161424. lajstromszámú szabadalom • Vízben oldódó bevonószerek

3 161424 4 aldehid-fenol kondenzációs termékek kísére­tében, továbbá adott esetben C) valamely legalább két hidroxilcsoportot tar­talmazó, 50 és 2000 közötti molekulasúlyú po­lihidroxi-vegyület, és adott esetben D) valamely formaldehidből karbamidokkal és/vagy aminotriazinokkal képezett és adott esetben éterezett kondenzációs termék. Ezek a komponensek 150 °C hőmérsékletig menő óvatos kondenzáció útján egymással is ké­miai kötésbe hozhatók, ami különösen olyan ese­tekben előnyös, amikor a ,,B", ,,C" és ,,D" kom­ponens vízben csak korlátozottan vagy egyálta­lán nem oldódik. A találmány szerinti kötőanyagok pigmentált vagy pigmentálatlan alakban, bármilyen szoká­sos felviteli eljárással alkalmazhatók. Különösen anódos leválasztás esetén mutatnak az így felvitt bevonatok az eddigi ilyen terméke­két felülmúló korrózióvédelmet, sópermet vagy ipari légkörök behatásának kitett mintákon. Kü­lönös előnyként említhető, hogy ezek a bevona­tok ezt a jó védőhatást előzetesen nem kezelt acélfelületeken is kifejtik. Ezáltal elhagyhatók a lakkozott fémtárgyak sorozatban történő előállí­tása esetén a körülményes foszfatálási és kroma­tálási műveletek. A ,,B" komponens stabilizálja a kötőanyagot az oxidációs hatásokkal szemben, kezdetben késlel­teti a bevonat felületi száradását és ezáltal biz­tosítja az ilyen kötőanyagokkal készített bevona­tok száradásának kedvezőbb lefolyását és a bevo­nat tökéletesebb átkeményedését. „A" komponensként pl. dién-polimerizátumok maleinsavval, maleinsavanhidriddel, maleinsav­félészterekkel, maleinsavmonoamiddal vagy ita­konsavval képezett reakciótermékei alkalmazha­tók. A találmány céljaira alkalmas dién-polimeri­zátumok a következő diénekből készíthetők: 1,3--butadién és/vagy 2-metilbutadién-l,3 és/vagy 2,3-dimetilbutadién-l,3 és/vagy kloroprén, adott esetben más elegypolimerizációra alkalmas mo­nomerekkel, mint sztirollal, alfa-metilsztirollal, orto-, méta- vagy para-klórsztirollal, vinilnafta­linnal, vinilciklohexánnal, vinilciklohexénnel, vi­nilacetáttal, (met)akrilsavészterekkel, (met)akril­nitrillel kombinálva. Ezek molekulasúlya 200 és 20 000 között lehet; az ilyen termékek túlnyomó­részt izolált kettős kötéseket tartalmaznak, ame­lyek adott esetben részlegesen hidrogénezhetők. A dién-homopolimerizátumok és -kopolimeri­zátumok előállítási módja önmagában ismeretes. „B" komponensként rezolkarbonsavak alkal­mazhatók, amelyeket formaldehid fenolkarbon­savakkal, mint 2-(4-hidroxifenil)-2-(karbetoxi­fenil)-propánnal vagy 4,4-bisz-(4-hidroxifenil)­-valeriánsavval való kondenzációja útján ismert módon állíthatunk elő, adott esetben a metilol­csoportok részleges vagy teljes éterezése után. Formaldehid fenolokkal, mint p-terc.butilfenol­lal vagy 2,2-bisz-(4-hidroxifenil)-propánnal, adott esetben rövid szénláncú alkoholokkal történő éterezés után nyert kondenzációs termékei is fel­használhatók a fentiekkel kombinálva. 5 ,,C" komponensként oly vegyületek alkalmaz­hatók, amelyek a keményítési hőmérsékleteken oly kevéssé illékonyak, hogy közreműködhetnek a keményített bevonat kialakításában. Az ilyen célra tekintetbe jövő szerves vegyületek példái -10 ként a következők említhetők: etilénglikol, pro­pilénglikol, butilénglikol, neopentilglikol, glice­rin, trimetilolpropán, pentaeritrit, a difenilolpro­pán-éterek epiklórhidrinnel képezett, epoxicso­portoktól mentes származékai, pl. zsírsavakkal 15 képezett részleges észterei, továbbá aminoalkoho­lok, pl. trietanolamin, N,N,N',N'-tetrakisz-(2--hidroxipropil)-etiléndiamin, hidroxilcsoportokat tartalmazó polimerizátumok, amelyek pl. allilal­kohol vagy (met)akrilsav-monoetilénglikolészter 20 adott esetben más etilénszerűen alfa-béta-telítet­len monomerekkel [mint sztirollal, viniltoluollal, (met)akrilsavészterekkel, vinilacetáttal, (met)ak­rilamiddal vagy (met)akrilnitrillel] történő kopo­limerizációja vagy etilénoxid előzetesen kialakí-35 tott karboxilcsoport-tartalmú polimerizátumok­kal való reagáltatása útján nyerhetők. Ezen túl­menően, különleges tulajdonságokat mutató ter­« mékeket kapunk, ha a polihidroxil-vegyületeket részlegesen reagáltatjuk izocianátokkal oly mó-30 don, hogy az így kapott ,,C" komponens még leg­alább két hidroxilcsoportot tartalmazzon. A nagyobb molekulájú ,,C" komponenseket azok elégtelen vízoldhatósága esetén az „A" és/vagy ,,B" és/vagy ,,D" komponensekkel tör-35 ténő óvatos előkondenzáció útján oly termé­kekké alakíthatjuk, amelyek bázisokkal való semlegesítés után vízben tisztán oldódnak. ,,D" komponensként formaldehid karbamiddal, tiokarbamiddal, melaminnal, benzoguanaminnal 40 stb. képezett, rövid szénláncú alkoholokkal rész­legesen vagy teljesen éterezett kondenzációs ter­mékeit alkalmazhatjuk. Az ilyen aminoplaszt­-komponensek alkalmazásával csökkenthetjük a termék beégetési hőmérsékletét. 45 A találmány szerinti termékek semlegesítésére alkalmas bázisok az ammónia mellett primer, szekunder vagy tercier alkilaminok, pl. propil­amin, izopropilamin, butilamin, amilamin, dietil-50 amin, diizopropilamin, dibutilamin, morfolin, pi­peridin, trimetilamin, trietilamin, továbbá alka­nolaminok, pl. diizopropanolamin, dimetiletanol­amin, valamint alkilénpoliaminok, pl. etiléndia­min, dietiléntriamin, trietiléntetramin stb. lehet-55 nek. A találmány szerinti kötőanyagok elektroforé­zissel felvitelre kerülő lakkokban történő alkal­mazása esetén a semlegesítéshez alkálifém­és/vagy alkáliföldfém-hidroxidok, valamint olyan 60 savakkal képezett alkálifém- és/vagy alkáliföld­fém-sók alkalmazhatók, amelyek disszociációs ál­landója kisebb, mint a találmány szerinti mű­gyantáké, amennyiben az említett vegyületek ezekkel a műgyantákkal, adott esetben a vizet

Next

/
Thumbnails
Contents