161122. lajstromszámú szabadalom • Zárszerkezet főleg víztömlők zárására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1970. IV. 30. Közzététel napja: 1972. II. 28. Megjelent: ^3 JAN

^ (KO—2339) 161122 Nemzetközi osztály: F 16 k 21/04 Ít-'T? ' j',«' i % t> ••& V Feltaláló: Kovács Jenő mérnök, Budapest Zárszerkezet, főleg víztömlők zárására A találmány tárgya olyan zárszerkezet, amelylyel egyszerűen, önműködően lehet a folyadékokat szállító tömlők, főleg a víztömlők kifolyó végét zárni, illetve nyitni. Folyadékok szállítására szolgáló tömlők zárására számos önműködő zárószelep ismeretes, de ezek közül csak kevés alkalmas gumivíztömlők — különösen locsoló tömlők — elzárására. Erre a felhasználási célra zárószelepek, kiváltképpen önműködő zárószelepek, nem is terjedtek el, aminek oka, hogy az ismert zárószelepek (rugós, golyós és membránnal működő szelepek), illetve önműködő zárószelepek (kettős zárófelülettel és segédszeleppel működő szelepek stb.) drágák, tömeges nagyüzemi felhasználásra nem alkalmasak, kezelésük nehézkes és legtöbbjük ütésre, eldobásra érzékeny, törékeny szerkezet. A találmány szerinti flexibilis önzáró sugárcső az eddig ismert zárószerkezetek hibáit, hátrányait küszöböli ki és az élelmiszeripar, vegyipar, valamint a mezőgazdaság számos területén, különösen víztömlőknél kerülhet előnyösen felhasználásra. Ezekben az iparokban, valamint a mezőgazdaságban elsősorban padozat mosásához, gépek mosásához és kézi öntözéshez, locsoláshoz használnak víztömlőket. Ezek használata önműködő zárószerkezet nélkül tetemes vízpazarlással jár. A víztömlők ismert és elterjedten használt vízszeleppel csatlakoznak a vízhálózathoz, általában azonban úgy, hogy kifolyó végükön semmiféle elzáró szerelvény nincs. Ezért — főleg 10 15 hosszú tömlők esetén —, amíg a kezelő személy a csatlakozásnál felszerelt szelep kinyitása után a felhasználás helyére ér, a víz feleslegesen folyik. Ugyanez a helyzet a víznek a csatlakozásnál történő elzárásakor is. Ezenkívül számos esetben, főleg olyankor, amikor gyakran, de csak rövid időre kell a vizet használni, a kezelő személy a tömlőt el sem zárja, mert amíg a vízhálózati csatlakozáshoz oda és onnan visszamenne, a tömlő használatára már újból sor kerül. Ilyenkor a víz a hasznos igénybevételek között eltelt idő alatt is állandóan folyik és jelentékeny vízmennyiség megy feleslegesen veszendőbe. Ráadásul a felesleges vízelfolyás a csatorna-hálózatnak is többletterhelést jelent, és növeli a szennyvizek mennyiségét. Az ismert leghaladottabb önműködő záró szerkezeteknél a tömlőből kinyúló fém szelepházban elhelyezett rugalmas körgyűrű alakú, lapos sze-20 lepülésen egy ugyancsak lapos fém szeleptányér biztosítja a zárást. A szeleptányér központi furatához merev rudazat csatlakozik, amely célszerű hosszúságban nyúlik be a flexibilis gumitömlőbe. A gumitömlő elhajlításakor a rudazat 25 is elmozdul, és eközben a szeleptányérnak a hajlítás irányával ellentétes oldalát a szelepülésről felemeli, s így a vízsugár útját szabaddá teszi. Ilyen megoldást ismertet a Német Szövetségi Köztársaságban közzétett 1 238 295 lajstromszámú szabadalom műszaki leírása. Hasonló konstrukció, amelynél a szeleptányér és a rudazat csatlakoztatása rugalmas gumi 30 161122