161180. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált 2H-indeno [1,2-c] piridinek előállítására
161180 IV általános képletű közbülső termék képződik, amely azután ciklizálódik. A metil-, illetve benzilcsoportnak az Ib képletű vegyületekből a b) eljárásváltozat szerinti lehasítását előnyösen úgy végezzük, hogy az Ib 5 képletű vegyületeket egy V képletű klórhangyasavészterrel — ebben a képletben R7 kevés szénatomos alkilcsoportot vagy benzilcsoportot jelent — átalakítjuk VI általános képletű uretánokká — ebben a képletben R2, R3 és R 7 a 10 fenti jelentésűek, majd ezeket az uretánokat savas vagy alkalikus hidrolízissel Ic általános képletű vegyületekké alakítjuk át. Az Ib képletű vegyületeknek az V képletű klórhangyasavészterekkel való reagaltatását 15 előnyösen iners oldószerben, például aromás szénhidrogénben, mint vízmentes benzolban és magasabb hőmérsékleten, például a reakciókeverék forrási hőmérsékletén, hajtjuk végre. E reakció számára az Va általános képletű klór- 20 hangyasavészterek — ebben a képletben Rx7 kevés szénatomos alkilcsoportot jelent — különösen előnyös kiindulási anyagok. Az így kapott VI képletű uretánok ismert módon tisztíthatók vagy közvetlenül felhasználhatók a kö- 23 vetkező uretánhasításban. A —COOR7 -csoport lehasítását a VI képletű uretánokból savakkal, például szervetlen savakkal, mint amilyen a sósav, vagy bázisokkal, például alkálifémhidroxidokkal, mint amilyen a 30 kálium- vagy nátriumhidroxid, iners oldószerben, például kevés szénatomos alkoholban, mint n-butanolban, előnyösen a reakciókeverék forrási hőmérsékletén végezzük. Az Ic általános képletű vegyületeknek a III 35 általános képletű vegyületekkel a c) el jár ás változat szerinti kondenzációját előnyösen iners oldószerben, például kevés szénatomos alkoholban, mint etanolban, klórozott szénhidrogénben, mint kloroformban, aromás szénhidrogénben, 49 mint xilolban, vagy egy kevés szénatomos alifás karbonsav di-(kevés szénatomos)-alkil-amidjában, mint dimetilformamidban és bázisos kondenzálószer, például egy alkálifémkarbonát, mint a nátrium- vagy káliumkarbonát, vagy egy 45 tercier szerves bázis, mint a trietilamin, vagy egy Ic képletű vegyület feleslege jelenlétében hajtjuk végre. A III általános képletű vegyületekben Y előnyösen klór-, bróm- vagy jódatomot vagy metán-, benzol- vagy toluolszulfon- 50 savcsoportot képvisel. A kondenzációt előnyösen kissé magasabb hőmérsékleten, adott esetben a reakciókeverék forrási hőmérsékletén végezzük. A szabad bázisokból ismert módon savaddí- 55 ciós sók állíthatók elő, vagy megfordítva. Az Rt által képviselt alkilcsoportok előnyösen 1—8 szénatomot tartalmaznak. Az Rt által képviselt alkenil- és alkinilcsoportok előnyösen 3—6, elsősorban 3—4 szénatomból állnak. Az g0 R2 által képviselt kevés szénatomos primer vagy szekunder alkilcsoportok 1—5, előnyösen 1—3 szénatomosak. Az R3 által képviselt kevés szénatomos alkilcsoportok előnyösen 1—4, elsősorban 1 vagy 2 szénatomosak. 65 Az I általános képletű vegyületeknek és fiziológiailag elviselhető savaddíciós sóiknak csekély toxicitás mellett értékes farmakodinamikai tulajdonságaik vannak, és ennélfogva gyógyszerként alkalmazhatók. Az új vegyületeknek szaluretikus hatásuk van, mint az kitűnt patkányon és kutyán végzett diurézis-vizsgálatokból, és ezért a legkülönbözőbb eredetű indikációk esetén, például szívelégtelenségi ödémánál, terhes állapotban, vese-és máj megbetegedések esetén, szaluretikumokként alkalmazhatók. A szükséges adag természetesen a beadás módjától és a kezelni kívánt állapottól fog függeni. Általában kielégítő eredmények érhetők el napi 1,0—30 mg/kg testsúly alkalmazásával, szükség esetén 2 vagy 3 részletben vagy retard alakban beadva. Nagyobb emlősállatok számára a napi adag kb. 5—50 mg. Perorális beadásra az egyes adagok kb. 2—25 mg I képletű vegyületet tartalmaznak szilárd vagy folyékony hordozó- vagy hígítóanyaggal együtt. Az I képletű vegyületek és savaddíciós sóik fájdalomcsillapító hatása megnyilvánul például a „hot plate"-próbában és a fenil-benzokinonszindróma gátlásában egereknél. Ennélfogva fájdalomcsillapítószerekként is használhatók. Az alkalmazandó adag természetesen a beadás módjától és a kezelni kívánt állapottól függ. Általában azonban kielégítő eredmények érhetők el napi 1,0—30 mg/kg testsúly alkalmazásával, szükség esetén 2 vagy 3 részletben vagy retard alakban beadva. Nagyobb emlősállatok számára a napi adag kb; 10—100 mg. Perorális beadásra az egyes adagok kb. 3—50 mg I képletű vegyületet tartalmaznak szilárd vagy folyékony hordozó- vagy hígítóanyaggal együtt. Azonkívül az új vegyületek specifikusan gátolják a támadó agresszív viselkedést (támadó és védekező agresszív viselkedés befolyásolása egereknél), és ezért pszichopatológiai, oligofrén, illetve pszichotikus eredetű zavaroknál alkalmazhatók. Az alkalmazandó adag természetesen a beadás módjától és a kezelni kívánt állapottól függ. Általában kielégítő eredmények érhetők el napi 0,07—2,3 mg/kg testsúly alkalmazásával, szükség esetén 2 vagy 3 részletben vagy retard alakban beadva. Nagyobb emlősállatok számára a napi adag 5—100 mg. Perorális beadásra az egyes adagok kb. 2—50 mg I képletű vegyületet tartalmaznak szilárd vagy folyékony hordozó- vagy hígítóanyaggal együtt. Végül az I általános képletű vegyületek és savaddíciós sóik gyulladásgátló hatásúak (traumatikus ödéma patkánynál), és ezért gyulladásgátlószerekként, illetve a váladékképződés csökkentésére alkalmazhatók gyulladásoknál és ödémáknál zúzódások, torzulások és törések esetén. Az alkalmazandó adag természetesen a beadás módjától és a kezelni kívánt állapottól függ. Általában kielégítő eredmények érhetők el napi 10—30 mg/kg testsúly alkalmazásával, szükség esetén 2 vagy 3 részletben vagy retard alakban beadva. Nagyobb emlősállatok számára a napi adag kb. 30—100 mg. Perorális beadásra 2
