161384. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szálas, ill. rostos építő- és szigetelő-test előállítására
3 Az eddig ismert rostos, ill. szálas anyagból és műgyanta ragasztóanyagból előállított építőipari testeknek számos hátránya van. A használatos műgyanta ragasztó oldatok hőre keményedő műgyanta — pl. fenoplaszt-rezol, aminoplaszt (Kovács: Műanyag zsebkönyv, 1964., p. 240—241.) — vizes oldatai, ill. emulziói, amelyeket az elemi szál képzésének valamelyik fázisában visznek fel az elemi szálra. A ragasztó oldat eloszlása a szál felületén azonban soha nem eléggé egyenletes. A vastagabb, vagy csepp alakú ragasztóréteg a kondenzáció után göböt képez, miáltal — amellett, hogy az anyagfelhasználás növeli — rontja a késztermék mechanikai tulajdonságait. Az egyenetlen szálbevonás hatására a késztermékben a szálak elmozdulnak egymáson, romlik a mérettűrés, a tárolhatóság, fokozza a káros hatást, hogy a ragasztóanyagból képződött göbökön kívül az elkerülhetetlen szilikátgöbök is jelen vannak kisebb-nagyobb mennyiségben. További hibák forrása, hogy a ragasztóanyaggal való bevonás egyenletesebbé tételére, a vízzel való hígíthatóság fokozására a műgyanta ragasztóanyaghoz oldásfokozókat adnak, pl. ammónium-hidroxidot, ammónium-szulfátot, glicerint, glikolt, alkálihidroxidokat. Ezek az anyagok — amellett, hogy növelik a vegyszer-felhasználást s így az árat —• a kikeményedés után jelentékeny részben változatlanul visszamaradva higroszkóposságot, a légköri nedvesség szorpciós megkötését s ezáltal a testek raktározás közbeni felpuhulását eredményezik. Míg ugyanis a laza ásványigyapot szorpciós nedvességtartalma maximum 1%, a készterméké a 3—4%-ot is eléri. Végül is a késztermék rideg, rugalmatlan és gyorsan öregedő, a legfontosabb követelménynek, a fizikai és kémiai stabilitásnak nem felel meg. Olyan módszer tehát, amely a felsorolt hibáktól mentes terméket eredményezne, eddig nem volt ismeretes. Találmányunk célja olyan szálas, ül. rostos különösen ásványi eredetű anyagból és műgyanta ragasztóanyagból álló szigetelő és burkoló építőipari test előállítása, amely kémiai és fizikai szempontból egyaránt stabil. Találmányunk, eljárás szálas, ill. rostos építő- és szigetelőtest előállítására. Kutatómunkánk során azt tapasztaltuk, hogy a polioxi-(hidroxi)-szaligenin oligomerek saccharátja-aluminátja ragasztóanyagként való alkalmazása esetében az a káros, higroszkópos mellékhatás, amelyet az ismert műgyanta ragasztóanyagok vízoldhatóságának fokozására alkalmazott szerek fejtenek ki, nem mutatkozik. A saccharát-aluminátok ugyanis az előkezelés alatt furánvázas vegyületekké alakulnak, majd a kondenzáció hőmérsékle-61384 4 tén nem higroszkópos tulajdonságú vegyületekké bomlanak el. Az így előállított oligomer keverékből a saját súlyának egyszeresétől akár a százszorosáig terjedő vízmennyi-5 seggel készíthető tiszta, éles vizes oldal (nem emulzió), amelynek kémhatása a 8,5 pH-t nem haladja meg és 20 C°-on mért vizskozitása 30 cP alatt tartható. 10 Kísérleteink során telítő folyadék gyanánt 42% szárazanyagtartalmú szaligenin-oligomer saccharát-aluminát műgyanta 23 5-szeres vizes oldatát alkalmaztuk, amelyet vagy az elemi szálakra porlasztással vittük föl és 15 az így bevont elemi szálakból testet formáztunk, vagy pedig a szálakból készített testet a telítő folyadékba bemártottuk, majd a test saját súlyát meghaladó folyadékmennyiséget eltávolítottuk. Azt találtuk, hogy az 20 ily módon készített test a kötőanyag kondenzálása után gyakorlatilag korlátlan ideig tárolható anélkül, hogy azon nedvszívás, fellazulás, vagy bármilyen más káros kémiai, vagy fizikai elváltozás mutatkozott volna. 25 J A találmányunk szerinti eljárás lényege tehát, hogy polioxi-(hidroxi)-szaligenin-oligomer saccharát-aluminát műgyanta legfeljebb 30 cP viszkozitású és 7—8,5 pH kém-30 hatású vizes oldatát legfeljebb 1 órán át 90—108 C°-on hőkezeljük, majd ezzel a szálhalmazt — az elemi szálakra a szálak rendezése közben való porlasztással, vagy a szálak rendezése után való bemártással és a felesleg leszívásával —• telítjük oly módon, hogy a test műanyagtartalma legfeljebb 20%, célszerűen 3—8%, végül a testet 200— 220 C°-on célszerűen forró levegőáramban hőkezeljük. Az impregnálásra szolgáló oli-40 gomer műgyantát formaldehid, fenol, saccharóz, nátronlúg és víz legfeljebb 40 C°-on8 legfeljebb 5 órán át végzett keverésével állítjuk elő. A nátronlúgot csak olyan menynyiségben adjuk a keverékhez, amely a kémhatás beállításához szükséges, s alkáli lúgaliquot része helyett alkáliák fémvegyületeit (aluminát, stannát, kuprát, vanadát, stb.) és egy hőhatásra elbomlani képes kelátképzőt (etiléndiamintetraacetátok, nitrizilotriacetátok, huminátok, stb.) alkalmazunk. A találmány szerinti eljárással készült építő-, ill. szigetelőtest lényege, hogy impregnáló kötőanyaga legfeljebb 20%, célszerűen 55 3—8% mennyiségű polioxi-(hidroxi)-szaligenin-oligomer saccharát-aluminát műgyanta. A találmány szerinti eljárás három példa-60 képpeni foganatosítási módját az alábbiakban ismertetjük, azzal a megjegyzéssel, hogy az alkalmazási terület koránt sincs a példákra korlátozva. 9
