161243. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lúgos vegyszerekkel, különösen mésszel kezelet vizek stabilizálására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1970. £11. 8. Közzététel napja: 1972. II. 28. Megjelent: 1973. IV. 15. (VI—779) 161243 Nemzetközi oszt. C 02 b 1/22 ^SHttlMÁir/líte Feltalálók: Hörömpöli Bálint oki. vegyészmérnök, 50%, Dunaújváros dr. Nagy Olivér oki. vegyészmérnök, 50%, Budapest Tulajdonos: Dunai Vasmű, Dunaújváros, 50%, Villamosenergiaipari Kutató Intézet, Budapest 50% Eljárás lúgos vegyszerekkel, különösen mésszel kezelt vizek stabilizálására A természetes vizeket a felhasználás előtt legtöbbször mésszel és/vagy egyéb lúgos vegyszerekkel kezelik, lágyítják. A vegyszeres kezelést rendszerint reaktorokban végzik, amelyben bizonyos fokú derítést is szoktak alkalmazni. A további feldolgozás során a vizet szűrik, és adott esetben tovább lágyítják vagy sótalanítják. Ismeretes, hogy a lúgos vegyszerekkel lágyított, illetve derített vizekben a reaktorban lehetséges tartózkodási időtől és a gyakorlatban felhasznált lúgos vegyszermennyiségtől (általában 0,1 — 0,4 mg-ekvivalens/liter) függően különböző mértékben utóreakciók zajlanak le. A leglényegesebb utóreakciókat a következő reakcióegyenletek írják le: Oa(HC03)2+Ca(OH)2=2CdC03+2H2 0 (1) Mg(HC03 )2+Ca(OH) 2 = =MgC03 +CaC03+B. 2 0 (2) MgC03 +Ca(OH) 2 =Mg(OÍ?) 2 +CaC0 3 (3) Mg(OH)2 +H 2 Si0 3 =MgSi0 3 +2H 2 0 (4) 2Al(OH)3+3H2 Si0 3 = Al2 (Si0 3 ) 3 +3H 2 0 (5) Fe(OH)2+H2 Si0 3 =FeSi0 3 +2H 2 0 (6) A reaktort elhagyó vízben — amely egyébként is tartalmaz finom szemcséjű, lebegő anyagokat — a fenti reakciók következtében finomszemcsés, szűréssel eltávolíthatatlan csapadékok képződnek, amelyek a vezetékek, szűrők eltömődését, és a szűrőanyag összekötődését, cementálódását okozzák. Az utóreakciók a szűrőt elhagyó vízben is folytatódnak, és az ioncserélőkön elsősorban a vízben nem, savban is rosszul oldódó vas-, alumínium- és magnézium-5 szilikátok válnak ki (lásd 4—6. reakcióegyen^ let). Ez a csapadékkiválás csökkenti az ioncserélők hatékonyságát, rontja az ioncserélési folyamat gazdaságosságát és a termelt víz minőségét. Ez a jelenség a rugalmasan rögzített töl-Í0 tetű ellenáramú ioncserélőknél a leghátrányosabb. A találmány szerinti eljárással a fenti hátrányokat kívánjuk kiküszöbölni. Azt találtuk, hogy ha a reaktort elhagyó lú-15 gos kémhatású vízhez megfelelő keveredés biztosításával az alkalmazott vegyszermennyiségtől függő, de legalább 0,1 mg-ekvivalens/liter mennyiségű savat adunk, a nem kívánt utóreakciók megfelelő mértékben visszaszorítha-20 tók, és a káros csapadékkiválás elkerülhető. A savmennyiség felső határa az üzemi körülményektől és a gazdaságosságtól függően változik. Savként előnyösen híg vizes ásványi savakat 25 alkalmazunk. Ha a vízlágyító berendezésekhez ioncserélők is csatlakoznak, előnyösen úgy járunk el, hogy a hidrogénformájú kationcserélőt elhagyó víz megfelelő mennyiségét vezetjük vissza a reaktorból távozó vízhez. Ennek a 30 módszernek az az előnye, hogy nem növeljük a 161243
