161424. lajstromszámú szabadalom • Vízben oldódó bevonószerek

161424 10 míg a reakciótermék kitett mintája ammóniával történő semlegesítés után vízben tisztán nem oldódik. Az így kapott terméket 300 g etilénglikol-monoetiléterrel hígítjuk, majd 100 g „B" 2. komponenst adunk hozzá. A kapott termék pigmentálása, ammóniával való semlegesítése és hígítása a 3. példában leírthoz hasonló módon történik. A fenti módon elkészített bevonószerrel előállított bevonatok igen jó szétterülőképességet és egyidejűleg kiváló korrózióállóságot mutatnak. Az így kapott kötőanyag ezért különösen jól alkalmazható a bonyolult alapú munkadarabok, pl. autokarosszéria-részek vagy korrozív légkör tartós behatásának kitett szerszámok elektroforézises eljárással történő lakkozására. 7. példa Az alább ismertetendő kísérleteket abból a célból végeztük, hogy kimutassuk a találmány szerinti bevonószerrel elérhető műszaki haladást a technika ismert állásához, tehát az önmagában ismert ,,A" komponens egyedüli felhasználásával készített bevonatokkal kapott eredményekhez viszonyítva. A 3. példában leírthoz hasonló eljárással, de az „A" komponens önmagában történő felhasználásával egy vizes lakkot készítettünk, amellyel a fentebb leírt berendezésben bevonatokat készítettünk zsírtalanított acélbádog felületeken. A kísérletek során a nagyméretű elektroforézisberen-10 15 20 25 30 dezések gyakorlati körülményeit igyekeztünk annyiban utánozni, hogy a lakkozófürdőt megszakítás nélkül kevertük és naponta 2—3 kísérleti acélbádog lapon készítettünk bevonatot, majd az így kapott bevonatokat a szokásos módon kivitelezett beégetési eljárás után értékeltük. Azt tapasztaltuk, hogy a bevonási eljárással elért eredmények a keverés időtartamának növelésével változást mutatnak; a kísérletek során kapott eredményeket az alábbi I. táblázatban foglaltuk össze. A kapott eredményekről a következők állapíthatók meg: Eltekintve attól, hogy az egyedül az „A" komponenssel készített filmek tapadása rosszabb, mint a találmány szerinti bevonószerrel kapott filmeké (ez a rosszabb tapadás már a kísérletek kezdetétől fogva tapasztalható volt), látható az is a táblázatból, hogy a lakkozófürdő anyaga a levegő oxigénjével való folyamatos érintkezés következtében igen gyorsan használhatatlanná válik; ez gyakorlati szempontból igen fontos hátrány, mert a levegővel való érintkezés az iparilag használt bevonóberendezések esetében általában nem küszöbölhető ki. Ezzel szemben a találmány szerinti kötőanyaggal készített lakkok stabilitása igen feltűnően nagyobb, mint a csupán az ,,A" komponenssel készített filmeké; a bevonandó tárgyra leválasztott film minősége is sokkal jobb a találmány szerinti bevonószerrel készített filmek esetében. I. táblázat 1. nap 2. nap 3. nap I. sima, rugalmas, jól tapadó bevonatréteg 5. nap 10. nap 15. nap jól tapadó, rugalmas, könnyű szerkezetű bevonat II. sima, rugalmas, jól tapadó bevonatréteg jól tapadó, rugalmas, könnyű szerkezetű bevonat III. sima, rugalmas, jól tapadó bevonatréteg jól tapadó, rugalmas, könnyű szerkezetű bevonat sima, rurugalmas, rugalmas, a beégetéskor IV. galmas, rosszul rosszul már nem érhető rosszul tapadó tapadó, tapadó, el a film bevonat könnyű durva bevonat, kisimulása. szerkezetű a fémig érő A kísérletet bevonat pórusokkal befejeztük I. az 1. példa szerinti lakk, az A+B komponensekből II. a 3. példa szerinti lakk, az A+B komponensekből III. a 4. példa szerinti lakk, az A+B+C komponensekből IV. csupán az A komponensből készített lakk.