161419. lajstromszámú szabadalom • Berendezés csapágyacél alapanyagok és csapágyalkatrészek élettartamtulajdonságainak vizsgálatára

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1970. IV. 17. (VA-1334) Közzététel napja: 1972. III. 28. Megjelent: 1975. II. 15. 161419 Nemzetközi osztályozás: 6 01 n 3/00 -N. V Feltalálók: Dr. TARDY Pál, oki. kohómérnök 50% CZINEGE Imre, oki. gépészmérnök 25% és MÁRTON Tibor, oki. gépészmérnök 25% Budapest Tulajdonos: Vasipari Kutató Intézet, Budapest Berendezés csapágyacél alapanyagok és csapágyalkatrészek élettartamtulaj donságainak vizsgálatára A találmány tárgya új rendszerű, gördülő felüle­ti igénybevételt létesítő fárasztóberendezés, amely gördülőcsapágy alapanyagoknak ill. egyes csapágy­elemeknek a várható élettartamtulajdonságaik alapján történő minősítésére alkalmas. 5 Ismeretes, hogy a csapágyak egyik legfontosabb minőségi jellemzője az az élettartam, ameddig üzemszerűen használhatók. A csapágyak élettar­tamát normális igénybevételi körülmények között az határolja le, hogy a gördülő felületeken az 10 anyag kifáradása miatt kipattogzások, „pittin­gek" keletkeznek. A kipattogzás keletkezéséig eltelt időt a csapágy minősége (az érintkező elemek geometriája, méretpontosság felületi előkészí­tés stb.), az igénybevétel jellege (nagysága, hő- 15 mérséklete, a kenőanyag minősége stb.) és az alap­anyag minősége egyaránt befolyásolja. A hagyo­mányos csapágyfárasztó vizsgálatoknál emiatt — a leggondosabban ellenőrzött kísérleti körülmé­nyek mellett is — több tényező szuperponálódó 20 hatása okozza a kifáradási, amiből az egyes rész­hatások különválasztása csak hosszadalmas és költséges vizsgálatokkal lehetséges. Különösen nagy hátrány ez akkor, amikor az alapanyag minő­ségét akarjuk ellenőrizni a felületi kifáradási tulaj- 25 donságok alapján. Az anyag minősítését ugyanis még a csapágyak gyártása, azaz az alapanyag fel­használása előtt kell elvégezni. Fenti hátrányok kiküszöbölésére újabban olyan berendezéseket fejlesztettek ki, amelyeken kész 30 csapágyak helyett egyszerű geometriájú próbates­tek vizsgálhatók gördülő felületi fárasztóigény­bevétel alkalmazásával. Ezekről a berendezések­ről a szakirodalom is beszámolt (1. pl. P. Esch­mann: Das Leistungsvermögen der Wälzlager 21-26. old., Springer-Verlag 1964, 21-26. old., Van Dorn: Iron Age 197 (1966) ápr. 104- 106. old., Jonhnson és Sewell: JISI146 (1960) 414-44). A felsorolt irodalmak néhány olyan berendezést ismertetnek, amelyek kizárólag csapágygolyók fá­rasztására alkalmasak; ezek a csapágy-alapanyag minősítésére azért nem használhatók fel, mert a golyógyártásra az alapanyaggyártó kohászati üze­mek nincsenek berendezkedve. A Niemann-féle berendezés (Eschmann: 21. old.) rúdalakú próbaanyagon végzi a vizsgálatot; a gördülő felületi igénybevételt hengeres felületű gyűrűk hozzák létre a próbaanyagon. A berendezés ily módon csapágyelemek (gyűrű ill. golyó) vizs­gálatára nem alkalmas. A háromtengelyes berendezés (Eschmann: 23. old.) gyűrűalakú próbatestek vizsgálatára alkal­mas ; az igénybevételt a három, egymáshoz képest 120°-os szögben elhelyezhető próbatest közé helye­zett golyó hozza létre a próbatestek felületén. Hátránya a berendezésnek, hogy az egymáshoz közel eső párhuzamos tengelyek csapágyazása ne­hezen oldható meg; a próbatestek kis méretválto-161419 1

Next

/
Thumbnails
Contents