás, hizlalás) külön-külön épületben vagy helyiségben hajtjuk végre, vagyis az egyes épület/szekciókat a hizlalás szakaszainak megfelelően differenciáljuk, a többfázisú rendszerekhez jutunk. Példaként a háromfázisú rendszert mutatjuk be, amelyben a pároztatő ház (helyiség) 4 hétig, a fialtat» ház 8 hétig, míg a hizlaló ház € hétig van f<*glalva ugyanazzal a nyúiállomtánnyal. Ésszerűen a háromfázisú rendszerben az öttáras naodszert alkalmazzuk, amelynek töltési forgója 2 hét {Lásd 2. pont). Ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy az épületforgó teljes és maradéktalan legyen, 2 pároztatő házra, 4 fialtató házra és 3 hizlaló házra van saükség «2 özemben. A példaként tárgyalt feéyo«afs3Ísé-öttaras rendszerben 2