161014. lajstromszámú szabadalom • Eljárás amidin-szhármazékok előállítására
161014 8 oldószerben oldva; gyakran előnyös, ha valamelyik reagáló anyagot valamely savaddíciós sója alakjában használjuk. Az (I), (IV) és (V) általános képletekben a végihelyzetű fenU-, és/vagy tién-2-il gyűrűn levő szubsztituenseket (amennyiben vannak) a kényelem kedvéért nem tüntettük fel, és ugyanezt az elvet 'követtük a mellékelt és későbbiekben szereplő reakciófolyamat ábrákban. A fentiekben felsorolt tág meghatározáson belül, a találmány szerinti eljárások a kiindulási anyagként alkalmazott imidokarbonil vegyület sajátos természetének megfelelően további szakaszokra oszthatók. így> egy különösen előnyös eljárás szerint az alkalmazott imidokarbonil vegyület valamely (IV) általános képletű nitril — ahol X és Y együttesen, közvetlen szén-nitrogén kötést alkotnak — melyet valamely (V) általános képletű primer aminnal — ahol Y1 a VI általános képletű csoportot jelent, és W1, W 2 , A 1 , A 2 és Z jelentése az előbbi — az .(A) folyamatábrának megfelelően reagáltatunk. Az (A) reakció a szabad primer aminnal végezhető el, valamely erősen bázisos katalizátor, jpéldául nátrium, vagy nátriumaimid, vagy valamely Lewis-sav, például alumíniumlklorid jelenlétében; azonban előnyösen az amin savaddíciós sóját használjuk. Az előnyös sók, az arilszulfonsavakkal, például a p-toluolszulfonsawal, vagy p-klőrbenzol-szulfonsawal képezett savaddíciós sók. Az (A) reakció legjobban folyékony fázisban végezhető el, általában 80 °C feletti, de előnyösen 300 °C-ot nem meghaladó hőmérsékleten. Egy másik, különösen előnyös eljárás szerint az alkalmazott imidokarbonil vegyület valamely (IV) általános képletű imidoészter, vagy imidotioészter — ahol X valamely (—OR) alkoxi-csoportot, vagy valamely i(—SR) alkiltio-csoportot, és Y hidrogénatomot jelent — melyet valamely (V) általános képletű primer aminnal — ahol Y1 a VI általános képletű csoportot jelenti, és W1, W 2 , A 1 , A 2 és Z jelentése az előbbi és —<0/S)R valamely alkoxi-, vagy al~ kiltio-osoportot jelent, imimellett R legfeljebb 6 szénatomos — a (B) reakció szerint reagáltatunk. A (B) reakcióegyenlet szerinti reakcióban a kiindulási anyag valamely, az imidokarbonil vegyületből és valamely ketonból képzett kondenzációs vegyület lehet. Így például imidotioészter esetén, e vegyületet egy előzetes lépésben, a megfelelő tioamid és egy alkilezőszer reakciójával állíthatjuk elő, e reakció legjobban valamely ketonban, például acetonban, vagy v ciklohexanonban végezhető el. Azt találtuk azonban, hogy bizonyos esetekben labilis kondenzációs termék (maga az imidokarbonil vegyület) képződik, a ketonos oldószer és a várt imido-tioészter között, mely metiljodid és anilino»tioacetamid között acetonban végbemenő reakció esetén, feltételezhetően a (VII) általános képlettel rendelkezik. Megállapítottuk, hogy ilyen esetben a (B) reakció-folyainatábra szerinti reakcióban teljesen felesleges az imido-5 karbonil vegyületet a kondanzátumból elkülöníteni, mert a kondenzátum közvetlenül reakcióba vihető. A reakció folyamán az aceton elvész, és a kívánt (I) általános képletű vegyületet kapjuk. 10 A i(B) reakcióban az imidoészter kiindulási anyag előnyösen olyan, melyben az (—OR) alkoxi-csoport az etoxi-csoport, míg az imido-tioészter kiindulási anyag előnyösen olyan, mely. ben az (—SR) alkiltio-csoport a metUtio-csoport. 15 A reakció rendszerint akkor megy végbe legjobban, ha az imidoészter, vagy imido-tioészter savaddíciós sóik alakjában vannak jelen. A savaddíciós sót előnyösen valamely halogénhidrogénsawal, pl. sósavval, bióníhidrogénsavval, 20 vagy jódhidrogénsaiwal képezzük. A reakció legelőnyösebben valamely poláros oldószerben, például alkanolban, mint etanol, emelt hőmérsékleten, 30 °C és az oldószer forrási hőmérséklete között végezhető. 25 Egy másik, különösen előnyös eljárásiban, imidokarbonil vegyületként valamely (IV) általános képletű tíoamidot — ahol az egyik tautomer alakban X (—SH) merkapto-csoport és Y hidrogénatom — alkalmazunk és ezt a ,(C) reakció-30 egyenlet szerint ugyancsak valamely az (V) általános képletűnek megfelelő primer aminnal — ahol Y1 a VI általános képletű csoportot jelenti, és W1, W 2 , A 1 , A 2 és Z jelentése az előbbi — reagáltatjuk. 35 A (C) reakció valamely poláris oldószerben, előnyösen valamely alkanolban, például etanolban végezhető el legkedvezőbben. A reakciót emelt hőmérsékleten, például 30 °C és az oldószer forráspontja közötti hőmérsékleten végez-40 zük. Valamely nehézfémsó, például higanyvagy cinksó, előnyösen valamely higanyhalogenid, vagy cinkhalogenid jelenléte kedvező lehet. Egy további, különösen előnyös eljárásban maga az alkalmazott imidokarbonil vegyület va-45 lamely (IV) általános képletű amidin — ahol X az (—NH2) amino-csoport és Y hidrogénatom — melyet valamely (V) általános képletű primer aminnal — ahol Yi a VI általános képletű csoportot jelenti és W1, W 2 , A 1 , A 2 és Z jelen-50 tése az előbbi — reagáltatunk. Az (F) reakciót előnyösen a primer amin — azaz az (V) általános képletű vegyület — savaddiciós sójával végezzük. A rakció legelőnyö-55 sebben valamely közömbös szerves oldószerben, például benzolban, vagy valamely 'alkanolban, például etanolban végezhető el. A reakció legelőnyösebben emelt hőmérsékleten, 30 °C és az oldószer forráspontja között végezhető. 60 Egy másik, különösen előnyös eljárásban, az alkalmazott imidokarbonil vegyület valamely (IV) általános képletű imidoil-Jialoid — ahol X halogénatom és Y a (VI) általános képletű csoport — melyet ammóniával a (G) reakció-65 egyenletnek megfelelően — ahol W1 , W 2 , A', 4
