161416. lajstromszámú szabadalom • Eljárás racém prosztaglandin-E-analógok előállítására

161416 27 28 telt izomerizációs és elválasztási műveletekkel lényegében véve az összes nem kívánt VIII. illetve XII. általános képletű izomert átalakítjuk a kívánt izomerré. A másik módszer a VIII. vagy a XII. általános képletű vegyületek kívánt izomerjének előnyös előállítására abból áll, hogy a XIX., XXV., XXVI., XXVII., XXVIIL, XXIX., XXX. vagy XXXII. általános képletű intermedierek közül („B" és „D" reakcióábra) bármelyiket izomerizáljuk. Akármelyik intermediernek mind az «-formáját, mind a /3-formáját átalakítjuk mindkét izomer elegyévé, azáltal, hogy az egyik vagy másik (a vagy ß) izomert valamilyen inert folyékony hígítószerben és egy bázis jelenlétében addig tartjuk 0— 100 C° közötti hőmérsékleten, amíg a kiindulási izomer lényeges mennyiségben a másik izomerré izomerizálódik. Ehhez az izomerizációhoz előnyös bázisok az alkálifém-amidok, alkálifémalkoxidok, alkálifém-hidridek és a triarü-metilalkálifém vegyületek. Különösen előnyösek a 4—8 szénatomos alkálifém-terc.-alkoxidok, pl. a kálium-terc.-butoxid. A reakció kb. 25 C°-on gyorsan végbemegy (1 perc — néhány óra alatt). Nyilvánvaló, hogy bármelyik izomerből kiindulva a két izomer egyensúlyi elegye képződik. Az egyensúly állapotában levő így kapott elegyből az izomerek elegyét ismert módszerekkel különítjük el, majd a két izomert ugyancsak ismert módszerekkel, pl. kromatográfiával választjuk el egymástól. A nem kívánt izomert azután ugyanilyen izomerizációnak vetjük alá, hogy a kívánt izomerből többet állítsunk elő. Ily módon ismételt izomerizációs és elválasztási műveletekkel bármelyik intermedier nem kívánt izomerjét átalakítjuk a kívánt izomerré. Ezen izomerizációs eljárásban a XIX. és a XXV. általános képletű gyűrűs acetál-keton intermedierek előnyösebbek a többi intermedierekhez képest. A találmány szerinti eljárásokkal előállított és szabad sav formájában levő VIII. — XV. általános képletű végtermékeket a szükséges mennyiségű megfelelő szervetlen vagy szerves bázisokkal — ezek példáit a kationoknak és az aminoknak megfelelően az előbbiekben már felsoroltuk — történő semlegesítés útján alakítjuk át gyógyszerészeti szempontból elfogadható sókká. Ezeket a reakciókat számos jól ismert módszert alkalmazva valósítjuk meg; ezeket szervetlen sók, pl. fémsók és ammóniumsók, savaddiciós aminsók és kvaterner ammóniumsók előállítására általánosan használják. Az eljárást részben az előállítani kívánt só oldhatósági tulajdonságaitól függően választjuk meg. Szervetlen sók esetén rendesen megfelel, ha a VIII.— XV. általános képletű savat feloldjuk vízben, amely a kívánt szervetlen sónak megfelelő hidroxid, karbonát vagy hidrogénkarbonát sztöchiometrikus mennyiségét tartalmazza. így például a nátriumhidroxid, a nátriumkarbonát, vagy a nátriumhidrogénkarbonát ilyen alkalmazása a nátriumsó oldatát eredményezi. A víz elpárologtatásával vagy vízzel elegyedő mérsékelten poláros oldószert, pl. rövidszénláncú alkanolt vagy rövidszénláncú alkanont hozzáadva szilárd szervetlen sót kapunk, amennyiben ez a forma kívánatos. Amin-sóelőállítása céljából a VIII. — XV. általános képletű savakat valamilyen mérsékelten vagy 5 kissé poláros alkalmas oldószerben feloldjuk. Az előbbiekre példa az etanol, az aceton és az etilacetát, az utóbbiakra a dietiléter és a benzol. A kívánt kationnak megfelelő aminból legalább sztöchiometrikus mennyiséget adunk ezután az oldat-10 hoz. Ha a keletkezett só nem válik ki, azt rendes körülmények között szilárd formában megkapjuk valamilyen kis polaritású elegyedő hígítószer hozzáadására, vagy bepárlás útján. Amennyiben az amin viszonylag illékony, annak feleslegét be-15 párlással könnyen eltávolíthatjuk. A kevésbé illékony aminokból a sztöchiometrikus mennyiség használata előnyös. Az olyan sókat, melyeknek kationja kvaterner ammóniumcsoport, úgy állítjuk elő, hogy a 20 VIII. — XV. általános képletű savakat vizes oldatban a megfelelő kvaterner ammóniumhidroxid sztöchiometrikus mennyiségével keverjük és ezt követően a vizet elpárologtatjuk. A találmányt jobban meg lehet érteni a követ-25 kező példák és készítmények alapján. Valamennyi hőmérsékleti adatot Celsius fokokban adtunk meg. Az infravörös abszorpciós spektrumokat Perkin — Elmer-féle (421-esmodell) infravörös spektro-30 fotométerrel vettük fel. Amennyiben más specifikáció nincs, úgy hígítatlan (tiszta) mintákat használunk. Az NMR-spektrumokat egy Varian A — 60 spektrofotométerrel vettük fel deuterokloroformos 35 oldatban, belső standardként tetrametilszilánt alkalmazva. A tömegspektrumokat Atlas CH — 4 tömegspektrográffal vettük fel (TO —4 forrással, ionizációs feszültség 70 eV). 40 1. készítmény Endo-biciklo[3.1.0]hexan-3-ol-6-karbonsav-metilészter. 45 103 g endo-biciklo[3,1.0]hex-2-én-6-karbonsavmetilészter és 650 ml vízmentes dietiléter elegyét nitrogén alatt keverjük és —5 C°-ra lehűtjük. Ehhez 30 perc leforgása alatt cseppenként hozzáadunk 284 ml 1 mólos tetrahidrofurános diborán-50 oldatot, miközben a hőmérsékletet 0 C° alatt tartjuk. A kapott elegyet azután 3 órán át keverjük és eközben hagyjuk 25 C°-ig felmelegedni. Csökkentett nyomáson végzett bepárlással maradékot kapunk, ezt 650 ml vízmentes dietiléterben feloldjuk. 55 Az oldatot 0 C°-ra lehűtjük, majd nitrogén alatt élénk keverés közben 172 ml 3 n vizes nátriumhidroxid-oldatot adunk hozzá cseppenként (a hozzáadagolás ideje 15 perc), miközben a hőmérsékletet 0 —5 C° között tartjuk. Ezt követően cseppen-60 ként 94 ml 30%-os vizes hidrogénperoxidot adunk hozzá 30 perc alatt 0—5 C° hőmérsékleten, keverés közben. A kapott elegyet 1 óra hosszat keverjük, miközben az 25 C°-ra felmelegszik. Ezután 500 ml telített vizes nátriumklorid-oldatot adunk 65 hozzá és a dietiléter-réteget elválasztjuk. A vizes. 14