160972. lajstromszámú szabadalom • Eljárás izobutiraldehid katalitikus megbontására

3 160972 4 butiraldehid palládium-filmen propilén, propán, szénmonoxid és hidrogén elegyének képződése közben bomlik. A reakció további folyamán a propilén a hidrogénnel propán képződése közben reagál. Izobutiraldehid és komplex ruténium-vegyü­letek reakciójakor ugyancsak propilén képző­dik (R. H. Prince és K. A. Raspln Chem. Oomm. 1966, 156. oldal). A reakciónál sztöchiametrikus mennyiségű aldehid és ruténiumvegyület alkal­mazására van szükség és az eljárás ipari mé­retekben már ezért sem valósítható meg. Ismeretes továbbá, hogy aldehidek katali­tikus mennyiségű klór-tri-.(triíenilfoszfin)-ródi­um jelenlétében is megbonthatok [K. Ohno és J. Tsui, J. Am. Chem. Soc. 90, 99—107 (1968)]. Ennél az eljárásnál is túlnyomórészt telített szénhidrogének képződnek, míg olefinszerű te­lítetlen vegyületek csak gyenge kitermeléssel keletkeznek. Azt találtuk, hogy izobutiraldehid katalitikus megbontása túlnyomórészt propilénből, szén­monoxidból és hidrogénből álló gázelegy kép­ződése közben jó kitermeléssel oly módon vé­gezhető el, hogy izöbutiraldehidét gázfázisban 200—400 °C-on, 0,1—20 atm. nyomáson ró­diumot és/vagy platinát tartalmazó katalizáto­ron reagáltatunk. Bár a találmányunk szerinti eljárásnál alkal­mazott hőmérséklet-tartományban a propán­-propilén egyensúly teljesen a telített szénhid­rogén javára van eltolva és mind a ródium, mind a platina hidrogénező katalizátor, meg­lepő módon sikerült a propán-Jcépződést mesz­szemenően háttérbe szorítanunk és kitűnő pro­pilén-kitermelést elérnünk. A találmányunk tárgyát képező eljáráshál a ródiumot és/vagy platinát hordozó-katalizátor alakjában alkalmazzuk. A szokásos hordozókat (pl. alumíniumoxidot, kovasavat, adott esetben ezek keverékeit) alkalmazhatjuk. Különösen előnyösnek bizonyultak az ún. „átitatott-katali­zátorok", melyeknél a katalitikus hatású nemes­fém a hordozó felületén feldúsul. Az e típusba tartozó katalizátorokat önmagában ismert mó­don úgy állítjuk elő, hogy az előformázott (pl. szemcse, golyó) hordozót a fémsó (pl. nitrát) vizes oldatával kezeljük, majd szárítjuk, kalci­náljuk és hidrogénnel vagy más redukálószer­rel redukáluk. A katalizátorok összsúlyukra számítva Oßl—2 súly%, előnyösen 0,2—0,5 súly­% aktív fémet tartalmaznak. A találmányunk tárgyát képező eljárás elő­nyös foganatosítási módja szerint az izobutir­aldehid megbontását 280 °C és 350 °C közötti hőmérséklet-tartományban végezzük el. Az át­alakulás 250 "C-^nál alacsonyabb hőmérsékleten tökéletlen és az izobutiraldehid egy részét vál­tozatlan állapotban visszanyerjük. Amennyi­ben a reakciót 400 °C-nál magasabb hőfokon hajtjuk végre, szekunder reakciók következté­ben szén-lerakódás és ezáltal a katalizátor akti­vitásának csökkenése következhet be. A meg­bontás szelektivitása 200 °C és 400 °C közötti hőmérséklet-tartományban az alkalmazott re­akció-hőmérséklettől messzemenően független. A szelektivitás javítását és a kívánt termékek kitermelésének növelését oly módon érhetjük S el, hogy az izobutiraldehid megbontását vízgőz jelenlétében végezzük el. Az izobutiraldehidhez adott vízgőz mennyisége az alkalmazott meg­{bontási nyomástól függ. Optimális szelektivitás elérése céljából a száraz bontási gázok parciális 10 nyomása célszerűen a 3,0 atm. értéket ne halad­ja meg. Igen kedvező eredményeket érhetünk el oly módon, hogy 0,3—1 atm. nyomás érté­kehként 1 mól izobutiraldehidre számítva 0,3— 1,0 mól vizet táplálunk be. 15 Amennyiben a megbontást 10 atm. nyomáson végezzük el, 1 mól izobutiraldehidre számítva pl. 5—25 mól vízgőzt adagolhatunk be. A találmányunk tárgyát képező eljárásnál felhasznált katalizátor nagyfokú aktivitása kö-20 yetkeztében az izobutiraldehid még a katali­zátor nagy terhelése esetében is messzemenően átalakul. így pl. 280—330 °C-on, 0,1-^3,0 atm. nyomáson 2 térfogát folyékony izobutiraldehid pro 1 térfogat katalizátor (mely 1 térfogat ka-25 talizátorra számítva kb. 500 térfogat gőz alakú aldehidnek felel meg) mellett dolgozva 90%-nál nagyobb átalakulást érünk el. Amennyiben 10—20 atm. nyomáson dolgozunk és 1 mól izo­butiraldehidre számítva 20 mól vízgőzfelesleget 30 alkalmazunk, 1 térfogat katalizátorra számítva 3—4 térfogat folyékony izöbutiraldehidét táplál­hatunk be és 90%-os átalakulást kapunk. A ka­talizátor túl alacsony terhelését ajánlatos el­kerülnünk, minthogy a katalizátor hidrogénező 3JJ hatása miatt a primer módon képződő propilén a hidrogénnel propánná alakulhat. A találmányunk szerinti eljárásnál izobutir­aldehid megbontására felhasznált nemesfém­„ -katalizátorok megfelelően hosszú ideig tartó aktivitással rendelkeznek. Az adott esetben fel­lépő aktivitáscsökkenés a reakció-hőmérséklet kismérvű emelésével kiegyenlíthető. Az elhasz­nált katalizátorok oxigéntartalmú gázokkal (pl. levegővel) 350—500 °C~on történő kezeléssel, majd redukcióval regenerálhatok. Az izobutiraldehidnek propilénné, szénmono­xiddá és hidrogénné történő megbontását at­moszférikusnál nagyobb vagy csökkentett nyo­máson végezhetjük el. Különösen előnyösen dol­gozhatunk 0,1 és 20 atm. közötti nyomáson. Kiindulási anyagként különösen a propilén hidroformilezésénél kapott izöbutiraldehidét al­kalmazhatjuk, mely a katalizátort károsító szennyezéseket nem tartalmaz és előkezelés nél­kül vethető alá a megbontásnak. Az eljáráshoz természetesen más eredetű izöbutiraldehidét is alkalmazhatunk, azonban ügyelnünk kell arra, hogy a kiindulási anyag lehetőleg kevés ként 80 tartalmazzon. Az aldehidet felhasználás előtt adott esetben ismert módszerekkel kéntelenít­jük. A találmányunk tárgyát képező eljárást a 65 szokásos felépítésű csőreaktorokban végezhet-1

Next

/
Thumbnails
Contents