161125. lajstromszámú szabadalom • Variábilis épületszerkezet, főleg középmagas és magas lakó- és cellás rendszerű középületek létesítésére
161125 17 18 sű, de öt-férőhelyes és 67,4, m2 -es (loggiával 72,5 m2 ). A 13e. ábrán még kisebb, négy-férőhelyes lakást mutatunk be, amelynek alapterülete 64,6 m2 (loggiával 68,5 m 2 ), lakóelőtérrel, amelynek közlekedőterétől a főző- és étkezősarok különkülön vagy együttesen függönnyel leválasztható. A 13f. ábra szintén négy-férőhelyes lakásalternatívát mutat a 13e. ábra szerintivel azonos alapterületen, fekhelymentes nappali szobával, beépített tálalószekrénnyel leválasztott főzőrészszel, vagy — alternatív megoldásként — előszobából nyíló belső konyhával. Végül a 13g. és 13h. ábrák kis lakásokat mutatnak; az előbbi három-férőhelyes 45,5 m2 (loggiával 49,4 m 2 -es) alapterületen, külső konyhával és étkezőfülkével, az utóbbi pedig két-férőhelyes, 38,6 ín2 alapterületű, külső étkezőkonyhával. A belső lakás-flexibilitást, valamint a leírt különböző nagyságú és alaprajzú lakások egymás feletti elhelyezhetőségét, és ezáltal a lakóépületek tetszőleges, pl. a mindenkori beruházási programhoz igazodó lakásmegoszlási arányainak kialakíthatóságát a nyílásokkal áttört falak (pl. 4a. diafragmák) mellett elsősorban a 13a. és 13c. ábrákon 11a. és 11b. hivatkozási számokkal jelölt hangszigetelt szerelőaknák biztosítják (a 13b., valamint a 13d—13h. ábrákon a jobb áttekinthetőség kedvéért — mivel egyébként is azonos, ismétlődő elemekről van szó — a hivatkozási számokat nem tüntettük fel). A lakások úgynevezett vizes magját előnyösen kétfajta térelem-alaptípus képezi: a 1.0a. térelem a fürdőszobát, a W. C-t, beépített konyhaberendezést, kamraszekrényt és nyitható szerelőaknát foglalja magában, a 10b. térelem pedig»a fürdőszobát, a beépített konyhaberendezést, a kamraszekrényt és nyitható szerelőaknát tartalmazza. Ezek a térelemek előnyösen 4 cm vastag vasbeton anyagú falakkal vannak határolva. A IIa., 11b. szerelőaknák foglalják magukban az épületgépészeti berendezéseket ellátó felszálló vezetékeket és ejtőcsöveket, valamint a központi gépi szellőzés elszívó és nyomóvezetékeit. A 11a. akna fölé a 10a. nagyobb vizes térelem közvetlenül, a 11b. akna fölé a kisebb 10b. térelem — a kamraszekrény alsó harmadában 45°-ban kialakított 60 cm-es elhúzással — tetszőleges szinten csatlakoztathatók, ami a lakások egymás feletti szinteken eltérő módon való kialakíthatóságának és utólagos átalakíthatóságának egyik alapfeltétele. Az előregyártott csőidomokkal szerelt elhúzásra természetesen csak egy helyen, az adott 11b. akna váltó szintjén van szükség. Azok a hangszigetelt aknák, amelyekhez vizes térelem csatlakoztatására az adott szinten és helyen nincs szükség — az egyes aknák diszpozíciójától függően —a 12 szárítók, 13 lomkamrák, 14 „hobby"-fülkék vagy 15 járható szekrények szellőzését látják el, vagy zártan futnak át a lakásokon. Az előszobába és — szükség szerint •— a nappali szobába beépített modulizált 40 és 60 cm mélységű szekrények, a nagyobb hálószobák közlekedőiből nyíló járható szekrény és a szellőztetett „hobby"-fülke bőséges tároló térfoga-20 tával csökkenti a lakások mobil bútorigényét, A lakások hagyományos és korszerű bútorokkal egyaránt jól bútorozhatok. A lakások azonban célszerűen szekrénybútorokkal rendezhetők 5 be. A 16 kétoldalról üvegezett, bővíthető étkezőasztallal kombinált, beépített tálalószekrény, a 17 falra merőlegesen lehajtható szekrényágy, a 18 íróasztal-szekrény, a 19- fésülködő asztalszekrény, a 20 fallal párhuzamosan.lehajtható 10 szekrényágy és a 21 italszekrénnyel kombinált lehajtható asztal a szobákban tágas teret biztosítanak. Az eltérő időszakokban használt berendezési tárgyak közül a használaton kívüliek ugyanis szekrénybe hajtva, a szobák lényegesen kilg sebb alapterületét foglalják el, mint a hagyományos bútorok. Annak érzékeltetésére, hogy a találmány szerint megépülő, alapvetően különböző megjelenésű épületekben — az egymásfeletti szinteken eltérő nagyságú és alaprajzú lakások kialakításával — az adott esetben előírt lakásmegoszlási arányok és a lakások funkcionális elrendezésével szemben támasztott igények is nagy pontossággal elégíthetők ki, a 12a—21. ábrákat esatol„. tuk. Mindhárom bemutatott épület lakásmegoszlási aránya a feltételezett igényeknek megfelelően, közel azonosan volt kialakítható, annak ellenére, hogy tömegformálásuk és homlokzati kialakításuk alapvetően eltérő. E példák egyér-30 telműen bizonyítják, hogy a találmány szerinti variabilis épület-szerkezettel felépíthető lakóházak e téren is igen flexibilisen alakíthatók. Az alapegységekben, ill. szekciókban elhelyezhető lakásfajták kettő-kilenc férőhelyes nagy-35 sággal és az adott igényeknek megfelelő belső elrendezéssel alakíthatók ki. A lakások négy számból»álló jelzőszáma (pl. 881—1 vagy 864—1) a lakások férőhelyszámára, alaprajzi elrendezésére és a szekciókon belüli diszpozíciójukra IQ utal: az első szám a lakás férőhelyszámát jelöli, a második szám a hálószobákban elhelyezhető fekhelyek számát mutatja (tehát ha az első két szám egyenlő, a lakás nappali szobája fekhelymentes), a harmadik szám a család együttes 45 nappali tartózkodására szolgáló helyiség, valamint az étkezés és főzés funkcióit szolgáló helyiségek kapcsolt vagy elkülönített kialakítására utal. („1" a lakás elrendezésének legkorszerűbb változatát, a folyamatos központi gépi 50 szellőzéssel ellátott, vizuálisan leválasztható főzőrésszel egy légtérben kialakított, fekhelymentes nappali szobát jelzi, „2" a külső étkező konyhás, „3" a külső konyhás, „4" az elektromos főzőhellyel felszerelt és folyamatos központi gépi 55 szellőzéssel ellátott belső konyhás alaprajzi rendszert jelöli.) A kötőjellel kapcsolt negyedik szám a lakás alapegységeken, ill. szekciókon belüli diszpozíciós lehetőségeit határozza meg. A 14a—14f. ábrák egy, a már ismertetett 60 alapegységből felépített 17 lakószintes magasház eltérő szintjeinek alaprajzi sémáit szemléltetik, a 15a—15d. ábrák pedig három alapegységből felépített, 10 lakószintes, középmagas sávház eltérő szintjeinek alaprajzi sémáit mutatjáK be; 65 végül a 16a—16f. ábrák egy speciális igényeket
