161419. lajstromszámú szabadalom • Berendezés csapágyacél alapanyagok és csapágyalkatrészek élettartamtulajdonságainak vizsgálatára
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1970. IV. 17. (VA-1334) Közzététel napja: 1972. III. 28. Megjelent: 1975. II. 15. 161419 Nemzetközi osztályozás: 6 01 n 3/00 -N. V Feltalálók: Dr. TARDY Pál, oki. kohómérnök 50% CZINEGE Imre, oki. gépészmérnök 25% és MÁRTON Tibor, oki. gépészmérnök 25% Budapest Tulajdonos: Vasipari Kutató Intézet, Budapest Berendezés csapágyacél alapanyagok és csapágyalkatrészek élettartamtulaj donságainak vizsgálatára A találmány tárgya új rendszerű, gördülő felületi igénybevételt létesítő fárasztóberendezés, amely gördülőcsapágy alapanyagoknak ill. egyes csapágyelemeknek a várható élettartamtulajdonságaik alapján történő minősítésére alkalmas. 5 Ismeretes, hogy a csapágyak egyik legfontosabb minőségi jellemzője az az élettartam, ameddig üzemszerűen használhatók. A csapágyak élettartamát normális igénybevételi körülmények között az határolja le, hogy a gördülő felületeken az 10 anyag kifáradása miatt kipattogzások, „pittingek" keletkeznek. A kipattogzás keletkezéséig eltelt időt a csapágy minősége (az érintkező elemek geometriája, méretpontosság felületi előkészítés stb.), az igénybevétel jellege (nagysága, hő- 15 mérséklete, a kenőanyag minősége stb.) és az alapanyag minősége egyaránt befolyásolja. A hagyományos csapágyfárasztó vizsgálatoknál emiatt — a leggondosabban ellenőrzött kísérleti körülmények mellett is — több tényező szuperponálódó 20 hatása okozza a kifáradási, amiből az egyes részhatások különválasztása csak hosszadalmas és költséges vizsgálatokkal lehetséges. Különösen nagy hátrány ez akkor, amikor az alapanyag minőségét akarjuk ellenőrizni a felületi kifáradási tulaj- 25 donságok alapján. Az anyag minősítését ugyanis még a csapágyak gyártása, azaz az alapanyag felhasználása előtt kell elvégezni. Fenti hátrányok kiküszöbölésére újabban olyan berendezéseket fejlesztettek ki, amelyeken kész 30 csapágyak helyett egyszerű geometriájú próbatestek vizsgálhatók gördülő felületi fárasztóigénybevétel alkalmazásával. Ezekről a berendezésekről a szakirodalom is beszámolt (1. pl. P. Eschmann: Das Leistungsvermögen der Wälzlager 21-26. old., Springer-Verlag 1964, 21-26. old., Van Dorn: Iron Age 197 (1966) ápr. 104- 106. old., Jonhnson és Sewell: JISI146 (1960) 414-44). A felsorolt irodalmak néhány olyan berendezést ismertetnek, amelyek kizárólag csapágygolyók fárasztására alkalmasak; ezek a csapágy-alapanyag minősítésére azért nem használhatók fel, mert a golyógyártásra az alapanyaggyártó kohászati üzemek nincsenek berendezkedve. A Niemann-féle berendezés (Eschmann: 21. old.) rúdalakú próbaanyagon végzi a vizsgálatot; a gördülő felületi igénybevételt hengeres felületű gyűrűk hozzák létre a próbaanyagon. A berendezés ily módon csapágyelemek (gyűrű ill. golyó) vizsgálatára nem alkalmas. A háromtengelyes berendezés (Eschmann: 23. old.) gyűrűalakú próbatestek vizsgálatára alkalmas ; az igénybevételt a három, egymáshoz képest 120°-os szögben elhelyezhető próbatest közé helyezett golyó hozza létre a próbatestek felületén. Hátránya a berendezésnek, hogy az egymáshoz közel eső párhuzamos tengelyek csapágyazása nehezen oldható meg; a próbatestek kis méretválto-161419 1
