161004. lajstromszámú szabadalom • Eljárás PGF1 -típusú prosztaglandin-analógok előállítására
161004 31 zik. Ezt követi 35 mg részben kristályos anyag, melynek infravörös és mágneses magrezonancia {NMR) spektruma megerősíti a XXVI. képletnek megfelelő (R7 = H) szerkezetet. Ennek az anyagnak a tömegspektruma erős ion-csúcsként molekuláris iont (354), a glikolos hidroxilcsoportok közötti hasadást (253) mutat. A következő — etilacetáttal eluált-anyag (50 mg) nem kristályos és NMR- valamint IR-spektruma nagyon hasonló a fenti glikoléhoz, a tömegspektruma is gyakorlatilag azonos. Mindkét glikolban a 6-endo-ciklopropil hidrogénje a NMR-spektrumban 0,4—0,8 8-nál látszik mint multiplett, J = — 3,5 és 7 cps és olefines protonok nincsenek jelen. 10 32 multiplettet 1,9—2,78 között (a karbordlhoz közeli protonok), végül egy ciklopropil-^proton van 0,6.<5-nál. A 16—21. frakció (685 mg) is egy foltot ad szilikagéllemezen, de két foltot mutat 5 0,46 és 0,36 R/ értéknél bórsavval kezelt lemezeken és a polárosabb eritro- és treo-glikolokból áll (lásd alább). A kettő közül a kevésbé polárosnak ugyanaz a mozgékonysága van bórsavval kezelt lemezen, mint a polárosabb treo izomernek. IR és NMR-spektruma nagyon hasonló az előbbi 12—15. frakcióban levő anyagéhoz. A tömegspektrum adatai: 350 (M-18); 332 (M- 2 H2 0); 292 (350—58); 267 (M 101); 235 (267- 32). 15 2. példa: S-Exo-feritro- és treo- l',2'-dihidroxiheptil)-2a-(6"-karbometoxihexil)-biciklo[3.1.0]lhexan-3-on (XXVI. képlet, R7 = CH 3 ) 1,90 g 6-exo-(l'-cisz-heptenil)^2a-(6"-karbome'toxinexü)-DiciJsio|3.l.Ujnexan-á-onjioz (XXi V. képiét, K7 = CH3) 0"-on hozzáadunk, egy oO ml 9d7o-os hangyasavoól, öoü mg nátríumnidrogénkaroonátDöi és 0,18 ml 9uu/o-os hiürogénperoxid/Dol álló 0"-ra lehűtött elegyet, ameiyet nitrogénnel tisztítottunk. Az oldatot masíél órán át U"-on keverjük, majd két óra alatt hagyjuk szobahőmérsékletre feimeiegedni. A hangyasavat váJsuumoan eltávolítjuk, és benzolt aaunJs: az anyaghoz, majd ezt is eltávolítjuk vákuumban és a Js.apott maradékot etilacetáttal extraháljuk. A kivonatot vízzel, nátriumhidrogénkarOonátoldattal és telített nátriumidorid oldattal mossuk, majd nátriumszulfáttal szárítjuk. A bepárlás útján kapott maradék a glikol formiátjálból áll. Ezeket 50 ml metanollal és 10 ml telített nátriumhidrogénkarbonát-oldattal 25°-on 2 óra hosszat hidrolizáljuk. 40 ml vizet adunk hozzá, a metanolt vákuumban eltávolítjuk, a vizes szuszpenziót pH = 3 értékre megsavanyítjuk és etilacetáttal extraháljuk. A kivonatot vízzel és telített nátriumklorid-oldattal mossuk, nátriumszulfáttal szárítjuk és bepároljuk. A maradékot 150 g szilikagélea kromatografáljuk, eluálásra 750 ml, külön-külön 25u /o-os> 35%-os, 50%-os és 75%-ös etilacetát Skelly B elegyet használunk és 150 ml-es frakciókat gyűjtünk. A 12—15. frakció tartalmazza a XXVI. képletű (R7 = CH3) glikol két izomerjének elegyét (789 mg). Ez az anyag egyetlen foltot mutat A IX-rendszerrel {etilacetát:ecetsav:2,2,4-trirnetilpentán-víz = 90:20:50:100 arányú kétfázisú rendszer szerves fázisa) előhívott szilikagéllemezeken (R/ = 0,62), de bórsavval kezelt lemezen két — közel egyenlő intenzitású — foltot mutat 0,62 és 0,52 R/-értéknél. A felső folt megfelel a kevésbé poláros treo-glikolnak (lásd fentebb). Az NMR-spektrum egy 3 protonnak megfelelő szingulettet mutat 3,67S-nál (OCH3); kb. 4 protonos multiplettet 2,7 és 3,6S között (karbinol- és Mdroxil-protonok), 5-protonos 20 25 30 35 40 3. példa: 6-Exo-(eritro-l',2'-dihidroxiheptil)-2a-(6"-karbometoxihexil)-biciklo[3.1.0]hexan-3-on. (XXVI. képlet, R7 = CH 3 ) 0,39 g 6-exo-(cisz-l'-heptenil)-2a-(6"-karbometoxiheptil)-biciklo[3.1.Q]hexan-3-on 8 ml piridinnel készült oldatához hozzáadunk 0,32 g ozmiumtetroxidot. 15 órán át 25°-on történő keverés után 1,0 g nátriumbiszulfitot adunk hozzá 16 ml víz és 10 ml piridin elegyében oldva, majd a kéverést 5 órán át folytatjuk. A sötét színű oldatot vízzel hígítjuk, kloroformmal extraháljuk és a kivonatokat néhányszor vízzel mossuk, majd szárítjuk és bepároljuk. A 'maradékot 50 g szilikagelen kromatografáljuk, eluálásra 50—100% etilacetátot tartalmazó Skellysolve B-t használunk. A kevésbé poláros eritro glikolizoimert 0,150 g, míg a polárosabb izomert 0,180 g mennyiségben kapjuk. A kevésbé poláros eritro izomer kristályos (op. 70—71°) etilacetát-Skellysolve B elegyből kristályosítva); v = 3460, 1730, 1715, 1250, 45 1215, 1190, 1175, 1095, 1065, 1055 cm-1 , („v" jelen esetben és hasonló értelemben a továbbiakban is görög „nü" betűt jelöli) és tömegspektrum-ionok 368 (M+), 350, 337, 319, 267, 250 és 235 tömegegységnél észlelhetők. 50 Analízis a C21H36O5 képlet alaipján: Számított: C == 68,44%, H = 9,85%; Talált: C = 68,46%, H = 9,87%. 55 A polárosabb izomer ugyancsak kristályos, v = 3430, 3340, 1735, 1710, 1260, 1250, 1220, 1135, 1175, 1165, 1110, 1075, 1055, 1035 cm-'. Tömegspektruma Ugyanolyan, mint a kevésbé 60 poláros izomeré. Olvadáspontja 41—42,5, éter-Skellysolve B elegyből végzett átkristályosítás után. Analízis: 85 Talált: C = 68,63%, H — 9,79%. 18
