161473. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-imino-1-(p-acilaminoalkil-benzolszulfonil)- imidazolidin-származékok előállítására

5 Olyan (III) általános képletű karbonsavak, il­letve tiokarbonsavak származékainak az előál­lítására, amelyekben n értéke 2, olyan lehető­ség adódik, hogy megfelelő alkanolokat, illetve alkántiolokat addicionáljunk akrilsav-szárma­zékokra. Egy további eljárás szerint úgy jutunk a (II) általános képletű kiindulási anyagokhoz, hogy (VIII) általános képletű helyettesített p-(ami­noalkil)-benzolszulfonamidokat — E. Miller, J. Amer. Chem. Soc. 62, 2101 (1940) által leírt mó­don előállítva — ebben a képletben m az (I) ál­talános képletnél megadott jelentésű — helyet­tesített N-(2-brónialkil)-ciánamidokkal alkali­kus közegben reagáltatunk. Az új hatóanyagok vagy ezek gyógyszerésze­tileg elfogadható sói perorálisan vagy parente­rálisan adagolhatok. Sóképzésre fiziológiailag elviselhető savak, mint például sósav, brómhid­rogénsav, kénsav, foszforsav, metánszulfonsav, ecetsav, tejsav, borostyánkősav, borkősav és maleinsav használhatók, alkalmazhatók azon­ban vércukorcsökkentő szulfonil-karbamidok is, így például a p-toluolszulfonil-n-butil-kar­bamid, a p-klórbenzolszulfonil-n-propil-karba­mid és p-[2-(2-metoxi-5-klór-benzamido)-etil]­benzolszulfonil-ciklohexil-karbamid. A napi adagok 10 mg/kg és 100 mg/kg között mozog­nak melegvérűeknél. Alkalmas adagolási egy­ségek, így tabletták és drazsék előnyösen 10— 200 mg-ot tartalmaznak a találmány szerinti hatóanyagból, mimellett a hatóanyagtartalom 20—80 súlyszázalékot tesz ki. A tabletták és drazsék előállításához a hatóanyagot például szilárd poralakú vivőanyagokkal, mint tejcu­kor, szacharóz, szorbit vagy mannit, keményí­tőféleségekkel, mint burgonyakeményítő, ku­koricakeményítő vagy amilopektin, továbbá la­mináriaporral vagy citrus velőporra], cellulóz­származékokkal vagy zselatinnal, adott esetben csúsztatószerek, mint magnézium- vagy ká­liumsztearát vagy alkalmas nagymolekulájú polietilénglikolok adagolása mellett, kombinál­juk. A tablettákat és drazsé-magokat például olyan tömény cukoroldattal vonjuk be, amelyek pl. még arabgumit, talkumot és/vagy titándi­oxidot tartalmaznak, de bevonhatjuk valamely könnyen illó szerves oldószerekben vagy oldó­szerelegyekben oldott lakkal is. Ezekhez a be­vonatokhoz például a különböző hatóanyag­adagok megjelölésére színezőanyagot is adha­tunk. További orális adagolási egységekként alkal­masak zselatinból készült összerakható kapszu­lák, valamint zselatinból és egy lágyítóból, mint glicerinből készített zárt kapszulák. Az összerakható kapszulák a hatóanyagot előnyö­sen granulátumként, pl. töltőanyagokkal, mint kukoricakeményítővel, és/vagy csúsztatóanya­gokkal, mint talkummal vagy magnéziumsztea­ráttal, és. adott esetben stabilizálószerekkel, mint nátriummetabiszulfittal (Na2S 2 05) vagy aszkorbinsavval, keverve tartalmazzák. A lágy kapszulákban a haőanyag előnyösen alkalmas folyadékokban, így folyékony polietiléngliko-6 lókban oldva vagy szuszpendálva lehet, mimel­lett ezekhez ugyancsak adhatunk stabilizáló szereket. A következő módszerek a tabletták és dra-5 zsék előállításának közelebbi szemléltetésére szolgálnak: a) 100 g l-[p-(2-etoxiacetamido-etil)-benzol­szulfonil] -2-imino-3-ciklohexil-imidazolidint 500 g tejcukorral és 270 g burgonyakeményítővel 10 összekeverünk, ezt a keveréket megnedvesítjük 8,0 g zselatin vizes oldatával és szitán át gra­nuláljuk. Ehhez a szemcsézett termékhez szárí­tás után hozzákeverünk 60,0 g burgonyakemé­nyítőt, 60,0 g talkumot, 10,0 g magnéziumsztea-15 rátot és 20,0 g kolloid állapotú sziliciumdioxi­dot és a keverékből 10 000 darab, egyenkint 200 mg súlyú és 100 mg hatóanyagtartalmú tablettát préselünk, amelyeket a finomabb ada­golás megkönnyítésére osztórovátkával látha-20 tunk el; b) 1000 g l-[p-(2-etoxiacetamido-etil)-benzol­szulfonil]-2-imino-3-ciklohexil-imidazolidinből, 345,0 g tejcukorból és 6,0 g zselatin vizes olda­tából granulátumot állítunk elő, amelyet szárí-25 tás után 10,0 g kolloid állapotú sziliciumdioxid­dal, 40,0 g talkummal, 40,0 g burgonyakemé­nyítővel és 5,0 g magnéziumsztearáttal össze­keverünk és 10 000 darab drazsémaggá prése­lünk. Ezeket a drazsé-magokat ezt követően 30 533,0 g kristályos szacharózból, 20,0 g sellakból, 75,0 g arabgumiból, 250 g talkumból, 20 g kol­loid állapotú sziliciumdioxidból és 1,5 g színező­anyagból készített tömény sziruppal bevonjuk és szárítjuk. A kapott drazsék egyenkint 240 35 mg súlyúak és 100 mg hatóanyagot tartalmaz­nak. A következő példák az (I) általános képletű új vegyületek és az eddig még le nem írt köz­beeső termékek előállítását közelebbről szem-40 léltetik, nem jelentik azonban azok egyedüli előállítási módját. A hőmérsékletértékek Cel­sius-fokokban vannak megadva. 1. példa 45 35,6 g l-[p-(2-amino-etil)-benzolszulfonil]-2-imino-3-metil-imidazolidin-dihidroklorid, amelynek olvadáspontja 230—235°, 100 ml víz­zel készített oldatához hozzáadunk 150 ml 2 n 50 nátronlúgot és a felszabadult bázist metilénklo­riddal extraháljuk. A nátriumszulfáttal szárí­tott kivonathoz 0°-on hozzáadunk 20,6 g N,N'­-diciklohexil-karbodiimidet. Ezt követően 0°-on 9,0 g mefoxiecetsav 30 ml metilénkloriddal ké-55 szített oldatát csepegtetjük 5 perc leforgása alatt a reakcióelegyhez. Kétórai 0°-on való ke­verés után a kivált N,N'-diciklohexilkarbami­dot leszűrjük és az átlátszó szűrletet bepárol­juk. Az így kapott nyers l-[p-(2-metoxiacet-60 amido-etil)-benzolszulf onil] -2-imino-3-metil--imidazolidint etilacetát-aceton elegyből átkris­tályosítjuk. A termék 1 1/2 mól kristályvizet tartalmaz és 159—160°-on olvad. Kitermelés: 54%. 65 Hasonló módon kapjuk 20,6 g N,N'-diciklohe-3

Next

/
Thumbnails
Contents