160939. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés katódsugárcsöves berendezés katódsugárcsöve asztigmatizmusának csökkentésére
160939 3 4 ciós impulzusok nagyságának optimális megválasztását. A találmány tárgyát képező eljárást és a kapcsolási elrendezés működését előbb az 1. ábra alapján ismertetjük: A 13 katódsugárcső vízszintes eltérítő differenciát 1 erősítőt, a katódsugár vízszintes eltérítését vezérlő Ui feszültség és a katódsugár vízszintes eltolását vezérlő U2 feszültség vezérli. A differenciál 1 erősítő kimenetére helyezett 2 és 3 diszkrimátorok bemenetei vannak kapcsolva, melyek kimenetei logikai 4 VAGY kapu egy-egy bemenetére csatlakoznak. A 4 VAGY kapu kimenete az 5 ÉS kapu egyik bemenetére míg a másik bemenetére a katódsugarat felvillantó 6 fokozat vezérlő U3 bemenete kapcsolódik. Az 5 ÉS kapu kimenete az impulzuskeltő 8, 10 és 12 fokozatok vezérlő bemenetére csatlakozik. Ezen fokozatok másik bemenetére az amplitúdót meghatározó feszültségszintet adó 7, 9, és 11 potenciométerek csuszkái vannak kötve. A fokozatok kimenetei a 13 katódsugárcső fókuszáló, asztigmatizmust állító és anódfeszültséget korrigáló elektródáira vannak kapcsolva. A 2. ábra további lineáris 14 és 15 ÉS kapukat és további differenciálerősítőt tartalmaz. A lineáris 14 és 15 ÉS kapuk egyik bemenetére a helyzet 2 és 3 diszkriminátorok kimenete, a másik közösített bemenetükre pedig a vízszintes eltérítő generátor Ui kimenete van kötve. A lineáris 14 és 15 ÉS kapuk kimenete a differenciál 16 erősítő egy-egy bemenetére van kapcsolva. A differenciál 16 erősítő kimenete 17, 18 és 19 ellenálláson valamint 7, 9 és 11 potenciométereken keresztül külön-külön az amplitudószabályozó 8, 10 és 12 fokozatok bemenetére vannak kapcsolva. Egy ún. helyzetdiszkriminátort mutat a 3. ábra. Ez tulajdonképpen differenciálerősítő, mely a 20 és 21 tranzisztorból álló emitterkövetőkön keresztül a vízszintes eltérítő fokozat kimenő feszültségeit különböző leosztásban kapja. Ezért a vízszintes differenciálerősítő kimenő feszültségeinek adott különbsége kell ahhoz, hogy a 22 és 23 tranzisztorok bázisán a feszültség egyforma legyen. A vízszintes erősítő kimenő feszültségeinek adott különbsége pedig a sugár egy vízszintes koordinátáját határozza meg. Mivel ehhez különböző függőleges eltérítések tartozhatnak, ez tulajdonképpen az ernyő felületén elhelyezkedő és a ponton átmenő függőleges egyenest is megahtározza. Ha a sugár az ezáltal az egyenes által meghatározott körszeletbe lép, akkor a differenciálerősítő kimenő feszültségének megfelelő mértékben meg kell változtatni. Mivel a kimenete egy logikai VAGY kapura csatlakozik, ezért erősítése minimum akkora kell, hogy legyen, hogy a vízszintes eltérítő-erősítő kimenő feszültségének két felvillantó impulzus közötti megváltozását az U4 , és U 5 logikai szintek különbségének megfelelő nagyságúra erősítse fel. Az ábrán látható 26 és 27 diódák megfogásai biztosítják, hogy a kimeneten logikai szintek jelenjenek meg. A 32 potenciométerrel a diszkriminátorra jutó feszültség leosztását változtathatjuk, s így beállíthatjuk azt a vízszintes koordinátát, melytől kezdve a korrekció kezdődjön. Mivel két ilyen diszkriminátor csatlakozik a vízszintes eltérítő erősítőre, ezért a sugár helyzetére vonatkozólag baloldali és jobboldali vízszintes koordináta állítható be — természetesen egymástól függetlenül. A korrigáló impulzusokat előállító fokozatok olyan impulzusáramkörök, melyek két bemenettel és egy kimenettel rendelkeznek. Az egyik bemenetre adott jel a kimeneten impulzust vált ki, a másik bemenetre adott jel pedig a kimenő impulzus amplitúdóját befolyásolja. Két lehetséges megvalósítási módot mutat a 4a. és 4b. ábra. A 4a. ábrán az emitterkövető bemenetére adott jel az inverter megfogási feszültségét adja, így annak változtatásával szabályozható az impulzusamplitúdó. A 4b. ábrán az impulzust előállító 36 tranzisztor áramkapcsolásos elven működik. A „b" bemenetre kerülő jel itt az „a" bemenetre adott jel által kapcsolt áram nagyságát változtatja, és ezáltal változik a kimenő amplitúdó is. Természetesen a korrekciós impulzusok előállítása más módon is történhet. Pl.: monostabil multivibrátorral, impulzus trafóval stb. A működés a fentiek alapján a következő: A sugár helyzetét 2 és 3 helyzet diszkriminátorok érzékelik. Amikor a sugár az általuk meghatározott körszeletek valamelyikére lép, a kimenetükön megjelenő logikai szint a 4 VAGY kapun keresztül az 5 ÉS kapu egyik bemenetére jut. Az SÉ kapu másik bemenetére adott 6 felvillantó fokozatot vezérlő U3 impulzus így az ÉS kapun keresztül a korrekciós impulzusokat előállító 8, 10 és 12 fokozatokat is vezérli. Ezeknek az impulzusoknak a nagyságát azután a 7, 9 és 11 potenciométerekkel kísérleti úton úgy ál lítjuk bé, hogy az ernyő szélén levő pontok formája megegyezzen a többi pontéval; valamint eltérítésük se legyen kisebb, vagy nagyobb, mint a többi ponté. Még tökéletesebb korrekció érhető el, ha a korrekciós impulzusok amplitúdója a már említett módon — tehát a vízszintes eltérítés nagyságának megfelelően — folyamatosan változik. Ezt a legáltalánosabb elrendezést a 2. ábra mutatja. A működés a 2. ábra alapján a következő: Ha a sugár a 2 diszkriminátor által meghatározott körszeletbe lép, akkor a differenciálerősítő egyik bemenete kapja az Ui eltérítő jelet; míg a 3 diszkriminátor által meghatározott körszeletbe lépés esetén a másik. Ezáltal a differenciálerősítő kimenő jelének polaritása nem függ attól, hogy a sugár jobb-, vagy bal oldalra tér-e ki, csupán a kimenő jel amplitúdója függ a sugár ernyő középponttól számított kitérésének nagyságától — ami a követelmény is. A 16 differenciál erősítő kimenő jele a 8, 10 és 12 fokozatok amplitudószabályozó bemenetére kerül, mégpedig a pontok egyformaságát bizto-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
