161466. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezések szines televízió adóberendezéshez és vevőkészülékhez
9 nünket, hogy azon adatokat alkalmazzuk, melyek a fent jelzett aszimmetriát adják. Megjegyezzük, hogy elégségesnek mutatkozott az At jelet illetően olyan oldalsáv használata, amely felül kb. 400 kHz értékre van korlátozva, szemben a körülbelül 900 kHz frekvenciás alsó oldalsávval. Megemlítjük, hogy frekvencia modulációnál a modulált hullám átvitt spektruma olyan frekvencialöketet tartalmaz, amelyet általában két sáv határol, amelyeket szélső sávoknak nevezünk és amelyek közül az egyik a felső oldalsávhoz, a másik pedig az alsó oldalsávhoz tartozik. Az ilyen módon figyelembe vett szélső sávok azok, amelyek határolják a korlátozott frekvencialöketet. Ezen az alapon a felső oldalsáv korlátozása 400 kHz-re az Aj jel számára a következő tényezőket veszi figyelembe: 1. A diafótia (színcsatornahiba) szempontjából előnyösebb a felső oldalsáv csökkentése, mint az alsó oldalsávé; 2. az átvitt jel felbontása (definíciója) megfelelő marad, ha erősen redukált szélső sávot használunk, feltéve, hogy a másik megfelelő szélességet biztosít; 3. hogy az R—Y színkülönbségi jel szubjektív szempontból kielégítő átvitelét biztosítsuk, fontos, hogy megtartsuk az előkiemelés által kapott csúcsokat azon Aj értékek számára, amelyek az R—Y színkülönbségi jel pozitív értékeinek felelnek meg, mint azon Aj értékekhez tartozókat, amelyek a R—Y színkülönbségi jel negatív értékének felelnek meg. Ez a 400 kHz-es sávszélesség tehát rögzíti a segéd vivő nyugalmi F0 frekvenciáját körülbelül 4,4 MHz értéken, ami az Aj színjelet illeti. Ami az A2 színjelet illeti, az előbb említett okoknál fogva, K2 előjelét a K t előjelével ellentétesre, tehát pozitívra választjuk és következésképpen értéke + 0,67. Figyelembe véve, hogy ez az előjel pozitív, célszerű, ha ezen jel számára a modulált színsegédvivő felső oldalsávját nagyobb sávszélességűre választjuk, mint amekkorát az At jellel kapcsolatban használtunk felső oldalsávként, anélkül, hogy azáltal akkora sávszélességet kellene biztosítani számára, mint amekkora az alsó oldalsávé az Aj színjellel kapcsolatban, figyelembe véve egyrészt, hogy különösen fontosak a telített vörös felületek, amint ezt már az előzőkben említettük és másrészt azt a tényt, amely a felbontásra vonatkozik, hogy a két szélső sáv közül mindegy, hogy melyik van a másikhoz képest redukálva. Felvehetünk például az A2 színjelhez tartozó felső oldalsáv számára 550 kHz-t, amely magával hozza a megfelelő F© nyugalmi frekvencia számára a 4,250 MHz értéket. Az EJ + 230 kHz értékre való redukálása azon a tényen alapszik, hogy az A2 színjel zaj elleni szubjektív védelme még kielégítő marad és azt az előnyt biztosítja, hogy részben kompenzálni tudjuk az A2 színjel számára biztosított legnagyobb löketű frekvencia sávszélesség-10 csökkenését, azzal a sávszélességgel szemben, amelyet az Aj jel számára biztosítottunk; ez a csökkenés az F<J frekvenciának az F0 frekven-5 ciához képest történő eltolásával áll elő. Megjegyezzük, hogy ez értelmezhető akár úgy, ahogy azt fent említettük, mint két különböző meredekség alkalmazását a két Aj és A2 jel átvitelénél használt modulációs karakterisz-10 tikánál, amelyeknek variációs szakasza megegyezik, vagy úgy is definiálhatjuk, hogy a két Aj és A2 színjel számára két K t és K 2 konstanst használunk, ahol K2 /Kj = (0,67/0,525) (280/230), tehát a két Aj és A2 színjelnek különböző vál-19 tozási intervalluma van, azonban a két modulációs karakterisztika meredeksége megegyezik egymással. A kódoló szűrő erősítési karakterisztikájának minimuma az Fo és FQ frekvenciák között he~ 20 lyezkedik el, de figyelembe véve azt a megnövelt általános védelmet, amelyet az Aj színjelnek kívánunk biztosítani az A2 színjelhez képest, az eltolások nem azonosak, hanem a minimum előnyösen a 4,290 MHz frekvencia felé 2g van eltolva és az eltérés mindössze 40 kHz az Ej -hez képest, szemben a kb. 115 kHz eltéréssel az Ej-hoz képest. Az 1. ábrán a kódoló szűrő erősítési görbéjének középső részét ábrázoltuk decibelben, és bejelöltük a színcsatorna határait, valamint az F0 és Ej' frekvenciák helyzetét az F frekvencia tengelyen, amelyen a mértékegység a kilohertz. A 2. ábra a színsegédvivő kialakítására szolgáló kapcsolási elrendezés egy kiviteli alakját mutatja, amely biztosítja azt az előnyt, hogy egyetlen frekvenciamodulált oszcillátorral két igen stabil F0 és FQ nyugalmi frekvenciát kapunk és hogy lehetővé válik ugyanazon kapcsolási elrendezés használata a színsegédvivő láthatóságának csökkentésére, mint amilyen egyet-40 len nyugalmi frekvencia esetében használható. A 24 hivatkozási szám kommutátort jelöl, amelynek két bemenete és egy kimenete van, amint azt az előzőkben említettük és azt a jelet szolgáltatja, amelyet a színsegédvivő modu-45 lálása útján át kell vinni. A kommutátor két bemenete a 101 ill. 102 áramkör egy-egy megfelelő kimenetére van kötve. A 101 áramkör szolgáltatja az At színjelet a képjelek átvitelének aktív periódusai alatt és az at jelet az el-50 lenőrző periódusok alatt. A 102 áramkör szolgáltatja az A2 színjelet a képátvitel aktív periódusai alatt, míg az ellenőrző periódusok alatt az a2 jeleket szolgáltatja. Ennél a kiviteli példánál a 101 és 102 áramkörök által szolgáltatott 55 Aj és A2 jelek kommutálás előtt előkiemeltek és határoltak; másrészt a Kj és K2 állandók aránya, amelyek az Aj és A2 kifejezéseiben szerepelnek, úgy vannak megválasztva, hogy ugyanaz a meredekség használható mindkét 60 modulációs karakterisztika számára. Az a( és a2 jelek előnyösen az Aj illetve A 2 jelekhez vannak adva, miután azokat határoltuk és előkiemeltük. Ez a két jel a védősáv minden egyes aktív 65 sor-időtartama folyamán p. a. ill. q. a. alakú, 5
