160941. lajstromszámú szabadalom • Villanymotor
160941 7 8 biztosítja a hűtési körfolyamatot a levegő kényszerkeringetése útján mind akkor, amikor a motor csökkentett sebességgel forog, vagy leterhelt állapotban van. Ezáltal káros és veszélyes felmelegedéseket lehet elkerülni. Ki kell hangsúlyoznunk, hogy az orsós motoroknál, de különösen a P 14 63 997.5 Számú 1964. deoenv ber 8-i németországi bejelentésben foglalt azon motortípusoknál, amelyekben a forgórész közvetlenül a meghajtott tengely körül forog, az 1 forgórésznek az 1 a hüvellyel való zárt egységgé összeszerelése problémát jelent és itt vissza kell hivatkozzunk arra, hogy a munkatengely (amelyet itt nem ábrázoltunk) az említett 1 a hüvelyben forog. A találmány szerint — amint a 14., 15. és 16. ábrák is mutatják — közvetlenül az 1 forgórész 1 c felfekvő felületén egy 24 karmantyú van felerősítve. Ennek a karmantyúnak szabályszerű elosztásban két 24 a hasítéka van, .amelyek előnyösen csavarvonalban vannak kialakítva. A karmantyú végén nem öblösödnek, ill. legfeljebb annak egyik végén van beömlő nyílás kialakítva. Ilyen elrendezés mellett a karmantyúknak sugárirányban rugalmas alakváltoztatási lehetőségük van, anélkül azonban, hogy merevítőeszköz gyanánti szerepük a legcsekélyebb mértékben is csökkenne. A hasítékok számát természetesen megfelelően kell megválasztani abból a célból, hogy e tulajdonságukat megtarthassák. Avégből, hogy az 1 c hüvelyfal és a 24 karmantyú kapcsolódását biztosíthassuk, a karmantyú kerületén hegesztési pontok vagy egyéb megoldás révén a forgórész kialakítása előtt egy másik 25 karmantyút szerelünk fel. Ez az utóbbi, rács szerkezetű karmantyú természetesen nem csökkenti a 24 karmantyúnak olyan képesséjat, hogy sugárirányban rugalmas alakváltozást szenvedni képes legyen, ami azonban természetesen korlátozott mértékű. Amikor a forgórész és a karmantyú 24—25 kombinációját kialakítottuk, a 24 karmantyút magy pontossággial felfúrjuk olyannyira, hogy az 1 a hüvely a forgórésszel együtt soros illesztésben a 24 karmantyúba beszerelhető légyen, eközben ez utóbbi sugárirányban kitágul és zárt egység alakítható ki. Nincs kizárva, hogy a karmantyúba a hüvelyt más alkalmas eszközök révén szereljük be. Könnyen megértjük enmefc az elrendezési formának előnyeit és szükségességét, mivel ez teszi lehetővé azt, hogy a hüvelyt cserélhessük, ha erre szükség van, pl. olyan esetben, amikor a motort különböző átmérőjű munkatengelyekhez kell csatlakoztatni. A szerelést így gazdaságosabbá és ésszerűbbé lehet tenni, mivel a forgórész egyazon kialakításához olyan 24 karmantyúk rendelhetők hozzá és szerelhetők vele össze, amelyeknek különböző méreteik vannak. Így megértjük, hogy az 1 a hüvely a 24 karmantyúval zárt egységet alkot, még mielőtt ez utóbbi alkatrésznek a rotorral való zárt egységét kialakítottuk volna. Az 1964. december 8-án P ,14 63 997,5 szám alatt tett németországi szabadalmi bejelentés szóhasználata szerint ismeretesek olyan elrendezési módok is, amelyeknek megfelelően egy olyan illesztő közdarabot szerelünk fel, amely mindazokat az áraimleszedő keféket tartja, amelyek a zárt egységet alkotó 1 d kollektorlemezekkel együtt össze varinak szerelve, azzal együtt funkcionálnak, mimellett ez utóbbi az 1 forgórésszel együtt is zárt egységet alkot, — s a kefék megfelelő tartószerkezet segítségével radiális irányban elrendezve a csúsizáhomyokban mozgathatóan vannak felszerelve. Ezt az elrendezési módot — amint a «17., 18. és 19. ábrákon láthatjuk — tökéletesítettük. A 17, 18 hivatkozási jelekkel megjelölve olyan szerelési kiviteli változatot láthatunk, amely szerint négy 3,0 szénkefe (ez a szám azonban nem korlátozó értelemben értendő) van páronként a 31 csúszkára felszerelve. Ez utóbbiak egy 33 tartólemezen levő 32 sínen foglalnak helyet, melyek viszont a 4 d falelem belső felületéhez vannak rögzítve. A 33 lemeznek megfelelő szektorban elhelyezett nyílásokon átmenő 34 csavarok teszik lehetővé azt a felerősítési módot, amelynek révén a keféket tartó egység szögbeállítását szabályozni lehet avégből, hogy ezzel a kommutáeió síkját meghatározzuk. A 31 csúszkáknak megfelelő helyen a 35 szorítószerelvényeken keresztül a 35 a átmenő csapok vannak elhelyezve, amelyek a megfelelő kapcsolódást biztosítják. A 33 lemezen találhatók a 33 b nyílások, amelyek viszont a szellőzéshez a levegő körfolyamatát, ill. áramlását biztosítják. A 19. ábrán láthatjuk, hogy mindenegyes áramleszedő kefét egy sugárirányban elmozgatható 36 csúszka rögzít, annak az elrendezési módnak megfelelően, ahogy azt a fentiekben leírtuk. A 4 motorházon vannak kialakítva a 4 c radiális irányú nyílások, amelyek lehetővé teszik azt, hogy a csuszkáikat és az ezeken levő áramleszedő keféket a megfelelő helyre tegyük, ott félszereljük, vagy ha szükséges, onnan elvegyük. Ezt az elrendezést tehát a szerelés kényelmessé tétele érdekében alakítottuk ki. Továbbmenően: ezáltal a keféket ellenőrizhetjük, eltávolíthatjuk anélkül, hogy a motort le kellene állítani. A találmányi gondolat keretein belül olyan elrendezési módok is vannak, amelyek az állórész kivitelére vonatkoznak, és ezeket az jellemzi, hogy az indukctótér permanensmágnesek vagy esetleg elektromágnesek útján létesíthető, mely utóbbiak egyik vagy másik esetben az 1 forgórész belsejében találhatók, míg a külső 37 motorkoszorú (amit a 20., 22. és 24. ábráikon szaggatott vonallal jelöltünk meg) a mágneses tér nyílásat biztosítja. Meg kell jegyeznünk, hogy a koszorú szerves tartozéka a motorháznak, de úgy is ki lehet alakítva, hogy a motorház helyét foglalja el. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
