161003. lajstromszámú szabadalom • Eljárás PGF1 típusú protaglandin- analógok előállítására
161003 21 22 Ezek a VII.' és IX.' általános képletű végtermékek a fentiekben leírt módon előállítva mind R7-észterek, ahol R7 az előbbiekben magadott jelentésű. A fentiékben leírt alkalmazási módok egyike-másika esetén előnyös, ha ezek a VII.' és IX.' általános képletű vegyületek szabad sav formájában vagy só formájában vannak, utóbbihoz a szabad savak mint kiindulási anyagok szükségesek. Ezeket a VII.' és IX.' általános képletű észtereket nehéz hidrolizálni vagy elszappanosítani, a sav nem kívánt szerkezeti változása nélkül. Három különféle módszer használatos a szabad sav formájában levő VII. és IX. általános képletű termékek előállítására. Ezen eljárások közül az egyik a szabad savaknak főleg a megfelelő alkilészterekből történő előállítására alkalmazható, ahol az alkilcsoport 1—8 szénatomot tartalmaz. Ez az eljárás abból áll, hogy a VII.' vagy a. IX.' általános képletnek megfelelő alkilésztert a III. törzs (Phylum) 2. osztályába (Subphylum) tartozó valamilyen mikroorganizmus-fajta által produkált aciláz enzimrendszer hatásának tesszük ki, majd a savat elkülönítjük. Különösen előnyös species-ek (fajták) erre a célra a Mucorales, Hypocreales, Momiliales és Actinomycetales rendhez tartozók. Ugyancsak különösen előnyösek erre a célra a Muooraceae, Cunninghamellaceae, Nectreaceae, Moniliaceae, Demetiaoeae, Tuberculariaceae, Actinomycetaceae és Streütoimvcetaceae családhoz tartozó fajták. Különösen előnyösek még továbbá az Absidia, Circinella, Gongronella, Rhizopus, Cunninghamella, Oalonectráa, Aspergillus, Penicillium, Sporotrichum, Cladosporium, Fusarium, Nocardia és Streptomyces nemekbe tartozó fajták erre a célra. Az előnyösnek említett rendek:, családok és nemek körébe tartozó mikroorganizmusokra példákat a 3 290 226 számú USA szabadalomban találunk. Ezt az enzimatikus észter-hidrolízist úgy valósítjuk meg, hogy a VII.' vagy IX.' általános képletű alkilésztert vizes szuszpenzióban valamelyik fentebb említett mikroorganizmus enzimtartalmú tenyészetével addig rázzuk, amíg az észter hidrolizálódik. Rendes körülmények között a 20—30 °C közötti reakcdóhőmérséklet megfelelő. Rendszerint 1—20 óra reakcióidő elegendő ahhoz, hogy a kívánt hidrolízis végbemenjen. Többnyire kívánatos a reakcióelegynek levegőtől való elzárása, például argonnal vagy nitrogénnel. Az enzimet úgy kapjuk meg, hogy a tenyészetből a sejteket „levágjuk", ezt követően mossuk, majd újra szuszpendáljuk a sejteket vízben és azokat felaprítjuk, például üveggyöngyökkel végzett keveréssel, vagy szónikus vagy ultraszónákus rezgésekkel. A teljes vizes aprítási keveréket enzimforrásként használjuk. Más módszer szerint előnyös módon centrifugál ássál vagy szűréssel eltávolítjuk a roncsolt sejteket és a vizes szupernatáns folyadékot vagy a szűredéket "használjuk. Bizonyos esetekben előnyös, ha a mikroor-5 ganizmus-kultura tenyésztését valamilyen alifás sav alkilészterének jelenlétében végezzük — az említett sav 10—20 szénatomot tartalmazhat míg az alkilgyök 1—8 szénatomos lehet — vagy pedig a tenyészethez ilyen észtert adunk, 10 és a tenyészetet további növekedés nélkül tartjuk 1—24 órán át a sejtek „levágása" előtt. Ezáltal a termelt enzim néha hatásosabb a VIF. vagy IX'. általános képletű észternek szabad savvá történő átalakítására. Az erre a.célra alls kalmas alkilészterek közül példaképpen a metiloleátot említjük meg. Ez az enzimatikus hidrolízis általánosságban alkalmas a prosztaglandin-alkilésztereknek sza-20 bad savakká történő átalakítására; így nemcsak a VII'. és IX'. általános képletű alkilésztereknek megfelelő szabad savak előállítására használható, hanem, egyéb ismert prosztaglandin-alkilészterek és analógjainak átalakítására, pl. a 25 VIII. általános képletű észterek, továbbá prosztaglandin-észterek, mint pl. PGE2, PGE3, PGA 2 , PGA3 és hasonlók átalakítására is megfelelő. Lásd: Bergstrom és szerzőtársai korábban említett közleményét és az abban idézett referá-30 tumokat, az ilyen enzimatikus eljárással hidrolizált más ismert prosztaglandin-alkilészterek tekintetében. Noha a VIF. és IX'. általános képlet alá tar-Sí» tozó észtereket — ahogy azt az előbbiekben már említettük — nem lehet könnyen hidrolizálni vagy elszappanosítani a megfelelő VII. és IX. általános képletű szabad savakká, bizonyos észterek mégis átalakíthatók szabad savakká, 40 más módszerek segítségével. Ezen észterek a halogénetilészterek, melyekben az Rí szubsztituens /í-helyzetben 3 klóratommal, 2 vagy 3 brómatommal, illetve 1, 2 vagy 3 jódatommal helyettesített etilgyök. Az ilyen észtereket, így 45 például melyékben Rí —CH2—CCI3, fémcinkkel és egy 2—6 szénatomos alkánsawal — előnyösen ecetsavval — végzett kezeléssel alakítjuk át a szabad savakká. A cinknek előnyös fizikai formája a cinkpor. Amennyiben a halogénetil-50 észtert kb. 25 °C-on néhány órán át keverjük a cinkporral, úgy ez rendesen a VIF. vagy IX'. általános képletű észter halogénetil-gyökének teljes mértékben hidrogénatommal való helyettesítését eredményezi. A szabad savat azután 55 ismert módszerekkel elkülönítjük a reakcióelegyből. Visszatérve mármost újból az A reakcióábrára, ezeket a VII'. és IX'. általános képletű halogén-60 etilésztereket a megfelelő XXVII. általános képletű bisz-szulfonsavészterekből állítjuk elő, ahol R7 /^-helyzetben 3 klóratommal, 2 vagy 3 brómatommal, illetve 1, 2 vagy 3 jódatommal — előnyösen 3 klóratommal — helyettesített etil-65 gyök. Ezeket a reakciókat úgy végezzük, ahogy 11
