161051. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazol-származékok előállítására

161051 17 18 4,26 g izobutirilkloriddal: N-[4-metoxi-a-(p-metoxifenil)-fenacil]-izobutiramid, op. 125— 127° (benzolból); 4,82 g izovalerilkloriddal: N-[4-metoxi-a-(p-metoxifenil)-fenacil]-izovaleramid, op. 104— 106° (benzolból); 5,94 g heptanoilkloriddal: N-[4-metoxi-a-(p-metoxifenil)-fenacil]-heptanamid, op, 98—100° (etanol-éterből); 5,94 g 2,2-dimetil-valerilkloriddal: N-[4-metoxi-a-(p-metoxifenil-fenacil]-2,2-dimetil-valeramid, op. 75—77° (benzol-ciklohexánból); 4,18 g ciklopropánkarbonilkloriddal: N-[4--metoxi-a-(p-metoxifenil-fenacil]-ciklopropánkarboxamid, op. 136—139° (etanolból). Ugyancsak a fent leírttal egyező módon állítjuk elő 10,0 g (0,036 mól) 2-amino<-4'-metoxi-2-. -fenil-acetofenon-hidrokloridnak — vö. alább, b) és c) alatt — 0,040 mól megfelelő savkloriddal történő acilezése útján az alább felsorolt hasonló amidokat is: 3,70 g propionilkloriddal: N-(4-metoxi-a-fenil-fenacil)-propionamid, op. 99—102° (etilacetát-petroléterből); 4,26 g izobutirilkloriddal: N-(4-metoxi-a-fenil-fenacil)-izobutiramid (nyers termék); 4,82 g pivaliolkloriddal: N-(4-metoxi-a-fenil-fenacil)-pivalanid (nyers termék); 4,18 g ciklopropánkarbonilkloriddal: N-(4--metoxi-a-fenil-fenacil)-ciklopropánkarboxamid, op. 155—157° (benzolból). Ugyancsak a fent leírttal egyező módon állítjuk elő az alábbi hasonló amidokat is a megadott kiindulóanyagokból: 9,92 g (0,036 mól) 2-amino-4'-metil-2-(p-tolil)-acetofenon-hidrokloridból — vö. alább, b) és c) alatt — és 4,82 g pivaliolkloridból kiindulva: N- [4-tmetil-a-(p-tolil)-f enacil] -pivalamid (nyers termék); 11,0 g 2-amino-4'-metoxi-2-(p-metoxifenil)~ -acetofenoin-hidrokloridból és 4,82 g pivaliolkloridból kiindulva: N-[4-metoxi-a-(p-metoxifenil)-fenacil]-pivalamid, op. 99—101° (etanolból); 12,0 g 2-amino-4'-metilszulfonil-2-fenil-acetofenon-hidrokloridböl és 5,2 g pivaloilkloridból kiindulva: N-(4-metilszulf onil-cc-f enil-f enacil)-pivalamid, op. 155—157° (toluolból). Az utolsónak említett vegyület előállításához kiindulóanyagként felhasználásra kerülő aminoketon-hidroklorid az alábbi módon állítható elő: 14,5 g (0,053 mól) 4'-metilszulfonil-2-fenil-acetofenont 450 ml etiléndikloridban oldunk, az oldatot 35° hőmérsékletre melegítjük és 20 perc alatt hozzácsepegtetjük 8,6 g bróm 20 ml etiléndikloriddal készített oldatát. A ' reakcióelegyet 20—25° hőmérsékleten 2 óra hosszat keverjük, majd rotációs bepárolóban bepároljuk. A maradékot etanolból átkristályosítjuk. Ily módon 2--bróm-4'-metilszulfonil-2-fenil-acetofenont kapunk 158—160°-on olvadó fehér kristályok alakjában. Hasonló módon állítjuk elő 5,0 g 4'-meülszulfo'nil-2-(p~metoxifenil)-acetofenonból és 2.64 g brómból kiindulva a 2-bróm-4'-metilszulfonil-2--(p-metoxifenil)-acetofenont is, amely 126—129°on olvad. 7,0 g (0,02 mól) fentebb leírt módon kapott 2-bróm-4'-metilszulfonil-2-fenil-acetofenont 2,94 g (0,02 mól) hexametilén^tetraminnal, 100 ml etiléndikloridban 24 óra hosszat keverünk 20—25° hőmérsékleten. A képződött fehér csapadékot ezután leszlvatással szűrjük, a szűrőn maradt szilárd anyagot 80 ml abszolút etanolban oldjuk, az oldathoz 20 ml tömény sósavat adunk és 2 óra hosszat 20—25°, majd 3 óra hosszat 0—5° hőmérsékleten keverjük. A kivált fehér kristályos terméket szűréssel elkülönítjük, vízben szuszpendáljuk és 2 n nátriumkarbonát-oldattal meglúgosítjuk. Az így kapott fehér szuszpenziót éterrel extraháljuk. Az elkülönített szerves oldószeres fázist vízmentes nátriumszulfáttal szárítjuk és éteres sósavoldatot adunk hozzá, amikoris fehér kristályok alakjában kiválik a kívánt 2--amino-4'-metilszulfonil-2-fenil-acetofenon-hidroklorid, op. 212—214°. A fentiek során kiindulóanyagként alkalmazott aminoketon-hidrokloridok előállítása az alábbi módon történik: b) 34,0 g (0,15 mól) 4'-metoxi-2-fenil-acetofenont 800 ml éterben szuszpendálunk és a szuszpenzióba 20—25° hőmérsékleten hidrogénkloridgázt vezetünk. 30 perc múlva 19,5 ml frissen desztillált butilnitritet kezdünk hozzácsepegtetni és ezt 25 perc alatt fejezzük be. További 4 óra múlva a hidrogénklorid-gáz bevezetését megszüntetjük, a reakcióelegyet kb. 15 óra hosszat állni hagyjuk, majd leszűrjük. A szürletet jéggel hűtött 2 n nátriumhidroxid-oldattal háromszor extraháljuk. A vizes alkalikus oldatot jéghűtés közben semlegesítjük híg sósavval, majd etilacetáttal extraháljuk. A szerves oldószeres fázist elkülönítjük, telített vizes nátriumkloridoldattal semlegesre mossuk, vízmentes nátriumszulfáttal szárítjuk és bepároljuk. A maradékot etanolból kristályosítjuk; az így kapott 4'-metoxi-2-oximino-2-fenil-acetofenon 116—118°-on olvad. A fent leírttal egyező imódon állítjuk elő 33,7 g (0,15 mól) 4'-metil-2-(p-tolil)-acetofenonból kiindulva a 4'-metil-2-oximino-2-(p~tolil)-acetofenont is, c) 34,0 g (0,133 mól) 4'-metoxi-2-oximino-2--fenil-acetofenont 300 ml etanol és 100 ml dioxán elegyében oldunk, az oldathoz 20—25° hőmérsékleten, 30 perc alatt hozzácsepegtetjük 146,4 g ón(II)-klorid 288 ml tömény sósavval készített oldatát. A reakcióelegyet 20—25° hőmérsékleten egy hétig keverjük, majd 2 kg jég és 2,5 liter 5 n nátriumhidroxid-oldat elegyére öntjük. A képződött fehér színű elegyet éterrel extraháljuk, a szerves oldószeres fázist elkülönítjük, telített vizes nátriumkloridoldattal mossuk, majd vízmentes nátriumszulfáttal szárítjuk. Éteres hidrogénklorid-oldat hozzáadásának hatására az előzetesen leszűrt szerves oldószeres fázisból kiválik a 2-amino-2-fenil-4'-metoxi-acetofenon, amely etanolból történő átkristályosítás után 234—236°-on olvad. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 9