161018. lajstromszámú szabadalom • Huzalelrendező lefeszítőszerelvény kéttámaszú magasgerincű hossz- és haránterővel előfeszített betonelemekhez

161018 ban magas, keskeny gerinceiéi rendelkező elem esetében használhatatlan, Miivel a csőszerkezet az elem legkényesebb, legkeskenyebb kereszt­metszetét gyengíti. Ilyen rmodon gyártott ele^ mekben a bebetonozott cső kis helyzeti pon­tatlansága esetén, vagy a szállítás, emelés során ellenőrizhetetlen mértékű csavarónyoirnaták lép fel, amelynek felvételére az átvágott kereszt­metszet nem 'alkalmas. Az eddig ismeretes huzaüelrendezés eseten a függőleges és vízszintes ifeszítőlhiuzalsoirok száma a tartóvégeken és támaszközben egyenlő. A víz­szintes irányú térköz szélen és középen azonos, míg függőleges irányban a lefeszítés következ­tében a vastáv változó. A huzalok vonalvezetése tehát általában síkbeli. Ez a .huzalelrendezés, noha egyszerű és kézemfekvő, keskeny, magas gerinc esetén nem alkalmazható, jrnert a magas oszlopok a tartót elvágják. Külön hátrányt je­lent, hogy ennél a szerkezeti elrendezésnél a tűvibrátar bevezetése gyakorlatilag megoldha­tatlan. A találmány célja olyan fauzalelrendező fe­szítőszerkezet kialakítása, ikéttámiasziú magas­gerincű, hossz- és haránterővel előfeszáftett betonelemekhez, amelyei a lefeszíitéses rend­szer statikai és gazdasági előnyei magasgerincű, illetve nagyfesztávú szerkezetek különlegies kö­vetelményei esetén is jól kiaknázhatók és a betontömöríités — a számos feszíttőhuzal ellené­re '— merülőviibrátorokkal is lehetségessé válik. A találmány tehát huzalerendezés kéttámaszú, magasgerincű, hossz- és hainánitirányú erővel előfeszített betonelemekhez. A találmány lényege abban van, hogy a fe­szítőhuzalok a tartó véglapjainál a gerinc két oldala mentén, egymás felett széthúzva helyez­kednek el, míg a tartó belsejében — négy vagy itöbbpontos leffesztfitéssel és térbeli elhúzással — a keresztmetszet alsó széléhez kerülnek át­csoportosíitásra olyan négy, vagy több egymás­sal párhuzamos függőleges sorba rendezve, ame­lyeken ibeliül az egyes szálak hézag nélkül egye­nes vagy kígyózó töritvonalban osiatlakoznak egymáshoz. A találmáhy egyben lefeszítőszerelvény a ta­lálmány szerinti huzalvezetés kialakításához. A találmány lényege itt abban van, hogy a rögzítőalemnek belső menetes csőkannanityúja, annak felső végéhez rögzített vízszintes terelő­kengyele és legalább két, függőlegesen elrende­zett, a terelőkiengyellel egy egységet képező rendezőlemeze, valamint a lefeszítés után a rögzítőelemet a betonsablonhoz kötő, a belső menetes csőkarmantyúba vezetett rögzítőcsavar­ja van. A találmány szerinti megoldásánál a huzal­vezetés nem akadályozza a tűvibrátar lemerü­lését, és még nagyobb huzalszám esetén sem vágódik el a tartó, mivel a kettőnél több oszlo­pos elrendezés következtében az egymás fölé torlódó szálakból kialakított oszlopok alacso­nyak. Mivel a feszítés után a waabetétek a tartó alsó 8—10 om-es szakaszához kerülnek, a belső erők karja megnő, aimi méretezésben jelent előnyt. A belső erők karjának növelése céljából jelentős, hogy az egyes oszlopokon ibe-5 lül az érintkező huzalok nemcsak függőlegesen, hanem 45°-os kígyózó törtvonalban is csat­lakozhatnak egymáshoz. Ez a megoldás a beton tapadása szempontjából még kedvezőbb. 10 A találmányt részletesen kiviteli példán, rajz alapján ismertetjük, ahol az 1. ábra a találmány szerinti huizaitedrendezes a sablonban lefeszítés előtt, oldalnézetben, a 2. ábra az 1. ábra felülnézete, a 15 3. ábra a buaalvezetés a lefeszítés után oldal­nézetben, a 4. ábra a 3. ábra felülnézete, az 5a. ábra a 3. ábra V—iV vonalmenfti met­szete, lefeszítés kezdetekor, 'az 20 5to. ábra a 3. ábra V—V vonalmenti metszete, lefeszítés után, a 6a. ábra a 3. ábra VI—VI vonalmenti met­szete lefeszítés előtt, a 6b. ábra a 3. ábra VI—VI vonalmenti met-25 iszete lefeszítés után, a 7a. ábra a 3. ábra VII—VII vonalmenti met­szete lefeszítés előtt, a 7b. ábra a 3. ábra VII—VII vonalmenti met­szete lefeszítéjs után, a 30 8. ábra, a találmány szerinti lefeszítőszerel­vény egy kiviteli példájának keresztmetszete, a -9. ábra a 8. ábra IX—IX vonalmenti met­szete, a 10. ábra egy másik kiviteli példa a lefeszítő-35 szerelvényre, keresztmetszetben, a 10a. ábra egy példát tartalmaz a feszítő­huzalok 10. ábra szerinti leteszítőszerelvényen belül történő elaqendazésére, a ilOb. ábra a 10a. ábra szerinti' elrendezés egy 40 további viáltozataj, a 11. ábra a 10. ábra XI—XI vüfnaümerati met­szete, a 12. ábra a sasblonvéglezárólap hamloknézete, a 13. ábra a 12. ábrán feltüntetett sabionvég lezárólap oldalnézete. 45 A kiviteli példát tartalmazó ábrák szerint a magasgerincű, előfeszített 1 betonelem olyan 2 sablonban készül, amelynek egyik oldala szere-50 lés közben eltávolítható és amelynek fenék­részénél 14 irögzítőszerelvények kerülnek be­építésre. A 3, 4, S feszátahuaalok lefeszítés előtt a 2 sablonban, a készülő előfeszített 1 betonelem két 55 oldala mentén egyenletesen kiosztva!, vízszinte­sen megfeszített állapotban, egymás felett, pár­huzamosain helyezkednek el i(L, 2. és 5a. ábrák)'. A terv szerinti tér- és távközöket a fűrészfog­szerű 6 bemetszésekkel ellátott >1 sablonvéglap 60 biztosítja (12., 13. ábra). A lefeszítés — jelen példánál — három (pá­ros) huzalcsoportban. készül az 5a., 5b., 6a., 6b., 7a. ós 7lb. ábrákon feltüntetett műveleti sorrendben. Először az alsó 3 feszítőhuzalok le­es feszítése itaeaaül él, olyian módon, hogy az egyes 2

Next

/
Thumbnails
Contents