161463. lajstromszámú szabadalom • Eljárás műszálak antisztatizálására
3 csökkentésével már eleve bizonyos antisztatizáló hatást nyújtanak. Különösen azokon a helyeken van fokozott jelentősége az antisztatizáló hatásnak, ahol még nincs kellőképpen megoldva a fonodák, szövödék légkondicionálása, ily módon a megfelelő légnedvesség biztosítása különösen a meleg, száraz évszakokban igen nehéz. Ilyen esetekben a kenőanyag feladata a túlzott párolgás csökkentése, illetve a töltések felhalmozódásának megakadályozása a szál felületén. Lényegében véve kétféle eljárás-csoport ismeretes a szálak antisztatizálására: a szál külső felületét kezelő eljárások; a szálba antisztatikumot beépítő eljárások. A másodikként említett csoporttal bővebben azért nem kívánunk foglalkozni, mert ezeknél az eljárásoknál nyilvánvalóan az alapanyag gyártását kell megváltoztatni, ami igen nagy felkészültséget kíván, hiszen új komponensek bevitele a monomerbe vagy a polimerizálásba a kapott terméket nagymértékben befolyásolja és kihat a továbbfeldolgozásra is. A szál külső felületét kezelő eljárások hatóanyaga igen sokféle lehet; gyakorlatilag az ionosán disszociáló vegyületeket alkalmazták antisztatizáló segédanyagként. Ismeretesek kationaktív zsírsavszármazékok, pl. a zsírsav alkinolamidja, anionaktív vegyületek, pl. a kvaterner ammóniumsók. Az ionogén készítmények hátránya, hogy kellő hatás elérésére 150—160 C° oldatban kell kezelni a szálat. Az antisztatizáló adalék ionógenitása korlátozza az egyéb felhasználásra kerülő anyagok körét, sőt, mivel igen erősen kötődnek a szálakhoz, eltávolításuk sem egyszerű, mivel a kent szálasanyagokból a kenőanyagot általában nem mossák ki, mivel ezek — főként a szintetikus kenőanyagok — lágyító hatásuk mellett antisztatikumként is funkcionálnak, így jelenlétük a mechanikai műveletek folyamán előnyös. Ily módon azonban a közbeeső kémiái jellegű kikészítő műveleteknél, mint pl. fésültszalag színezés, ványolás, kémiai fehérítés stb. a kenőanyag vagy eleve rajta van a szálon, vagy éppen ezekből a fürdőkből kívánják felvinni a szálra. Ezekben az esetekben a kiválások zavarják a kémiai folyamatot — különösen színezésnél látható — illetve rossz fogást adnak a szálnak. Fent vázolt nehézségek miatt törekedtek arra, hogy nem ionogén adalék legyen az antisztatizáló ágens, amely stabilis és valamennyi szálra, a természetes és kevert szálakra is egyaránt alkalmazható. Ismeretes ilyen univerzális antisztatizáló adalék, amelynek hatóanyaga polioxialkil-származék. Ez az antisztatikum sok előnyös tulajdonsága mellett azonban azzal a hátránnyal rendelkezik, hogy viszkozitása igen nagy, ami a felvitel szempontjából érdekes. Az alkalmazandó oldat koncentrációját ugyanis a felvitel helyétől és módjától függően kell megválasztani. Ha pl. 4 keverő grilleken porlasztással kell felvinni az anyagot, akkor a viszkozitás igen fontos, mert a túl sűrű anyag nem teszi lehetővé az egyenletes szétoszlást a szálfelületen. 5 Fürdőből történő felvitelnél — a hígítás miatt — csökken a viszkozitás különbség fontossága. Hátrányuk továbbá, hogy olajjal nem elegyíthetők. Feladatunknak azt tekintettük, hogy olyan 10 eljárást és segédanyagot dolgozzunk ki, amely bármilyen alapanyagú, bármilyen polimerizálási technológiával előállított műszál esetében alkalmas arra, hogy a feldolgozás során antisztatizálja a szálat, színezhetőségét ne befolyá-15 solja, és amellyel egyszerűen kezelve a műanyag textiláru hordásánál is elkerülhető az elektrosztatikus feltöltődés. Azt találtuk, hogy a fenti követelményeket maradéktalanul kielégítő nem ionogén anti-20 sztatizáló anyagok az alacsony, legfeljebb 6 polimerizációs fokú polietilénglikolok félészterei. Ezek a vegyületek vízzel korlátlanul hígíthatok, a víz keménységére érzéketlenek, stabi-25 lisak, hidrofób anyagokkal, pl. olajjal is keverhetők, mivel emulgátorként viselkednek. Kémhatásuk semleges, ezért a feldolgozó berendezést nem korrodeálják. Antisztatizáló hatásuk rendkívül nagy, a szál eredeti ellenállásértékét 30 2—6 nagyságrenddel csökkentik anyagfajtánként. Az új antisztatizáló polietilénglikol-félészterek igen egyszerűen állíthatók elő, és alkalmazásuk is igen könnyű, semmilyen pótlólagos be-35 rendezést vagy műveletet nem igényel. Az alábbi példában a találmányt közelebbről világítjuk meg. Példa 40 2360 kg 6-os polimerizációs fokú polietilénglikolt táplálunk be keverővel ellátott duplikátorba, majd állandó keverés közben 750 kg eeetsavanhidridet adagolunk hosszú csurgatás-45 sal. Beadagolás után a rendszert 120—130 C°-ra fűtjük fel, lezárjuk és 100—200 Hg vákuum mm alá helyezzük. Az észterezés alatt ecetsav keletkezik, amit vákuumban folyamatosan ledesztillálunk. A desztillálást addig végezzük, 50 amíg a kivett minta savszáma 10 alá nem csökken. A reakció befejeztével 2700 kg (az elméletinek 86%-át) polietilénglikolmonoésztert kaptunk, a termék világossárga folyadék, amelynek viszkozitása 20 C°-on 54 cP, fajsúlya pedig 55 1,113 g/cm3 . A kapott termékből 0,5—5 s%-os oldatokat készítettünk, mégpedig gyapjúra és gyapjú keverékre töményebb, míg szintetikus szálasanyagokhoz hígabb oldatot készítettünk, 60 amelyek felvitele fürdőből történt, így az antisztatizáló hatás egyenletes volt. Külön kimosása nem volt szükséges, mivel nem zavarja a kémiai kikészítő műveleteket. Az antisztatizált szintetikus szövetek hőrögzítés után is zavar 65 nélkül voltak színezhetők. 2
