160967. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vinblasztin, vinleurozin és vinkrisztin vagy sói szelektív kinyerésére

7 160967 etanolban oldjuk és az oldat pH értékét etanolos kénsavval 4,0-re állítjuk be. A vinkrisztin-szulfát kristályosodása megindul, az oldatot 16 órán át jégszekrényben kristályosodni hagyjuk. A ki-5 szűrt nyers vinkrisztin-szulfát a kristályosításhoz oldott, vinkrisztin-tartalmú amorf szárazmaradék 60—70%-a. A nyers vinkrisztin-szulfátot átkristályosítás céljából minimális mennyiségű metanolban old-10 juk, majd négyszeres mennyiségű vízmentes etanolt adunk hozzá, 16 órán át jégszekrényben kristályosodni hagyjuk, szűrjük. Kiteremlés: a dorog minőségétől függően 0,3—1,5 g vinkrisztin-szulfát. Op.: 218—220 C° 15 Eljárhatunk úgy is, hogy a kromatografálás útján elkülönített 0,6—3,0 g súlyú, vinkrisztin tartalmú amorf szárazmaradékot 5—10-szeres mennyiségű vízmentes metanolban oldjuk és kikristályosítjuk a vinkrisztin bázist, majd ezt a 20 fentiekkel azonos módon, vízmentes etanolban oldva, kristályos szulfát leválasztása útján tisztítjuk. 2. példa: 25 Az előző példa szerint nyert, a drog minőségétől függően 20—100 g vinleurozin-, vinblasztin-, vinkrisztin- és kísérő alkaloidok szulfátjaiból álló kristályelegyet vízben oldjunk és az ol-30 datot ammóniával 8,0—9,0 pH értékre lúgosítjuk. A lúgos oldatból az alkaloidokat 4X1 liter kloroformmal kirázzuk, az egyesített kloroformos oldatokat vízmentes nátriumszulfáttal szárítjuk és szűrjük, majd csökkentett nyomá-35 son szárazra pároljuk. Kitermelés: a drog minőségétől függően 16—80 g alkaloidelegy, amelyet ezután 3—4-szeres benzol-kloroform 1:1 arányú elegvében feloldunk, majd kb. az alkaloid metmviségére számított 40szeres mennyisé-40 gű, vízzel részlegesen dezaktivált Al?0.q-al töltött oszlooon kromatografáljuk. Eluáló elegyként benzol-kloroform 1:1 arányú elegyét használjuk. Az első 2—10 1 eluátum lecsurgása után, 45 amely csekély mennyiségű kísérő alkaloidot tartalmaz. 0.6—3,0 l-es frakciókat fogunk fel. Az 1—10 frakció a vinblasztin és vmleurozint tartalmazza, a 11—12 frakció már vinblasztin-vinleurozin mentes. Ezután a feloldott kristályke-50 verek mennyiségétől függően, további 3—18 liter 1:1 arányú benzol-kloroform eleggyel eluálunk és 0,6—3,0 literes frakciókat fogunk fel. A 13—17 frakciók tartalmazzák a vinkrisztint. A papír- ill. vékonyréteg-kromatografálás út-55 ján azonosított vinblasztin- és vinleurozin-, illetve vinkrisztin tartalmú frakciók feldolgozása az 1. példában leírt módon történik. kristálykiválás az edény falának kapargatására csakhamar megindul, két napig szobahőmérsékleten kristályosodni hagyjuk, ezután a kivált kristályokat üvegszűrőn szűrjük. Kitermelés: a drog minőségétől függően 20— 100 g vinblasztin-, vinleurozin- vinkrisztin-szulfátból és kísérő alkaloidok szulfátjából álló kristályelegy. A nyers alkaloid-szulfát kristályelegyet 7 ml/g mennyiségű, 2:1 arányú metilénklorid-kloroform elegyében feloldjuk és az oldatot az alkaloid elegy súlyára számított százszoros mennyiségű vízzel részlegesen dezaktivált — A^Os-al töltött oszlopon kromatografáljuk úgy, hogy 2:1 arányú metilénklorid-kloroform eleggyel eluálunk, 300—500 ml-es frakciókat fogunk fel. Az 1—3. frakció a kísérő alkaloidok zömét tartalmazza. A vinblasztint és vinleurozint a 2—9. frakciókban nyerjük. A vinkrisztin nyomokban a 9. frakcióban kezd megjelenni és eluálása a 18. frakcióval fejeződik be. A papír- ill. vékonyrétegkromatográfiás .elemzés útján azonosított vinblasztin- és vinleurozin-, illetve vinkrisztin tartalmú frakciókat külön-külön szárazra pároljuk. Kitermelés a drog minőségétől függően: 15—75 g vinblasztin és vinleurozin, illetve 0,6— 3,0 g vinkrisztint tartalmazó amorf szárazmaradék. Az előbbi vinblasztin-vinleurozin tartalmú szárazmarádékot tizenötszörös mennyiségű vízmentes etanolban oldjuk, majd 16 órán át szobahőmérsékleten kristályosodni hagyjuk. A vinleurozin kikristályosodik, amelyet leszűrünk, mosunk és szárítunk. Kitermelés: a drog minőségétől függően 5—17 g vinleurozin Op.: 202— 205 C°; MD26

= +72°(c = 1, kloroform) A vinleurozin anyalúgját, amely most már csak a vinblasztint tartalmazza, vízemntes etanollal kétszeres térfogatra hígítjuk és az oldat DH értékét etanolos kénsavoldattal 4,0-re állítjuk be. A vinblasztin-szulfát kristályosodása már a kénsavas etanol hozzáadása közben megindul, az oldatot 16 órán át jégszekrényben kristályosodni hagyjuk. Nyeredék: a nyersanyag minőségétől függően 15—70 g nyers vinblasztinszulfát. A megszárított és eloorított nyers vinblasztinszulfátot szobahőmérsékleten húszszoros menynviségű vízmentes metanolban oldjuk és a szűrt oldathoz négyszeres mennyiségű vízmentes etapolt adunk. A vinblasztin-szulfát kristályosodása megindul, az oldatot 16 órán át jégszekrény ben kristályosodni hagyjuk; az átkristályosítás 90%-os kitermeléssel hajtható végre. Kitermelés: a drog minőségétől függően 13—63 g vinblasztin-szulfát; [a]D

26 = _28° (c=l, kloroform) Azonosítás céljából a vinblasztin-szulfátot bázissá alakíthatjuk, éterből átkristályosítva vinblasztin-éterátot kapunk. Op.: 201—211 C°; [a]o26

= +42° (c = 1, kloroform) A kromatografálás útján elkülönített 0,6— 3,0 g súlyú vinkrisztint tartalmazó amorf szárazmaradékot tízszeres mennyiségű vízmentes Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás a rózsameténg (Vinca rosea L.) három dimer alkaloidjának, a vinblasztinnak, a vinleurozinnak és a vinkrisztinnek szelektív kinyerésére bázis, vagy savaddíciós só alakjában 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4