161418. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hiányosan nyomtatott, helyesen nyomtatott, vagy túlfestékezéstől eltorzúlt tipográfiai jelek automatikus felismerésére

161418 3 4 és maszkokat, s a mátrix elemeket egymástól függetlenül elektronikus úton hasonlítják. A módszer fő hibája, hogy megfelelő korrekció eléréséhez akkora elektronikus apparátust igényel, mellyel már lényegesen jobb tulajdonságú eljárás is reali- 5 zálható. A találmány tárgyát képező eljárás az úgynevezett optikai-maszkos felismerések családjába tartozik. A felismerendő jelek összehasonlítása egyetlen növekvő tendenciájú jelsorozattal történik. 10 Az olyan jelsorozatot nevezzük növekvő tendenciájú jelsorozatnak, melynek bármelyik tagja csak az utána következő tagok bármelyikének lehet eleme, de az előtte levő tagok egyikének sem. Lehet azonban közömbös bármelyik tagra nézve. 15 Jelölésük: a<b azaz a eleme b-nek a~b azaz a közömbös b-re, tehát sem a nem eleme 6-nek, sem b nem eleme a-nak. 20 Az 1. ábrán látható három stilizált jelnél pl. a~b, b~c, a<c. Az így definiált rendezési relációk segítségével bármely tipográfiai jelsorozat tagjai egyetlen lineáris sorba rendezhetők. A 2. ábrán látható jel- 25 sorozat tagjai rendezetlenek, mert d< c. Ugyanez a jelsorozat többféleképpen is rendezhető, pi. a 3. ábra, 4. ábra, vagy 5. ábra szerint. Az eljáráshoz tehát olyan etalonsorozatot alkalmazunk, mely a felismerendő tipográfiai jelkészle- 30 tet ábrázolja, és ahol egy vagy több jel elemét képezi ugyanazon jelkészlet egy vagy több más jelének, tehát van egy vagy több olyan jel, mely optikai ábrázolást feltételezve, teljesen lefedhető valamely más jelével a jelkészletnek, és ezeket az eta- 35 Ionokat olyan sorrendben hasonlítjuk az aktuális felismerendő jellel, hogy bármely soron levő etalon csak az utána következő etalonok bármelyikének lehet eleme, de az előtte levő etalonok egyikének sem, és elfogadjuk azonosító feltételnek az első 40 olyan korrelációt, melynél a felismerendő jel eleme az aktuális etalonnak, vagy csak előre meghatározott mértékben tér el attól. Mivel az azonosításra jellemző kisebb vagy egyenlő relációt növekvő tendenciájú etalonsoro- 45 zatnál értékeljük, a felismerés pillanatában az azonosított jel része a felismerést eredményező etalonnak, de nem része az előtte vizsgált etalonok egyikének sem. Hiányosan nyomtatott jelről tehát csak akkor kaphatunk helytelen felismerést, 50 ha az annyira hiányos, hogy részévé vált egy olyan jelnek, mely önmaga is része a helyes felismerést adó jelnek. Az előbbiekből következik, hogy ha egy-egy etalon az általa felismerendő torzult tipográfiai 55 jelek logikai összegét ábrázolja, tehát optikai ábrázolásban egy-egy etalonnal lefedhető valamennyi általa felismerendő jel, akkor például a ö.ábra szerinti etalonnal egyaránt felismerhető a 7. ábra túlfestékezett, a 8. ábra helyesen nyomtatott, és a 60 9. ábra hiányosan nyomtatott jele. Ha egy-egy etalon az általa felismerendő olyan tipográfiai jelek logikai összegét ábrázolja, melyek az optimális korrelációnak megfelelő pozícióból egymáshoz viszonyítva vertikálisan vagy horizon- 65 tálisan el vannak csúsztatva, mint ahogy az a 10. ábrán látható, akkor ez az etalonrendszer lehetővé teszi a sor alapvonaláról elcsúszott jelek azonosítását a letapogató rendszer korrekciója nélkül, és a sorokhoz való illesztés nem igényel olyan mértékű pontosságot, amely technológiai nehézségeket támasztana. A legtöbb letapogatási rendszernél célszerű az eljárást úgy módosítani, hogy az etalonok részben vagy egészben konturosak, és a tipográfiai jeleknek csak az etalon kontúrja által meghatározott területére vizsgáljuk a korrelációt. Ez a módszer egyrészt arra ad lehetőséget, hogy az egymást érő tipográfiai jeleket elválasszuk egymástól, másrészt a kontúr redundáns részeinek elhagyása csökkenti a papírszennyeződés által okozott zavarok valószínűségét is, mely egyébként csak akkor jelent problémát, ha gradációja közel áll az értékes információt jelentő tipográfiai jelekéhez. A továbbiakban olyan jellemzőket sorolunk fel, melyek alapján össze lehet hasonlítani az egyébként nagyszámú felismerő rendszert. A római számok I —V-ig a felsorolt eljárásokat jelölik, a VI pedig a szabadalom tárgyát képező eljárást. A hozzájuk tartozó betűk az alábbiakat jelentik: A: A felismerési elvéből következik B: A letapogatási rendszeréből következik C: A korrelációs program felépítésétől függ D: Külön apparátust igényel X: Adott rendszeren belül nem megoldható. Az azonosításra felhasznált információk jellege 1. Egyszerű jel (marker) 2. Jel mellé rendelt kód (Adressograph-Multigraph) 3. Jel által reprezentált kód (CMC 7) 4. Topográfiai információk (IIA, IIIA, IVA, VA, VIA) 5. Szimptomák, pl. hurok, elágazás, kapcsolódás stb. (IC) Milyen korrekció van, mire érzéketlen a rendszer Jel gradációs változás (IA, IIA, IIIX, IVX, VA, VIA) Jelhordozó gradációs változás (IA, IIA, IIIA, IVX, VD, VIA) Jelfelület csökkenés (IC, IIA, IIIX, IVX, VC, VIA) Jelfelület növekedés (IC, IIA, IIIA, IVX, VC, VIA) Jelalak torzulás (IC, IIA, IIIX, IVX, VC, VIA) Jel ferdülés (IB, IIA, IIID, IVD, VC, VIA) Jel elcsúszás a sorból (IB, IIA, IIID, IVD, VC, VIA) Összeérő jelek szétválasztása (IC, IIA, IIIX, IVX, VX, VIA) Egyenlőtlen jeltávolság (IB, IIA, IIID, IVD, VD, VID) Jelméret változás (IC, IID, IIID, IVD, VD, VID) Jeltípus változás (IC, IID, IIID, IVD, VD, VID) Sortávolság változás (IB, IIA, IIID, IVD, VD, VID) Sor ferdülés (IB, IIA, IIID, IVD, VD, VID) Helytelen felismerés (IC, IID, IIIX, IVA, VA, VIA) A leírásból és az összehasonlításokból világosan 2