160966. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szekundér folyadéknak primér folyadék energiájával történő emelésére

Í6Ó9Ó6 5 8 folyadék 3 befogadójában lévő ÁH szintkülönbségből származó nyomás következtében az 5a, 9a, 9b, 9c, 6a edényekből álló közlekedő edényrendszerben megindul az áramlás a nyíl irányányában és a 10 primer folyadék kiszorítja a 9a kamrában és a 9b, összekötő csőben levő 11 szekunder friss folyadékot és felnyomja a 3 befogadójába. Mielőtt azonban a 10 primer használt folyadék a 9c kamrát eléri, azért, hogy a használt folyadék ne keveredjék a friss folyadékkal, a 7 és 8 váltócsapokat felfelé ismét elzárjuk és lefelé megnyitjuk, aminek következtében a 9c, 9b, 9a összekötő edényrendszerben ismét ellenkező irányú, az 1. ábrának megfelelő folyadékáramlás lép fel. Mivel a szekunder folyadék mennyisége — különösen folyók esetén — általában nincs korlátozva, megfelelő hidraulikai méretezéssel elérhetjük, hogy az első ütemben all szekunder friss víz a 9c, 9b, 9a összekötő edényrendszert teljesen átmossa. A 3. és 4. ábrán olyan berendezést mutatunk be, amelyben a 10 primer és 11 szekunder folyadék keveredését a külön beépített, kerületén rögzített, közötte elmozdulásra képes flexibilis válaszfallal pl. műanyag fóliával biztosítjuk. Ennél a berendezésnél az összekötő edényrendszer lényegében a 9d kamrából áll, amelyet az 5a, 5b leszálló és 6a, 6b felszálló vezetékkel, a 7 illetőleg 8 váltócsap köt össze. A 9d kamra befogadóképessége megfelel az egy ütemben felnyomandó szekunder víz mennyiségének. A berendezés többi része hasonló az 1. és 2. ábrán ábrázolt berendezéshez. A 3. ábrán a szivornyahatás folytán a 11 szekunder folyadék a 9d kamrából kiszorítja a 10 primer folyadékot, miközben a 13 elválasztófalat a 13' szaggatott vonallal ábrázolt helyzetéből átnyomja és neki támasztja a 9d kamra falának a folytonos vonallal ábrázolt 13 helyzetébe. Miután a 9d kamra ily módon megtelt 11 szekunder vízzel, a 7 és 8 váltócsapot a 4. ábrának megfelelően átállítjuk felfelé nyitó helyzetébe. Ekkor a 10 primer folyadék fogja kiszorítani és felnyomni 3 befogadójába a 9d rából a 11 szekunder folyadékot, miközben a 13 flexibilis választófalat szaggatott vonallal ábrázolt 13' helyzetéből átnyomja a folytonos vonallal ábrázolt 13 helyzetébe. Hasonló berendezés példája látható az 5. és 6. ábrán is. Itt a 9a kamra az 5a, 5b leszállóvezeték vonalába van beépítve és az 5a szakaszától a 7a, az 5b szakaszától a 7b csap választja el. A zsilipül szolgáló összekötő elmozdulásra képes 13 flexibilis elválasztófal a jelen esetben a 7a és 7b csapok felé nyitott szájú, itt rögzített, laza héjazatú tömlő, amely a szivornyahatással működő szívóütemben összenyomódik, míg a nyomóütemben a 9a kamra falához nyomódik. A 3. és 4. ábrán, valamint az 5. és 6. ábrán bemutatott 13 felexibilis választófalak helyett egyébként megfelelő kialakítású edényben számos hasonló hatású elmozdulásra képes válaszfalat is alkalmazhatunk: így pl. harmonikaszerűen mozgó falat, vagy akár merev elválasztólapú dugattyút stb. Nyilvánvaló, hogy ezek a berendezések akkor működnek, ha a szekunder folyadék kivételi medencéjében a folyadékszint magasabban van, mint a primer folyadék befogadójában. Mivel azonban az ipartelepek legtöbbször folyók mentén települnek és mind a szekunder folyadékuk — friss vizük — kivételi medencéje, mind a primer folyadékuk — használt vizük — befogadója rendesen ugyanaz a folyómeder, a kettőnek vízszintje között nem szokott gyakorlatilag hasznosítható magasságkülönbség lenni. Ezért a találmány az ilyen esetre külön eljárással és berendezéssel helyettesíti ebből a hiányzó szintkülönbségből eredő nyomást. A 7. és 8. ábrán 9a, 9c kamrákból és 9b csőből álló összekötő edényrendszerben mind a 9a, mind a 9c kamrákban flexibilis választófalként a leszálló vezeték iránya felől nyitott szájú, zsákszerű, 13 rugalmas tömlő van beépítve, a két 13 rugalmas tömlő közötti térséget pedig 12 tercier folyadék tölti ki. A 7. ábrán látható helyzetben a 11 szekunder folyadéknak ki kell szorítani a 9c kamrából a 12 tercier folyadékot, ennek pedig a 9a kamrából a 10 primer folyadékot. Mivel a 6b, 9c, 9b, 9a, 5b edényrendszerben a folyadék a 2 befogadó és a 4 vízkivételi medence azonos folyadékszintje következtében egyensúlyban van, önmagában áramlás nem indul meg. Mivel azonban az előző ütemben, amelyet a 8. ábrán láthatunk, a megfelelő AH szintkülönbséget nemcsak a 11 szekunder folyadéknak a 3 befogadóba történő felnyomására, hanem a 13 rugalmas tömlők megnyújtására is felhasználtuk, most a 7. ábra szerinti helyzetben a 13 rugalmas tömlőkben tárolt húzóerő nyomja ki a 9a kamrából a szekunder, a 9c kamrából a tercier folyadékot. Megjegyezzük, hogy kísérletünk eredménye igazolja, hogy ennek a folyadékmozgatásnak a végzésére viszonylag igen kis húzóerő is elégséges. Abban az esetben, ha a szekunder folyadék kivételi medencéjében és a primer folyadék befogadójában a folyadékszint egyforma, vagy közel egyforma, sőt adott esetben olyankor is, ha a primer folyadék befogadójának folyadékszintje van magasabban, de a friss szekunder folyadék — és/vagy az alkalmazott tercier folyadék fajsúlya kisebb, mint a primer használt folyadéké, alkalmazhatjuk a 9. és 10. ábrán bemutatott berendezést. Az ábra példáján a primer folyadékánál kisebb fajsúlyú tercier folyadékot alkalmazunk. A 9a, 9c kamrákból és 9b csőből álló összekötő edényrendszer itt a leszálló vezeték felől a felszálló vezeték felé lejtő elrendezésben van kialakítva. Ennek következtében a 9. ábrán levő helyzetben az előző — 10. ábrán ábrázolt — ütemben a 9c kamrában volt 12 tercier folyadék kisebb fajsúlya folytán felfelé törekszik és kiszorítja a 9a kamrából a 10 primer folyadékot. A 8. ábra szerint azután a AH-val nagyobb folyadékoszlopú 10 primer folyadék lenyomja is-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3