161292. lajstromszámú szabadalom • Komplexképző szer fémionok megkötésére
5 pontjából nincs semmilyen különleges jelentőségük. A találmány szerinti komplexképző szerben alkalmazásra kerülő oligomerek ill. polimerek önmagukban ismert eljárási műveletekkel, a,ß-telítetlen aldehidek a,/S-telítetlen monoés/vagy dikarbonsavakkal, gyökös katalizátorok vagy redox-katalizáiorok jelenlétében történő kopolimerizációja, valamint polialdehidek, mint poliakroleinek részleges oxidációja, vagy pedig poliakroleinekkel ill. polialdehidokarbonsavakkal lefolytatott részleges Cannizzaro reakció útján állíthatók elő. Különösen előnyösen állíthatók elő ezek a termékek a,/?-telítetlen aldehidek, célszerűen akrolein oxidatív polimerizációja, vagy cr,/?-telítetlen aldehidek a,/?-telítetIen mono- ill. dikarbonsavakkal, célszerűen akrilsavval ill. maleinsawal való oxidatív kopolimerizálása, vagy pedig a,/?-telítetlen aldehidek ct^-telítetlen mono- és a, /J-telí tétlen dikarbonsavakkal való oxidatív térpolimerizációja útján. A polimerizációs feltételeket azonban önmagában ismert módon úgy kell megválasztani, hogy a szükséges maximális karboniltartalom, a szükséges maximális hidroxiltartalom és a szükséges polimerizációs fok betartható legyen. Oxidálószer és egyidejűleg polimerizáció-iniciátor gyanánt e célra peroxidok vagy persavak jönnek tekintetbe; előnyösen hidrogénperoxidot alkalmazunk. A polimerek COOH- és CO-tartalma az oxidatív polimerízáció során pl. az akro-Mn, akrilsav és oxidálószer alkalmazásra kerülő mennyiségének megfelelő megválasztásával szabályozható. Minthogy a peroxidos vegyület egyidejűleg szabályozószerként is hat, ennek koncentrációjával, ill. a monomerhez viszonyított minőségével a polimerizációs fokot és így közvetve a termeik hidroxiltartalmát is befolyásolhatjuk.. Az oxidálószer mennyiségének növelésével a polimerizációs fok csökken és fordítva. Így pl. 20% kezdeti hidrogénperoxid-koncentráció és 1:1 hidrogénperoxid-akrolein viszony esetén 3,2 átlagos polimerizáció-fokot, 67% COOH-tartalmat, 14% CO-tartalmat és kb. 15% hidroxiltartalmát érünk el. Ha viszont egyébként azonos körülmények között 0,7:1 hidrogénperoxid-akrolein. mennyiségi arányt alkalmazunk, akkor az elért polimerizáció-fok 13, a COOH-tartalom 66%,, a CO-tartalom 21% és az OH-tartalom kb. 7%. A poHmerizáciőt célszerűen oldatban folytatjuk le; alkalmazható azonban lecsapásos polimerizáció vagy emúlzió-polimerizáció is. Az ilyen módszerrel kapott oligomerek ill. polimerek az említett egységeken kívül alárendelt mennyiségekben a (TV) képletnek megfelelő típusú oldalláncbeli vinilcsoportokat, valamint az alábbi típusú oldalláncbeli csoportokat: O—CH2—CH 2 —COOA és O—CH 2 —CH 2 —CHO I I is tartalmazhatnak. Ezeknek azonban nincs jelentőségük a. találmány- szerinti komplexképző szer szem-pontjából. ' Asz, ©sűífett esopöstoke« kívül, végesuportként 6 az (V) képletnek megfelelő típusú félacetál-csoportok, karboxil-, karbonil-, C^OH-csoportok, továbbá vinilcsoportok vagy hidrogénatomok is szerepelhetnek, pl. a (VI) vagy (VII) képletű g csoportoknak megfelelő típusokban; szerepelhetnek továbbá az alkalmazott katalizátor maradékai is a molekulában. Mindezeknek azonban szintén nincs jelentőségük a találmány szerinti komplexképző szer szempontjából. 1C A megadott eljárásmódok szerint előállított oligomerek ill. polimerek közvetlenül, valamint sóik alakjában használhatók fel a találmány szerinti komplexképző szerben. Egyes esetekben ajánlatos bizonyos felhasználási célokra még valamely polimer hidroxilvegyület, előnyösen "" polivinilalkohol csekély mennyiségeit (legfeljebb fél OH-csoportnak megfelelő mennyiséget az elegyben levő egy karboxil- ill. karboxilát-esöpoi tra számítva) is hozzákeverni. Minthogy á találmány szerinti oligo- ill. polimer aldehidokarboxil- ill. oxaldehidokarboxil-vegyületek H-alakjukban (A=H) gyenge savakat képeznek, ezek felhasználhatók egyidejűleg alkalikus oldatoknak, különösen a polioxikarbonsav-komplexképzők alkalikus oldatainak a semlegesítésére, vagy pedig a komplexképző szerként ilyen vegyületeket tartalmazó rendszerek pufferolására is. A karboxil- ill. karboxilát-, karbonil- és hidroxil-értékek, amelyeket e leírásban százalékok-3° ban adtunk meg, alap-mólszázalékoknak felelnek meg, vagyis a polimerben jelenlévő 100 monomer-egységre számítva adják meg a COOH-, CO- és OH-esoportok átlagos számát. A találmány szerinti eljárás gyakorlati meg°5 valósítási módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik. Az egyes példákban említett „Hampshire-teszt" kiviteli módját a Hampshire Chemical Corp. S. A2 sz. kiadványa ismerteti. E vizsgálati módszerrel az illető termék ún-, „buil-40 der-hatásosságának" mértékszáma határozható meg. E módszer szerint pontosan 2 g poralakú komplexképző szert 50 ml desztillált vízben oldunk, az oldatot semlegesítjük, 10 ml 2%-os nátriumkarbonátoldatot adunk hozzá, a pH-ér-45 téket 11—12-re állítjuk és az oldatot 100 ml térfogatra hígítjuk. Ezután egy literenként 44,1 g kalciumacetát-monohidrátot tartalmazó kalciumacetátoldattal határozott és megmaradó zavarosodásig titrálunk. A komplexképző szer kalcramkarbonát-megkötőképességét az alábbi képlet alapján számítjuk ki: ml kalciumacetátoldat x 25 , . . -r—T-T-, Í—r~-—~ — m S kotott bemert komplexkepzo szer CaCOs/g komplexképző szer. 55 A példákban megadott komplex-stabilitások meghatározása az alábbi módon történt: 1. A komplex-stabilitás meghatározása Ca++ segítségévéi: a szabad Ca++ koncentrációjának 80 mérése a komplexképzési egyensúlyban, a Ca+ + és az „Ériochromschwarz T" iéihlndikátor-színezék közötti színezék-komplexen keresztül, a kómpléx-staMitasi állandó alábbi definiciója szerint: rCaPADC] 68 stab ~ [Ca++] [PADC-^1 3
