161246. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pirrilviniltiazolium-sók előállítására

161246 11 12 1 ml piperidin elegyét 2 óra hosszat melegítjük 100 C° hőmérsékleten. A reakcióelegy lehűlése után a levált narancsszínű kondenzációs termé­ket elkülönítjük, a szűrőn előbb metanollal, majd éterrel mossuk, azután forró metanollal kezeljük, lehűtjük és ismét szűrjük, majd a szű­rőn ugyancsak előbb metanollal, majd éterrel mossuk. Ily módon narancsszínű, 238—240 C° hőmérsékleten bomlás közben olvadó termék alakjában kapjuk a 2-[/?-(l-p-metoxifenil-2,5--dimetil-pírril-3)-vinil]-3-metil-4-(p-bifenilil)_ tiazólium-jodidot. 8. példa 2-[/?-(l-p-metoxifenil-2,5-dimetil-pirril-3)­-vinil] -3-metil-4-f enil-tiazólium-j odid. 6,4 g (0,02 mól) 2-metil-4-fenil-tiazól-meto­jodid, 5 g (0,022 mól) l-(p-metoxifenil)-2,5-di­metil-pirrol-3-karboxaldehid, 70 ml metanol és 1 ml piperidin elegyét 2 óra hosszat melegítjük 100 C° hőmérsékleten. A metanolos oldatot be­töményítjük és lehűtjük, a levált sárga színű szilárd terméket metanol és éter elegyéből át­kristályosítjuk. Az így kapott tiszta 2-[/?-(l-p-metoxifenil-2,5-dimetil-pirril-3)-vinil]-3-metil­-4-f enil-tiazólium-j odid 224—225 C°-on olvad. A 7. és 8. példában leírttal egyező módon állítjuk elő a megfelelően helyettesített kiinduló­anyagok egyenértékű mennyiségeiből az 56—57 C°-on olvadó l-(p-etoxifenil)-2,5-dimetil-pirrolt, ebből a 112—113 C°-on olvadó l-(p-etoxifenil)­-2,5-dimetil-pirrol-3-karboxaldehidet, majd ez utóbbiból a megfelelően helyettesített tiazolszár­mazékok egyenértékű mennyiségeivel való rea­gáltatás útján az alábbi végtermékeket 2-[ß-(l­p-etoxifenil-2,5-dimetil-pirril-3)-vinil]-3-metil­-4-(p-bifenilil)-tiazólium-jodid, op. 223—224 C°. 9. példa Tablettát készítettünk a következő alkotóré­szekből : I) 2-[ y2-(l-fenil-2,5-dimetil-3-pirril)vinil]­-4-p-bif enililtiazol-meto j odid (bázisként számolva) 250 mg II) Laktóz (Angol Gyógyszerkönyv) 100 mg III) Keményítő (Angol Gyógyszerkönyv) 50 mg IV) Zselatin 8 mg V) Magnéziumsztearát (Angol Gyógyszerkönyv) 5 mg Az I) és II) alkotórészeket és III) felét össze­kevertük és IV) 50%-os (v/v) vizes, alkoholos oldatával granuláltuk. A megmaradt III) meny­nyiséget és az V) magnéziumsztearátot a szárí­tott granulátumhoz adtuk és a keveréket tab­lettává sajtoltuk. 10. példa Gyermekgyógyászati szuszpenziót készítet­tünk, melynek minden egyes 5 ml-e 50 mg bá­zissal ekvivalens 2-[/?-(l-fenil-2,5-dimetil-3--pirril) vinil] -4-p-bif enililtiazol-metoj odidot tar­talmazott, a következő alkotórészekből: I) 2-[/?-(l-fenil-2,5-dimetil-3-pirril)vinil]-5 -4-p-bifenilütiazol-metojodid, (50 mg bázissal ekvivalens) 5 ml II) Kevert tragant por (Angol Gyógyszerkönyv) 4,0 g III) Szirup (Angol Gyógyszerkönyv) 20,0 ml 10 IV) Glicerin (Angol Gyógyszerkönyv) 5,0 ml V) Metil-hidroxibenzoát (Angol Gyógyszerkönyv) 0,1 g VI) Tisztított víz (Angol Gyógyszerkönyv) 100,0 ml 15 Pasztát készítettünk I)-ből és II)-ből, III) és IV) felhasználásával. Az V) alkotórészt VI) na­gyobb részében feloldottuk, melegítéssel, és az oldatot az előzőleg elkészített paszta hígításához használtuk. A kapott szuszpenzió térfogatát a 0 tisztított víz maradékával állítottuk be. 25 Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás az (I) általános képletű pirrilvinil­tiazóliumsók •— ahol R jelentése 1—6 szénato­mos alkilcsoport, vagy adott esetben halogén­nel, alkil- és/vagy alkoxicsoportokkal helyette-30 sített fenilcsoport, Z jelentése fenil-, p-halogén­fenil-, p-alkoxifenil-, bifenilil-, p-alkoxi-bife­nilil- (ezekben az alkil-részek 1—6 szénatomo­sak) vagy naftilcsoport, X - pedig valamely gyógyszerészetileg elfogadható sav anionja — 35 előállítására, azzal jellemezve, hogy a) valamely (II) általános képletű tiazólium-ve­gyületet — ahol Z és X— a fenti jelentésűek — egy (III) általános képletű aldehiddel — reagáltatunk, vagy 40 b) valamely (IX) általános képletű tioimidátot — ahol R és Z a fenti jelentésűek — vagy ennek savaddiciós sóját gyűrűzárási reakció­nak vetjük alá, és kívánt esetben a kapott (I) általános képletű 45 sót valamely más sav sójává alakítjuk át. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganato­sítási módja, azzal jellemezve, hogy olyan kiindulási anyagból indulunk ki, ahol R jelen­-0 tése fenil-csoport, vagy 1—6 szénatomos alkil­csoport és Z jelentése fenil-, p-halogénfenil-, vagy p-alkoxifenil-csoport, melyben az alkoxi­csoport 1—6 szénatomos. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosí-55 tási módja, azzal jellemezve, hogy olyan kiindulási anyagból indulunk ki, ahol R jelen­tése fenil-, vagy 1—6 szénatomos alkil-csoport és Z jelentése bifenilil-, vagy p-alkoxi-bifenilil­csoport, melyben az alkoxi-csoport 1—6 szén-60 atomos. 4. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganato­sítási módja, azzal j ellemezve, hogy olyan kiindulási anyagból indulunk ki, ahol R jelen­tése, fenil-, vagy 1—6 szénatomos alkil-csoport 65 és Z jelentése naftil-csoport. 6

Next

/
Thumbnails
Contents