161426. lajstromszámú szabadalom • Eljárás reverzáló szalaghengerművek szabatos véghelyzetekben történő megállapítására, valamint berendezés az eljárás foganatosítására

1 l-l Ha tehát a lecsévélés és felcsévélés oldalának megfelelő szögsebességek arányát a menetszámegyezés időpontjában mérjük, akkor ez az arány egyenlő a vastagságok és a tekercssugarak viszonyának szorzatával. 5 A menetszámegyezést mint mérési helyzetet az átmérők egyezése helyett azért választjuk, mert ez az információ a jobb és bal oldali menetszámlálóból közvetlenül kivehető és így nincs szükség az átmérőegyezést érzékelő külön egységre, vagy 10 a szalagsebességeket érzékelő mérőgörgők beépítésére. A 30 egység tehát az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén egyrészt a szögsebességek arányát méri, másrészt a menetszámegyezéshez tar- 15 tozó tekercssugarak arányát veszi figyelembe. A szögsebességek arányát a 30 egység két kis kapacitású számlálójával (a már említett „referenciaszámláló"-val és „alakításmérő számláló"val) mérjük. A két számlálót a menetszámegye- 20 zés jele egyszerre indítja és a „referenciaszámláló" egy meghatározott helyzet elérésekor egy jelet vált ki, amely mindkét számlálót egyszerre állítja meg. Ezzel azonban megállapítottuk a felcsévélő oldalon a lecsévélés oldalának meghatá- 25 rozott számú impulzusához tartozó impulzusok számát, vagyis a szögsebességek arányát. A menetszámegyezéshez tartozó tekercssugarak aránya lényegében technológiai állandó. A le- és felcsévélés oldali szalagtekercsekből álló 30 két körgyűrű keresztmetszeti területe ugyanis minden üzemi helyzetben, tehát a menetszámok egyezésekor is egyenlő a teljes tekercsből álló körgyűrű keresztmetszeti területével, amely pedig állandó érték. 35 Az M menetszám, a szalag szúrás előtti di vastagsága és az alakítási di/d2

arány függvényében módosított referenciajel a 41a, illetőleg 41b vezetőkön át az 50 parancsképző egységbe jut. A menetszámlálók információtartalma üzem 4<) közben jellemző a mindenkori szalaghelyzetre. A mérési pontokat mindig a lecsévélés oldalára eső menetszámláló szolgáltatja, amely ilyenkor hátrafelé számlál. A szúrás megindításakor ugyanis a felcsévélést kezdő oldal számlálója mindig nul- ^ lázódik és előre irányba kezd számlálni. A lecsévélést végző másik oldal számlálója viszont az előző szúrás befejezéséig elért helyzetéből kiindulva mindig hátrafelé számlál. Az önműködő fékezésnek úgy kell végbemennie, hogy a meg- 50 állítás a lecsévélés oldali szalagtekercs zérus menetszámánál, illetőleg gyakorlatilag valamivel előbb következzék be. Ezért a fékezés vezérléséhez szükséges információt mindig a lecsévélés oldaláról, vagyis a visszafelé számláló elektronikus 55 számlálóról kell venni. Az 50 parancsképző egység tehát fentiek értelmében a (11) képlet szerinti referenciafeszültséget kapja, amelyet a hengerekkel hajtott 60 tachaméter-generátor által szolgáltatott és így a 60 szalagsebességre jellemző feszültség jellel hasonlítja össze. Amint a lecsévélés oldalán az M menetszám egyre csökken, a 11 potenciométerről a fékezési 12 szakaszban egyre kisebb feszültséget vételező 11a, 11b stb. leágazás kapcsolódik a 12 erősítőn \ át a 21 potenciométer táppontjára. Ez a csökkenő / feszültség végül is az 50 parancsképző egységbe \ táplált referenciafeszültségen is érezteti hatását. / Az első fékezési parancs akkor létesül, amikor; az összehasonlító áramkör a 60 tachométer-ge- '\ nerátor feszültségét első ízben találja nagyobb- ' nak a mintavételezett referenciafeszültségnél. Et- ' tői az időponttól kezdve a fékezés állandósul, de az 50 parancsképző egység a 60 tachométer-generátor feszültségét és a 40a, 40b egységekből érkező referenciafeszültséget a további mérési pontokban is összehasonlítja és a feszültségdifferencia előjelétől és nagyságától függően (vagyis más és más 51, 52, 53 kimeneten) a fékezés mértékét korrigáló parancsjeleket ad ki. Előre meghatározott határt túllépő, veszélyes irányú differenciajel esetén az 54 kimeneten át vészleállási parancsjelet ad. Erre például akkor van szükség, ha az erősáramú berendezés valamilyen hiba folytán nem kezdte meg idejében a fékezést. Ha a 91, 92 érintkezőkkel ellátott relé elengedett állapotban van, a relé a 41 potenciométer leágazásain megjelenő referenciafeszültségeket csökkentett értéken tartja. Amikor a 50 parancsképző egység az első fékezési parancsot kiadja, a relé meghúz és ezzel a referenciafeszültségeket teljes értékükre állítja át. Ennek az intézkedésnek célja, hogy — mint láttuk — a fékezési parancsot végrehajtó villamos hajtás időállandójával okozott késést kompenzáljuk. Ha a berendezést javítás vagy ellenőrzés végett meg kell vizsgálnunk, a 80 átkapcsoló rendszer i segítségével a 60 tachométer-generátor jelét belső j jelforrással helyettesíthetjük, amelyet például a 1 61 potenciométerrel állítunk be. J Fentiekből láthatjuk, hogy a találmány szerinti * eljárás lehetővé teszi az optimális fékutat biztosító megállítást anélkül, hogy ehhez akár kúszósebességű szakasz beiktatására, akár bonyolult és költséges készülékek alkalmazására volna szükség. Mindez azáltal válik lehetővé, hogy a befutó szalag vastagságát — az ismert berendezésekkel ellentétben — figyelembe vesszük, de ehhez olyan matematikai egyszerűsítéseket vezetünk be, amelyek a gyakorlati viszonyok kellő figyelembevétele mellett mégis teljes értékű megoldást tesznek lehetővé. Az egyszerű működési alapelvből kifolyólag egyszerű elektronikus berendezések kerülnek alkalmazásra, amelyek a hengerállványtól távol rendezhetők el és a hengerállvánnyal csak egyszerű impulzusadók segítségével vannak összekötve. Ezek maguk is a hengermű olyan részein helyezkednek el, amelyeket a hengerlési üzem maga nem veszélyeztet. Ez lényegében vonatkozik a hengerlési rés értékét továbbító jeladókra is. A digitális bemenő jelek lehetővé teszik fix leágazású potenciométerek alkalmazását, amivel fokozódik a berendezésnek a kezeléssel és a karbantartással kapcsolatos igénytelensége.