161158. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,3-dialkil-4,6-dihidro-8-fenil-pirazolo [4,3-e] 1,4 diazepin-1H-5-on-származékok előállítára

161158 -etilésztert hidrazinnal reagáltatunk és így V. általános képletű pirazol-5-karbonsav-észtere­ket kapunk, melyeket azután valamilyen alki­lezőszerrel, így alkilhalogeniddel, -szulfáttal, vagy szénhidrogén-szulfonáttal reagáltatva al­kil-csoportot vezetünk be az 1-helyzetbe és így VI. általános képletű pirazol-5-karbonsav-ész­tereket kapunk. Ezt az észter-intermediert hid­rolizálva a megfelelő szabad karbonsavakhoz jutunk, ezeket azután kénsavban levő salét­romsavval (nitrálósav) reagáltatjuk és így VII. általános képletű 4-nitro-pirazol-5-karbonsava­kat kapunk. Ezt az intermedier savat azután halogénezőszerrel pl. tionilkloriddal vagy fosz­forpentakloriddal reagáltatjuk és a 4-nitro-pi­razol-5-karbonilklorid közbenső terméket ben­zollal és alumíniumkloriddal visszük reakcióba, és így VIII. általános képletű 5-benzoil-4^nitro­-pirazolokat kapunk, melyeket végül is egy al­kalmas redükálószerrel redukálunk, és így a nitro-csoportot redukálva valamelyik kívánt IX. általános képletű 4-ámirio-5-benzoil-pirazol kiindulási anyaghoz jutunk. A fenti eljárásokat, valamint a hasonló inter­medierek előállítására szolgáló eljárásokat rész­letesen leírjuk a későbbiekben, az egyes vegyü­letek előállításával kapcsolatban. A III—IX. képletekben az Rí, R2, R3 és R 4 helyettesítők jelentése a korábbiakban megadottal azonos. A találmány szerinti vegyületek vagy a fenti I. általános képletű szabad formában, vagy savaddiciós sók formájában léteznek. A gyógy­szerészeti szempontból elviselhető savaddiciós sókat vagy a fentiekben leírt módon, vagy a szabad pirazolodiazepinon-származékoknak szervetlen savakkal, mint pl. sósavval, hidro­génbromiddal, hidrogénjodiddal, salétromsav­val, kénsavval és foszforsavval, továbbá bizo­nyos erős szerves savakkal, így pl. metánszul­fonsavval, benzolszulfonsavval és p-toluolszul­fonsavval való reakciója útján lehet előállítani. Azok az I. általános képletű szabad pirazol­odiazepinon-származékok, melyekben R3 hidro­génatom, erős bázissal reagáltatva ugyancsak gyógyszerészeti szempontból elfogadható sókat képeznek. Alkalmas erős bázisok erre a célra az alkálifém-hidroxidok, így a nátriumhidroxid, a káliumhidroxid és a litiumhidroxid; az alká­lifém-hidridek, így pl. a nátriumhidrid; az al­kálifém-alkoxidok, és az alkáliföldfém-hidroxi­dok. A szabad pirazolodiazepinon-származékok és sóik bizonyos fizikai tulajdonságaikat illetően, így pl. poláris oldószerekben való oldhatóságu­kat tekintve kismértékében eltérhetnek egymás­tól, de egyébként a találmány céljai szempont­jából egyenértékűek. A találmány szerinti vegyületek új vegyi anyagok, amelyek farmakológiai hatással ren­delkező szerként használhatók. Mint ilyenek a központi idegrendszerre csillapítólag hatnák, ami abban mutatkozik meg, hogy képesek a pentametiléntetrazollal kezelt kísérleti állatok­nál a konvulziók létrejöttét megakadályozni, továbbá félelmet, szorongást és nyugtalanságot 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 (anxietást) eredményező helyzetbe hozott álla­tok gátlásos viselkedését feloldani. A találmány szerinti vegyületek antikonvul­zív hatékonyságát lényegében véve a Chen és szerzőtársai által leírt standard kísérlettel mér­jük, vö. A.M.A. Archives of Neurology and Psychiatry, 66, 329—337. oldal (1951) és 68, 498—50'5. oldal, továbbá ugyancsak Chen és szerzőtársai Journal of Pharmacology and Ex­perimental Therapeutics, 103, 54—61. oldal (1951). Ebben a kísérletben egy 5 patkányból álló csoport minden egyes tagjának a vizsgá­landó vegyületből perorálisan meghatározott dózist adunk vízben oldva vagy arab-gumi-ol­datban szuszpendálva; 30 perccel ezután 93 mg/kg pentametiléntetrazolt adunk szubkután a„kísérleti állatoknak. Ez a pentametiléntetrazol niennyiség a kezeletlen kontroli-patkányok 98— 100%-ánál gyorsan konvulziókat okoz. A kezelt állatokat a pentametiléntetrazol alkalmazását követően 30 percig vizuálisan megfigyeljük, és az antikonvulzív hatékonyságot a klónikus kon­vulziós rohamok kezdetének ideje és súlyossá­ga, továbbá a görcsöktől teljesen megvédett állatok száma alapján értékeljük. A vizsgált vegyület hatásosságát valamennyi adagolási szinten az alábbiak szerint osztályozzuk: 4+ mind az 5 patkány védett a görcsöktől; 3+ 3 vagy 4 patkány védett a görcsöktől; 2+ 1 vagy 2 patkány védett a görcsöktől; 1+ késedelem a görcs fellépésében; 0 hatástalan. A fenti eljárással megvizsgáltunk néhány ve­gyületet a jelen találmány szerinti vegyületek közül, és az eredményeket a következő táblá­zatban mutatjuk be. A táblázatban a vegyüle­teket az I. általános képletre történő hivatko­zással határoztuk meg. Antikonvulzív hatékonyság 60 65 Vegyület Dózis mg/kg Osztá­lyozás Hí R2 R.« R/( -CH:! -C2 H 5 H H 32 16 8 4 2 4+ 4+ 4+ 4+ 0 •CH3 —CH3 H H 32 16 8 4 4+ 4+ 4+ 0—1+ •CH3 -CH(CH3 ) 2 H H 63 32 16 8 4+ 3—4+ 1+ 0 •CH3 —CH3 —CH3 H 63 32 16 8 4+ 4+ 2—3+ •CH3 —C2 H 5 H -CF3 63 32 16 8 4+ 4+ 4+ 0 2

Next

/
Thumbnails
Contents