161077. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hidroxi-izokinuklidinszármazékok előállítására
3 161077 4 zük be! a reakciót, előnyösen valamely tercier amin jelenlétében. A reakcióterméket vagy szabad bázis alakjában különítjük el a reakcióelegytől és tisztítjuk, vagy valamely alkilhalogeniddel való kezelés útján a megfelelő kvaterner ammóniumszármazékká alakítjuk, vagy pedig valamely gyógyszerészeti szempontból elfogadható savval képezett addíciós sóvá alakítjuk át. A termékeket racém alakban kapjuk és kívánt esetben az optikai antipódokra választhatjuk szét. Az aszimmetrikus szénatomot tartalmazó savakkal képezett észterek sztereoizomer alakok elegyeként képződnek; kívánt esetben ezek is szétválaszthatok. A találmány szerinti eljárással előállítható új vegyületek nagyfokú görcsoldó hatással rendelkeznek, csekély toxikusság és nem kívánatos mellékhatásoktól való mentesség mellett. A vegyületek görcsoldó hatását mind „in vitro", mind pedig „in vivo" kísérletekben kimutattuk, ismert nagyhatású görcsoldó, illetve antikoliner•gikus hatású vegyületeket, mint atropinszulfátot és oxifenóniumot alkalmazva az összehasonlító farmakológiai kísérletekben. Az „in vitro" kísérleteket Cahen és mtsai (Therapie, 19/1, II, 375, 1964) módszere szerint végeztük a közvetlen miolítikus és antikolinergikus hatás meghatározására, továbbá Magnus (Arch. Ges. Physiol., 103, 515, 1904) módszere szerint, a hisztaminnal szembeni közvetlen miolítikus aktivitás mérésére. Az előbbi módszer szerint a patkány-nyombél túlélő fragmensének izom-kontrakcióját regisztrálják oxigénnel kezeit és 37 C° hőmérsékleten tartott, 1% glükóztartalmú fiziológiás Tyrode^oldatban. Az utóbbi módszer hasonló módon kerül kivitelezésre, de tengerimalac-csípőbél fragmensét alkalmazzák. Az: említett módon előkészített kísérleti közeghez, a sima izomrostokat antagonizáló anyagokat (acetilkolin-klorid, bárium-klorid vagy hisztamin-dihidroklorid) adtunk szubmaximális izomkontrakciót előidéző koncentrációban. A vizsgálandó vegyületet az antagonista szer hozzáadása előtt fél perccel adtuk a közeghez. Az antagonista hozzáadása után egy perccel a közeget kicseréltük (a mutatkozó eredménytől függetlenül). Az antagonista szerekkel való stimulálást szabályos időközökben megismételtük, mindaddig, míg állandó értékű reaktivitás nem mutatkozott, A leírt kísérleti feltételek mellett az antagonista szerrel szembeni átlagos hatásos koncentráció-értéket (EC50) Miller és mtsai (Proc. Soc. Exp. Biol. Med., 57, 261, 1944) módszere szerint számítottuk ki; ez az a koncentráció, amely az antagonizáló szer által előidézett szubmaximális izomkontrakciót 50%-kal csökkenti. A kapott kísérleti eredményeket az alábbi táblázatban foglaltuk össze; a táblázatban szereplő értékek minden esetben legalább három, különböző közegekkel végzett meghatározás átlagértékei. Az „in vivo" kísérleteket Glasser (Farmaco Ed. Pr. XIV, 3. sz. 187, 1959) módszere szerint végeztük patkányon; ez a módszer a karbamilkolinklorid által kiváltott perisztaltikus ingerlés elleni védőhatás mérésén alapul. Az állatokat a vizsgálandó vegyülettel kezeltük, majd (attól függően, hogy a vizsgálandó vegyület beadása 5 szubkután vagy orális úton történt-e) 30, illetve 60 perc múlva az állatokat a kolinerg hatóanyaggal (szubkután úton, 1 mg/kg adaggal) és egyidejűleg egy növényi aktívszénből készített pilulával (patkányonkint 10 mg 0,1 ml, 5%-os 10 acacia-mézga oldattal) kezeltük. További 45 perc múlva az állatokat levágtuk és megvizsgáltuk az aktívszén emésztőcsatornában történt előrehaladásának mértékét. Normális állatoknál általában az aktivszén sohasem halad ilyen körülmények 15 között túl a csípőbél szelepen. A csupán kolinerg hatóanyaggal, kezelt állatok 90—100%-ánál nemi aktívszén volt található a vakbélben. A találmány szerinti vegyületekkel előzetesen kezelt patkányok ugyanolyan eredményeket mutattak, 20 mint a semmiféle kezelésben nem részesített normális állatok, vagyis a találmány szerinti ve^ gyületek teljesen antagonizálták a kolinerg hatóanyag hatását. Ezzel a módszerrel kiszámítható az az átlagos hatásos adag (ED50), amely ele-25 gendő ahhoz, hogy a kezelt állatok 50%-ánál meggátolja az aktívszénnek a csípőbél szelepen túli előrehaladását. A kapott eredményeket szintén az alábbi táb-30 lázatban adtuk meg; a táblázat a fokozatosan változtatott adagokkal kapott ED50 értékeket mutatja. A táblázatban közölt értékeket minden adaggal legalább 10 állaton végzett kísérlet eredményéből számítottuk a Finney, Probit 35 Analysis c. munkában (Cambridge University Press, 1952) leírt ún. probit-módszer szerint. További „in vivo" kísérletéket Végeztünk patkányokon a fent leírthoz hasonló módszerrel, de a perisztaltikus mozgás farmakológiai stimulá-40 lása nélkül. Csupán a normális perisztaltikus mozgásnak a vizsgált vegyületek általi lassítását figyeltük meg Janssen és mtsai (J. Pharm. Pharmacol. 9, 381, 1957) módszere szerint. E módszer szerint a vizsgálandó vegyület szubku-45 tán vagy orális úton történő beadása után 60 perccel csupán az aktívszén-pilulát adjuk be az állatoknak. 2 óra múlván az állatot levágjuk és megállapítjuk az eredményt. Az e módszerrel kapott ED50 értékeket szintén megadtuk az 50 alábbi táblázatban. A gyomor-szekréció elleni hatást patkányon Shay és mtsai (Gastroenetrology 5, 43, 1945) módszerével vizsgáltuk. Pylorus-ligáció után a 55 patkányokat 36 óra hosszat koplaltattuk, majd a vizsgálandó vegyületet szubkután vagy orális úton beadtuk és 30 perc múlva hasfelmetszést és gyomorszáj melletti ligációt végeztünk. További 4 óra múlva az állatokat levágtuk és 60 megmértük a gyomor-folyadék térfogatát. A kísérlet eredményét a gyomor-folyadéknak a termék „standard" adagja által előidézett térfogatcsökkenése adja meg, a kontroli-állatokhoz viszonyított százalékos értékben. Ezeket a kí-65 serieteket mindenkor 10—10 patkányon végez-2