161014. lajstromszámú szabadalom • Eljárás amidin-szhármazékok előállítására

161014 8 oldószerben oldva; gyakran előnyös, ha vala­melyik reagáló anyagot valamely savaddíciós sója alakjában használjuk. Az (I), (IV) és (V) általános képletekben a végihelyzetű fenU-, és/vagy tién-2-il gyűrűn levő szubsztituenseket (amennyiben vannak) a kényelem kedvéért nem tüntettük fel, és ugyan­ezt az elvet 'követtük a mellékelt és későbbiek­ben szereplő reakciófolyamat ábrákban. A fentiekben felsorolt tág meghatározáson be­lül, a találmány szerinti eljárások a kiindulási anyagként alkalmazott imidokarbonil vegyület sajátos természetének megfelelően további sza­kaszokra oszthatók. így> egy különösen előnyös eljárás szerint az alkalmazott imidokarbonil vegyület valamely (IV) általános képletű nitril — ahol X és Y együttesen, közvetlen szén-nitrogén kötést al­kotnak — melyet valamely (V) általános kép­letű primer aminnal — ahol Y1 a VI általános képletű csoportot jelent, és W1, W 2 , A 1 , A 2 és Z jelentése az előbbi — az .(A) folyamatábrá­nak megfelelően reagáltatunk. Az (A) reakció a szabad primer aminnal vé­gezhető el, valamely erősen bázisos katalizátor, jpéldául nátrium, vagy nátriumaimid, vagy vala­mely Lewis-sav, például alumíniumlklorid jelen­létében; azonban előnyösen az amin savaddí­ciós sóját használjuk. Az előnyös sók, az aril­szulfonsavakkal, például a p-toluolszulfonsawal, vagy p-klőrbenzol-szulfonsawal képezett sav­addíciós sók. Az (A) reakció legjobban folyékony fázisban végezhető el, általában 80 °C feletti, de elő­nyösen 300 °C-ot nem meghaladó hőmérsékle­ten. Egy másik, különösen előnyös eljárás szerint az alkalmazott imidokarbonil vegyület valamely (IV) általános képletű imidoészter, vagy imido­tioészter — ahol X valamely (—OR) alkoxi­-csoportot, vagy valamely i(—SR) alkiltio-cso­portot, és Y hidrogénatomot jelent — melyet valamely (V) általános képletű primer aminnal — ahol Y1 a VI általános képletű csoportot jelenti, és W1, W 2 , A 1 , A 2 és Z jelentése az előbbi és —<0/S)R valamely alkoxi-, vagy al~ kiltio-osoportot jelent, imimellett R legfeljebb 6 szénatomos — a (B) reakció szerint reagál­tatunk. A (B) reakcióegyenlet szerinti reakcióban a kiindulási anyag valamely, az imidokarbonil vegyületből és valamely ketonból képzett kon­denzációs vegyület lehet. Így például imido­tioészter esetén, e vegyületet egy előzetes lé­pésben, a megfelelő tioamid és egy alkilezőszer reakciójával állíthatjuk elő, e reakció legjobban valamely ketonban, például acetonban, vagy v ciklohexanonban végezhető el. Azt találtuk azonban, hogy bizonyos esetekben labilis kon­denzációs termék (maga az imidokarbonil ve­gyület) képződik, a ketonos oldószer és a várt imido-tioészter között, mely metiljodid és anili­no»tioacetamid között acetonban végbemenő re­akció esetén, feltételezhetően a (VII) általános képlettel rendelkezik. Megállapítottuk, hogy ilyen esetben a (B) reakció-folyainatábra sze­rinti reakcióban teljesen felesleges az imido-5 karbonil vegyületet a kondanzátumból elkülö­níteni, mert a kondenzátum közvetlenül reakció­ba vihető. A reakció folyamán az aceton elvész, és a kívánt (I) általános képletű vegyületet kapjuk. 10 A i(B) reakcióban az imidoészter kiindulási anyag előnyösen olyan, melyben az (—OR) alk­oxi-csoport az etoxi-csoport, míg az imido-tio­észter kiindulási anyag előnyösen olyan, mely­. ben az (—SR) alkiltio-csoport a metUtio-csoport. 15 A reakció rendszerint akkor megy végbe leg­jobban, ha az imidoészter, vagy imido-tioészter savaddíciós sóik alakjában vannak jelen. A sav­addíciós sót előnyösen valamely halogénhidro­génsawal, pl. sósavval, bióníhidrogénsavval, 20 vagy jódhidrogénsaiwal képezzük. A reakció legelőnyösebben valamely poláros oldószerben, például alkanolban, mint etanol, emelt hőmérsékleten, 30 °C és az oldószer for­rási hőmérséklete között végezhető. 25 Egy másik, különösen előnyös eljárásiban, imi­dokarbonil vegyületként valamely (IV) általános képletű tíoamidot — ahol az egyik tautomer alakban X (—SH) merkapto-csoport és Y hid­rogénatom — alkalmazunk és ezt a ,(C) reakció-30 egyenlet szerint ugyancsak valamely az (V) ál­talános képletűnek megfelelő primer aminnal — ahol Y1 a VI általános képletű csoportot je­lenti, és W1, W 2 , A 1 , A 2 és Z jelentése az előb­bi — reagáltatjuk. 35 A (C) reakció valamely poláris oldószerben, előnyösen valamely alkanolban, például etanol­ban végezhető el legkedvezőbben. A reakciót emelt hőmérsékleten, például 30 °C és az oldó­szer forráspontja közötti hőmérsékleten végez-40 zük. Valamely nehézfémsó, például higany­vagy cinksó, előnyösen valamely higanyhaloge­nid, vagy cinkhalogenid jelenléte kedvező lehet. Egy további, különösen előnyös eljárásban maga az alkalmazott imidokarbonil vegyület va-45 lamely (IV) általános képletű amidin — ahol X az (—NH2) amino-csoport és Y hidrogénatom — melyet valamely (V) általános képletű pri­mer aminnal — ahol Yi a VI általános képletű csoportot jelenti és W1, W 2 , A 1 , A 2 és Z jelen-50 tése az előbbi — reagáltatunk. Az (F) reakciót előnyösen a primer amin — azaz az (V) általános képletű vegyület — sav­addiciós sójával végezzük. A rakció legelőnyö-55 sebben valamely közömbös szerves oldószerben, például benzolban, vagy valamely 'alkanolban, például etanolban végezhető el. A reakció leg­előnyösebben emelt hőmérsékleten, 30 °C és az oldószer forráspontja között végezhető. 60 Egy másik, különösen előnyös eljárásban, az alkalmazott imidokarbonil vegyület valamely (IV) általános képletű imidoil-Jialoid — ahol X halogénatom és Y a (VI) általános képletű csoport — melyet ammóniával a (G) reakció-65 egyenletnek megfelelően — ahol W1 , W 2 , A', 4

Next

/
Thumbnails
Contents