161263. lajstromszámú szabadalom • Addiciós polimereket tartalmazó bevonó készítmények

5 csony kitermeléshez, sőt megdermedéshez vezethet. Ez esetben a polimereket előnyösen oly módon állítjuk elő, hogy előbb a savas polimert készítjük el, melyet a megfelelő alkohollal történő legalább részleges utólagos észterezésnek vetünk alá. A felület-bevonó készítményekben filmképző polimerként a polimerek megfelelő oldószerekkel képezett oldatait használhatjuk (pl. vizes oldatok vagy nem-vizes diszperziók). E polimerek egy csoportját különösen előnyösen víztartalmú folyadékokkal képezett kolloid dimenziójú oldatok vagy diszperziók formájában alkalmazhatjuk felületi bevonó készítmények komponenseként. E felhasználási területen a polimereket oly módon tehetjük oldhatóvá vagy ön-diszpergálódóvá, hogy a bennük levő karboxi-csoportokat vízoldható bázisokkal reagáltatjuk. Vízoldható bázisként pl. ammóniát, trietilamint, monoetanolamint, dietanolamint, trietanolamint, N-metil-etanolamint, N-aminometil-etanolamint, etiléndiamint, dietiléntriamint, propiléndiamint, dimetilaminoetanolt, nátriumhidroxidot vagy káliumhidroxidot alkalmazhatunk. Ismeretes, hogy az e célra felhasznált polimereknek bizonyos minimális savszámmal kell rendelkezniük (általában kb. 30 mg KOH/g gyanta vagy ennél nagyobb érték). A polimerben a karboxi-csoportok jelenlétét olyan, a fent ismertetett típusba tartozó monomerek felhasználásával biztosíthatjuk, melyek a kívánt csoportokat a2 R4-komponens megfelelő R5 és/vagy Ü6 szubsztituensei révén tartalnrazzák. Amennyiben polimerként valamely kopolimert alkalmazunk, a karboxi-csoportokat — legalább részben — megfelelő karboxi-csoportot tartalmazó komonomerrel (pl. akrilsav vagy metakrilsav) vihetjük be. A polimernek savas polimerből közvetett módszerrel történő előállítása esetében a savas csoportokat csak részlegesen észterezhetjük a megfelelő alkohollal. Azt találtuk, hogy a fenti általános képletnek megfelelő ismétlődő monomer egységeket tartalmazó polimerek előállítása esetén (amikor Re jelentése karboxi-csoport) bizonyos esetekben a végső savszám a várt értéknél alacsonyabb lehet. A mellék-reakció mechanizmusának értelmezése nélkül azt találtuk, hogy viszonylag magas reakció-hőmérséklet vagy hosszabb reakció idő a mellékreakciónak kedvez. E mellék-reakció a polimer tulajdonságait általában nem rontja; amennyiben azonban a polimert vízoldható bázissal történő reagáltatással utólag vízoldhatóvá kívánjuk tenni, a savszám csökkenése bizonyos határon túl a vízoldhatóság biztosítását megakadályozhatja. Fentiek miatt előnyösen oly módon járunk el, hogy a polimerizációs hőmérsékletet beállítjuk és/vagy a megfigyelt mellékreakciók háttérbe szorítása céljából erősebb iniciátorokat és gyorsítókat alkalmazunk; ily módon a kívánt össz-polimer összetételtől csak kisebb eltérések lépnek fel. A karboxi-tartalmú polimereket vízoldható bázis jelenlétében oldhatjuk vagy diszpergálhatjuk a víztartalmú folyadékban. A vízoldható bá-161263 6 zissal történő reagáltatást előzetesen vagy már a víztartalmú folyadékban végezhetjük el. Víztartalmú folyadékként vizet alkalmazhatunk, mely azonban gyakran kevés vízoldható szerves 5 folyadékot (pl. etilénglikol-mono-n-butilétert) tartalmazhat; szerves folyadék jelenlétében ugyanis a polimer könnyebben oldható, illetve diszpergálható a víztartalmú folyadékban. A fenti típusú vizes polimer-oldatokat vagy 10 diszperziókat különösen előnyösen alkalmazhatjuk az elektrolitikus bevonási eljárásánál felhasználható bevonó készítmények előállítására. E felhasználási területen találmányunk segítségével valamely addíciós polimerbe a kívánt kon-15 centrációban szénhidrogénláncok és karboxicsoportok egyaránt bevihetők; ismeretes ugyanis, hogy a fenti komponensek a polimerben mutatott aránya az elektrolitikus bevonási eljárásnál felhasznált bevonó készítmények keménye-20 dési és felviteli jellemzőit befolyásolhatja. Az elektrolitikus bevonási eljárásnál felhasznált polimerek savszäma előnyösen 30—200 mg KOH/g és a bevonó fürdőben e savcsoportok 30—100%-a vízoldható bázisokkal (pl. a fentiek-25 ben felsorolt bázisok) semlegesíthető. Eljárásunk további részleteit a példákban ismertetjük anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlátoznánk. A példákban szereplő menynyiségek súlyrészekben értendők. 30 1- példa A találmányunk szerinti polimerizálható monomer előállítása melyben Rí jelentése sáfrány-zsírsavak gyöke; R2 jelentése hidrogénatom; 35 n jelentése 2; R5 jelentése metil-csoport; RÖ jelentése hidrogénatom. Az alábbi kiindulási anyagokat keverővel, hűtővel és Dean—Strak-féle feltéttel ellátott ké-40 szülékbe adagoljuk be: 50 rész metil-metakrilát, 107 rész sáfrány-monoetanolamid, 107 rész toluol, 0,1 rész p-metoxi-fenol. 45 A reakcióelegyet visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk és a víz nyomait a feltéten keresztül eltávolítjuk. Átészterezési katalizátorként 0,85 rész n-butil-titanátot adunk hozzá és a visszafolyatást további 3 órán át 50 folytatjuk. A reakcióelegyből összesen 39,6 rész refluxkondenzátumot kapunk; a hőmérsékletet 85 C° alatt tartjuk. A visszamaradó termék elemzés alapján túlnyomórészt sáfrány-monoetanolamid-metakrilátból áll. 2. példa A találmányunk szerinti polimerizálható mo-6Q nomer előállítása, melyben Rí jelentése sáfrány-zsírsavak gyöke; R2 jelentése hidrogénatom, n jelentése 2, R5 jelentése klóratom és fin; Re jelentése karboxi-csoport.