161305. lajstromszámú szabadalom • Érintkező tömb szigetelt vezetékek hasítékos csatlakoztatására

161305 3 4 A mellékelt rajzokon az 1—3. ábrák a találmány szerinti érintkező tömböt elölnézetben, oldalnézetben, illetve felülnézetben szemléltetik. A 4. és 5. ábrák a találmány szerinti érintkező tömbbe illesztett érintkezők két különböző kiviteli alakját mutatják a hajlítás előtt, a 6. ábra ugyanezeknek oldalnézetét mutatja a hajlítás után, felhasználásra kész állapotban. A 7. ábra az érintkező alsó részét perspektivikusan, nagyobb léptékben szemlélteti. A 8—10. ábrák a találmány szerinti érintkező tömb egy módosított alakját mutatják elölnézetben, oldalnézetben, illetve felülnézetben. A 11. ábra az 1. ábra szerinti érintkező tömb egy részletét távlati képben, nagyobb léptékben mutatja. Az 1—3. ábrákon egy tartótestet láthatunk, amely előnyösen egy darabban alakítható ki valamilyen szigetelő anyagból. Ennek a tartótestnek kell magába foglalni egy csomó 2 érintkezőt, amelyekből az egyszerűség kedvéért csak egyet tüntettünk fel. Az 1 tartótesten minden érintkező részére ki van alakítva két T-alakú 3, 4 vájat, egymással szemben elrendezve. A 3 vájat a tartó teljes szélességében végighúzódik, a 4 vájat viszont csak annak egy részében. Ennél a példánál a vajatokat barázda alakúra szerkesztettük, de azok a teljes hosszúságukban vagy csak részben üregek is lehetnek. Az említett vájatokban rögzíthetjük például a 4. ábra szerint kialakított érintkezőket, miután azokat egy harántvonal mentén 180°-ra meghajlítottuk úgy, hogy az aszimmetrikusan elhelyezett hoszszúkás 6 lyuk két egyenlő részre osztódjon, majd a hosszabb ágat a 3, a rövidebb ágat pedig a 4 vájatba helyezzük. A kúszóáramok megakadályozása érdekében az egyes érintkezőket a 10 bordák segítségével elválasztjuk egymástól. A 4. ábra szerint a 2 érintkező alsó részét ismert módon egy 8 lyukból kiinduló 9 hasítékkal láttuk el az érintkező tömb alsó részéhez érkező vezetékek hasítékos csatlakoztatása végett. A 2 érintkezőn ezenkívül még a 6 lyukból kiinduló 7a és 7b hasítékokat is kialakítottuk. Az érintkező felső részénél a tartótest 3 és 4 vájata közti falat egy 5 kivágással láttuk el. Az érintkezők felső részéhez futó vezetékeket ezután úgy csatlakoztatjuk, hogy a 6 lyukon át belenyomjuk őket a 7a, 7b hasítékokba. Ezen a módon a hasítékok szélei átvágják a vezeték szigetelését, négy elektromos érintkezési felület keletkezik, és ennek következtében lényegesen megbízhatóbb elektromos kötést kapunk, mint a korábbi konstrukciók esetén. Ezenkívül természetesen a kötés mechanikai szilárdsága is javul annak ellenére, hogy az érintkezőt az eddigi megoldásokhoz képest most sokkal vékonyabbra készítjük. A megbízhatóságot még azzal is tovább fokozzuk, hogy a 7a és 7b hasítékokat kissé különböző szélességűre készítjük, így akkor is jó érintkezést kapunk, ha a vezeték átmérője nem egészen az előírt értékű, ami a gyakorlatban általában elő szokott fordulni. Az 5. ábrán a 2 érintkező egy másik kiviteli alakját láthatjuk. Ennél a 7a és 7b hasíték két különálló 6a és 6b lyukból indul ki, amelyek a hajlítás után éppen egymással szemben helyezkednek el. Ilyen módon az érintkező mechanikailag szilárdabb lesz. Ez bizonyos esetekben kívánatos, különösen, ha a vezetéket rá is kell tekerni. Annak érdekében, hogy az érintkezőnek a saját vájatában való elcsúszását és ezáltal a helyes pozícióból való kimozdulását megakadályozzuk, például egy korábban bekötött vezeték eltávolításakor, az érintkező alsó részén egy megfelelő 12 ütközőt domborítunk ki. A 4., 5., 6. és 7. ábrákon látható ütköző felülete lejtős az érintkező távolabbi vége irányában azért, hogy a tartótestbe könnyebben be lehessen helyezni. A tartótest konstrukciója olyan, hogy a betolt érintkező rugalmasan bepattan a helyére. Amint az 1. ábrából kitűnik, az ütköző a tartótest alsó részén levő 11 kivágás végében megakad, amikor az érintkezőt bedugjuk a tartótestbe. Miután az ütköző megfelelő távolságra van a hajlítás tengelyétől, és az említett emelkedő felületet egy, az érintkezőre közelítőleg merőleges 13 felület zárja le, az utóbbi felület rá fog támaszkodni a 11 kivágás végére, amikor a 3, 4 vájatokba dugott érintkezőt a helyére toljuk. A 8—10. ábrák a találmány szerinti érintkező tömb módosított alakját szemléltetik elölnézetben, oldalnézet, illetve felülnézetben. Az érintkezők be vannak téve a helyükre és mindkét végükön 180°-ra meg vannak görbítve. Az érintkezők a 4—6. ábrákon bemutatott példákhoz képest «ilőnyösen aképpen módosíthatók, hogy például a végeiknél létrehozott lyukak, illetve lyukpárok azonos alakúak legyenek. Az utolsónak említett példa szerinti érintkező tömbnél természetesen a kúszóáramok útja rövidebb, mint az előző kiviteli alak, de szobán belüli használat esetén, normális körülmények között így is kielégítő szigetelési ellenállást tanúsíi. Szabadalmi igénpontok 1. Érintkező tömb szigeteit vezetéKek hasítékos csatlakoztatására, amely egy szigetelő anyagból való, két hosszabb és két rövidebb oldallal határolt lapos tartótestben (1) több érintkezőt (2) tartalmaz, azzal jellemezve, hogy egyrészt a tartótestben több vájat (3) húzódik végig, ezek az érintkező tömb egyik széles oldala mentén a rövid oldallal párhuzamosan vannak elrendezve, és mindegyik vájathoz tartozik egy érintkező; másrészt a tartótestben legalább egy nem végighúzódó vájat (4) is van, ezek a tartótest egyik hosszú oldalánál kezdődnek, és az érintkező tömb másik széles oldala mentén a végighúzódó vájatokkal szemben foglalnak helyet; továbbá a tartótestnek a két vájat közötti része legalább egy, az említett hosszú oldalnál kezdődő kivágással (5) van áttörve, amelyben mindegyik érintkező legalább egyszer 180°-ra meg van hajlítva egy, az érintkezőt hosszabb és rövidebb részre osztó harántvonal körül, és annak hosszabb része a tartótestben végighúzódó, a rövidebb része pedig a tartótesten nem 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2