160818. lajstromszámú szabadalom • Vízzel higítható bevonószer elektromos rétegfelvitelhez

mm 7 3 vábbi diacetonalkohollar 75% gyantatartalomra hígítjuk a terméket. 270 g fenti 75'%-os gyantaoldatot háromhenge­res keverőn összedörzsölünk 66 g vasoxidvöröSí­pigmenttel, majd 23 g trietilaminnal semlegesít­jük és iontalanított vízzel 2000 g össz-súlyig hí­gítjuk. Az oldat pH-értókét trietilanainnal 7,5-re állítjuk. A további felhasználás az 1. példában leírthoz hasonló módon történik. 3. példa. A találmány szerinti szerrel az eddig ismert szerekhez képest elért műszaki haladás kimuta­tására az alábbi összehasonlító kísérletet végez­tük: 300 g dehidratizált ricinusolaj, 60 g lenolaj, 90 g kolofóniuiíi és 11 g glicerin elegyét 250 C° hőmérsékleten 3 savszám eléréséig észterezzük. Az így kapott vegyes észter viszkozitása 20 C-ön 300 cP. Ehhez a vegyes észterhez 200 C° hő­mérsékleten 100 g maleinsavanhidridet adunk. A reakeióelegyet addig hagyjuk ezen a hőmér­sékleten, míg a szabad maleinsavanhídrid-tarta­lom 0,05% alá nem csökken. 160 C° hőmérsékle­ten 2 óra alatt 120 g viniltoluol és 3 g di-terc­-butilperoxid elegyét adjuk hozzá és a reakció*-180 C° hőmérsékletre való hevítés útján tesszük teljessé. A reakcióterméket 100 C°-on 135 g di^­acetonalkoiholban oldjuk és 90 C°-on 27 g víz és 5 g trietilamin hozzáadásával 2 óra hosszat hidrolizáljuk. További diacetonalkohollal 75% gyantatarfcalomra hígítjuk a terméket. A továb­bi feldolgozás és félhasználás az 1. példában le­írt módon történik. Az így kapott terméket a 7. példában hason­lítjuk össze a találmány szerint előállított bevcn nószerekkel. 4. példa. 300 g szójaolaj és 200 g dehidratizált ricinus­olaj elegyét, amelynek viszkozitása 20 C°-on 90 cP, 220 C°-Jon tartjük és eközben 2 óránként hozzáadunk 0,5 g di-terc.-butilperoxidőt, mind­addig, míg a viszkozitás el nem éri az 500 cP/20° értéket. 200 C°-on 100 g maleinsavanhidridet adunk ezután az elegyhez és a hőmérsékletet ad­dig változatlanul tartjuk, míg a szabad malein­savanhidrid-tartalom 0,05% alá nem csökken. 80 C° hőmérsékleten 120 g terc.-buitanollal hígítjuk a terméket, majd 27 g víz és 30 g trietilamin höz^ záadásával 2 óra hosszat hidrolizáljuk. A továb­bi feldolgozás és felhasználás az 1. példában le­írt módon történik. 5. példa. 90 g lenolaj, 90 ,g dehidratizált ricinusolaj, 60 g dehidratizált ricinusolaj-zsírsav és 60 g kolof ó­nium elegyét 13 g pentaeritrittel 265—270 C° hő­mérsékleten észterezzük mindaddig, míg az elegy savszáma 10 alá nem csökken. Az így ka­pott vegyes észter viszkozitása 20 C°-on 100— 110 cP. Ezt a'vegyes észtert 280—285 C° hőmér­sékleten addig előpolimerizáljuk, míg annak viszkozitása el nem éri a 350—400 cP/2Q° érté­ket. 180 CD -on 100 g maleinsavanhidridet adunk hozzá és. az elegyet 190^—195 C* hőmérsékleten tartjuk mindaddig, míg a beadagolt maleinsav­anhidrid 85—9Q%«a meg nem kötődik. Ezután 50 g faolajat adunk hozzá és az elegyet 1—2 óra hosszat 190—195 C°-on tartjuk, míg a szabad maleinsavanhidiid-taí'talom 0,05% alá nem csők­ken. 450 g így kapott addufethoz 27 g víz és 5 g tri­etilamin efegyét adjuk és keverés közben addig tartjuk 95—100 C° hőmérsékleten, míg az infra­vörös színképben szabad anhidridesoportok már nein mutatkoznak. Ezután a terméket 63 g di­acetonalkoholban oldjuk és 40—45 g dietilamin­nal az oldat pH-értékét (10%-os vizes oldatban mérve) 6,9 és 7,1 közöttire állítjuk. Pigmen'tált bevonószer előállítása céljából 240 g fenti módon kapott 83%-os gyantaoldatot 70 g vasoxidvörös pigmenttel összedörzsölünk egy háromhengeres keverÖben. Az Így kapott pasztá­ba bekeverjük 100 g víz és 20 g dietilamin ele­gyét, majd az egészet 1660 g vízben jól elkever­jük. A pH-értéket dietilaminnal 7,0-ra állítjuk. Az elektroforézises rétegfelvitel az 1. példában leírthoz hasonló módon történik. A felvitt réte­get azonban 160 C° hőmérsékleten 30 percig be­égetjük. Csillogó, kemény, igen rugalmas bevo­niatréteget kapunk, amely igen jó tapadóképes­séget, valamint kémiai és mechanikai igénybevé­tellel szembeni ellenallóképességet mutat. Nahézfémsók, pl. vasoxalát hozzáadásával sok esetben csökkenthetjük az elektroíorezissel fel­vitt bevonatrétegak beégetési hőfokát, anélkül, hogy egyúttal a réteg keménysége is számotte­vően csőkkenne. A nehézfém-ionokat megfelelő pigment álás útján is bevihetjük a bevonószerbe. 6. példa. 920 g lenolajzsírsav, 220 g déhirdatizált rici­nusolájzsírsav és 138 g pentaeritrit elagyét 245— 250 C° hőmérsékleten a savszám 7 alá csökke­néséig észterezzük. A kapott vegyes észter visz­kozitása 20 C°-on 90—110 cP. Ezt az észtert 280— 285 C° hőmérsékleten 280—350 cP/20° viszkozi­tás eléréséig előpolimerizáljuk. 500 g így előké­szített észterhez 200 C° hőmérsékleten 100 g ma­leinsavanhidridet adunk és az adduktképzési reakciót mindaddig folytatjuk, míg az elegy sza­bad malonsavanhidrid-tartalma 0,05% alá nem csökken. Ezután a reakeióelegyet 90 Cű hőmér­sékletre hűtjük le, 25 g víz és 1 g trietilamin ele­gyét adjuk hozzá és 1—2 óra hosszat 95—100 C° hőmérsékleten tartjuk, mindaddig, míg az infra­vörös színképben szabad anhidrid-csoportok már nem mutathatók ki. Ezután a terméket 94 g di­acetonalkohollial hígítjuk. 55—69 g dietilaminnal 1* 18 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4

Next

/
Thumbnails
Contents