161321. lajstromszámú szabadalom • Acetilén-származékokat tartalmazó kártevőírtószerek és eljárás a hatóanyag előállítására
161321 11 12 10 kuumban ledesztilláljuk. A kapott a-etinil-m -klór-benzilalkohol forráspontja 77—79 C°/0,01 Hgmm. 2 0. példa 16,6 g a-etinil-p-klór-benzilalkoholt 250 ml diklórmetánban oldunk és részletekben 75 g mangándioxidot adunk hozzá. A reakcióelegyet egy éjjelen át szobahőmérsékleten keverjük, szűrjük és a szűrletet bepároljuk. Acetonos átkristályosítás után 106—107 C°~on olvadó színtelen kristályok alakjában p-klór-propiolofenont kapunk. A kiindulási anyagot a következőképpen állíthatjuk elő: 2,5 literes háromnyakú lombikba szárazjeges ; * hűtés közben 900 ml ammóniát kondenzálunk be. Részletekben 17 g finomra vágott nátriumot adunk hozzá és 1 órán át keverjük. Az oldatba elszíntelenedésig acetiléngázt vezetünk. Az elegyhez 1,5 óra alatt 70 g p-klór-benzaldehid- 20 nek 500 ml vízmentes éterrel képezett oldatát csepegtetjük és 1 órán át keverjük. Kis részletekben 80 g ammóniumkloridot adunk hozzá és a szárazjeges hűtést eltávolítjuk. Ezután 750 ml diklórmetánt adunk hozzá, egy éjjelen át 25 keverjük és az adott esetben visszamaradó ammóniát enyhe melegítés közben elűzzük. Az elegyhez nitrogén-atmoszférában 1000 ml jeges vizet csepegtetünk és az elegyet diklórmetánnal extraháljuk. A diklórmetános kivonatot 30 vízzel semlegesre mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A maradékot kovasavgélen 1:1 arányú diklórmetán petroléter elegygyel kromatografáljuk. Az eluátumot elöntjük. Az oszlopot diklórmetánnal másodszor is eluál- 35 juk, az eluátumot bepároljuk és a maradékot ledesztilláljuk. A kapott a-etinil-p-klór-benzilalkohol forráspontja 73—74 C°/0,15 Hgmm. 11. példa 2,5 literes háromnyakú lombikba szárazjeges 40 hűtés közben 900 ml ammóniát kondenzálunk be. Kis részletekben 17 g finomra vágott nátriumot adunk hozzá és 1 órán át keverjük. Az oldatba elszíntelenedésig acetiléngázt vezetünk. Ezután 1,5 óra alatt 60 g p-toluilaldehidnek 200 45 ml vízmentes éterrel képezett oldatát csepegtetjük be és 1 órán át tovább keverjük. Kis részletekben 80 g ammóniumkloridot adunk hozzá, a szárazjeges hűtést eltávolítjuk és 750 ml diklórmetánt adunk hozzá. Az elegyet egy 50 éjjelen át keverjük és az esetleg jelenlevő ammóniát enyhe melegítés közben elűzzük. Az elegyhez nitrogén atmoszférában 1000 ml jeges vizet csepegtetünk és diklórmetánnal extraháljuk. A diklórmetános kivonatot vízzel sem- 59 legesre mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A maradékot kovasavgélen diklórmetánnal kromatografáljuk, az eluátumot bepároljuk és a maradékot vákuumban ledesztilláljuk. Színtelen folyadék alakjában p-tolil- 60 -etinil-karbinolt kapunk. P. p. 79—80 C°/0,15 Hgmm. 12. példa 15,0 g a-etinil-p-(2-propiniloxi)-benzilalkoholt 300 ml metilénkloridban oldunk és részletek- $5 ben 50 g mangándioxidot adunk hozzá. A reakcióelegyet egy éjjelen át szobahőmérsékleten keverjük, szűrjük és a szűrletet bepároljuk. Etanolos átkristályosítás után sárga kristályok alakjában 120—122 C°-on olvadó 4'-propiniloxipropiolofenont kapunk. A kiindulási anyagot a következőképpen állíthatjuk elő: 1,5 literes háromnyakú lombikba szárazjeges hűtés közben 400 ml ammóniát kondenzálunk be. Kis részletekben 11,5 g finomra vágott nátriumot adunk hozzá és 0,5 órán át keverjük. Az oldatba elszíntelenedésig acetiléngázt vezetünk. Ezután 1 óra alatt 64 g p-(2-propiniloxi)-benzaldehidet adunk hozzá és 4 órán át keverjük. Kis részletekben 50 g ammóniumkloridot adunk hozzá és a szár az jeges hűtést eltávolítjuk. Ezután 300 ml diklórmetánt adunk hozzá, egy éjjelen át keverjük és az esetleg jelenlevő ammónia-nyomokat enyhe melegítés közben elűzzük. A sárga oldatot vízzel öt ízben mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A maradékot kovasavgélen 9:1 arányú benzol-éter eleggyel kromatografáljuk. A kapott a-etinil-p-(2-própiniloxi)-benzilalkohol 60—62 C°-on olvad. Szabadalmi igénypontok 1. Növénygombák és/vagy kártevők irtására alkalmas készítmény azzal jellemezve, hogy hatóanyagként 0,05—80% mennyiségben egy vagy több (I) általános képletű vegyületet (mely képletben az B^ és R2 csoportok közül az egyik hidrogénatomot, hidroxi-, halogén-, kis szénatomszámú alkil-, kis szénatomszámú alkoxi- vagy propiniloxi-csoportot és a másik hidroxi-, halogén-, kis szénatomszámú alkil-, kis szénatomszámú alkoxi- vagy propiniloxicsoportot jelent, vagy R^ és R2 együtt kis szénatomszámú alkiléndioxi-csoportot képeznek) és az ilyen készítményekben használatos közömbös hordozóanyagot tartalmaz. (Elsőbbség: 1970. november 4.) 2. Az 1. igénypont szerinti készítmény kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy egy vagy több (F) általános képletű vegyületet (mely képletben R'^ és R'2 jelentése külön-külön hidroxi-, halogén-, kis szénatomszámú alkil-, vagy kis szénatomszámú alkoxi-csoport vagy R\ és R'2 együtt kis szénatomszámú alkiléndioxi-csoportot képeznek) és közömbös hordozóanyagot tartalmaz. (Elsőbbség: 1969. november 14.) 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti készítmény kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy hatóanyagként egy vagy több (II) általános képletű vegyületet tartalmaz (mely képletben R3 és R/ h jelentése külön-külön 1—3 szénatomos, kis szénatomszámú alkoxi-csoport vagy R3 és R 4 együtt kis szénatomszámú, előnyösen 1—3 szénatomos alkiléndioxi-csoportot képeznek). (Elsőbbség: 1969. november 14.) 4. Az 1., 2. vagy 3. igénypont szerinti készítmény kiviteli alakj cl, a Z Z d 1 jellemezve, hogy hatóanyagként l-(l,4-benzodioxán-6-il)-6
