160805. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-piridin tioacetamid-származékok előállítására
3 különböző csoport, éspedig célszerűen legfeljebb 4 szénatomos alkil-, mint metil-, etil-, propil-, izopropil-, butil-, izobutil-, szekunder butil- és tercier butil-csoport. Ha Rí szubsztituens alkoxi-csoportot jelent, akkor ez legfeljebb 4 szénatomos alkoxi-, mint metoxi-, etoxi-, propoxi-, izopropoxi-, butoxi-, izo-butoxi-, szek.-butoxi- vagy terc.-butoxi-csoport. Az (Ri)n gyök 4 szénatomos kétértékű egyenes szénláncú szénhidrogén-gyök, amely a piridin-gyűrű 5- és 6-helyzetében kapcsolódik. Erre a csoportra példaként a következőket említjük: -JCH=CH—CH=CH, —CH=CH—CH2 — —CH2 —CH 2 —CH 2 —CH 2 —CH 2 — stb., vagyis utóbbi esetben az (Ri)„ gyök kinolil-, dihidrokinolil- vagy tetrahidrokinolil-gyököt jelent. Ha Rí szubsztituens halogént képvisel, akkor klór, bróm, jód vagy fluor lehet. Ha R2 vagy R3 aralkil-csoport, akkor ez például benzil- vagy fenetil-csoport. Az aril-csoportra példaként R2 vagy R3 szubsztituens esetében a fenil- és naftil-csoportot említjük. Ha R2 és R3 a kapcsolódó nitrogénatomimal heterociklusos gyűrűt képez, akkor ezek pl. hattagú heterociklusos gyűrűk, mint piperazin, piperidin és morfolin, továbbá öttagú gyűrűk, pl. a pirrolidin lehetnek. Az I általános képletű 2-piridin-tioacetamidszármazékok megfelelő savakkal savaddíciós sókat képezhetne'k. Ilyen savak szervetlen savak, pl. sósav, salétromsav, foszforsav és szerves savak, mint ecetsav, propionsav, oxálsav, borostyánkősav, maleinsav, almasav, maionsav, borkősav, benzoesav, toluolszulfonsav, metánszulfoinsav stb. lehetnek. Az I általános képletű vegyületek kvaterner ammóniumsókat is képezhetnek, ilyenek pl. az 1-metil-piridiniumklorid, 1-metil-•piridmiumbromid, 1-etil-piridiniumklorid, 1--etil-piridiniumbromid, 1-metil-piridiniumjodid, 1-etil-piridiniumjodid stb. Tetszés szerinti só alkalmas a találmány szerinti célra, ha a gyógyászati szempontból elfogadható savakkal készül. Az I általános képletű vegyületek előállítását az A, B és C reakcióvázlaton szemléltetjük. Az A reakcióvázlaton feltüntetett módszer az öszszes vegyület előállítására alkalmazható, ai B reakcióvázlat módszere oly I általános képletű vegyületek esetében alkalmazható, amelyekben R2 és R3 szubsztituens nikidegyiké hidrogén vagy R2 és R3 szubsztituens egyike rövidszénláncú alkil-,: aril- vagy aralkil-csoport, míg a másik szubsztituens hidrogén. A C reakcióvázlat csak olyan I általános képletű vegyületek előállítási eljárásánál jön számításba, ahol R2 és R3 szubsztituens mindegyike hidrogén. Az A reakcióvázlaton az egyes szubsztituensek jelentése a következő: n, Rí, R2 és R3 szubsztituens jelentése a fenti, R'2 és R' 3 szubsztituens az R 2 és R3 szubsztituenssel megegyező jelentésű azzal a kivétellel, hogy R'2 és R'3 egyszerre nem jelenthet hidrogénatomot. 4 A B reakcióvázlaton Rj, R2 és n jelentése a fentiekkel megegyezik. A C reakcióvázlaton Rí és n jelentése a fenti, míg R' szubsztituens alkil-csoport, R szubszti-5 tuens pedig rövidszénláncú alkil-, aril- vagy aralkil-csoport. A találmány szerinti vegyületeket általában az A reakcióvázlat (1), (2) és (3) változata szerint állítjuk elő. E szerint a II általános kép-10 létű vegyületeket egy foszforszulfiddal, vagy először halogénezőszerrel második lépésben pedig hidrogénszulfiddal reagáltatjuk. Ha az így kapott I általános képletű vegyületben R2 és R3 szubsztituens hidrogént jelent, akkor az 15 alábbi általános képletű R2 ' HN 20 \ R3' primer vagy szekunder aminnal való reakcióval az I-(ii) vegyületeket képezzük. 25 Az (1) eljárásváltozatban használt foszforszulfid például foszforpentaszulfid, tetrafoszfortriszulfid, tetrafószforpentaszulfid és tetrafoszforheptaszulfid lehet. Ezek közül a difoszforpentaszulfid alkalmazása a legkedvezőbb. 1 mól 30 II általános képletű vegyületre 0,2—2 mól foszforszulfidot használunk. A reakciót általában valamely megfelelő inert oldószer, pl. petroléter, benzol, toluol, xilol stb. jelenlétében hajtjuk végre. 35 A reakció során előnyösen valamely bázist, mint szerves amint, pl. etilamint, dietilamint, trietilamint, dietilanilint, pikolint, piperidint, miorfolint, kinolint, piridint stb. is alkalmazhatunk. 4„ Mivel a fenti bázisok reakcióközegként is felhasználhatók, így ezeket nagyobb feleslegben önmagában vagy egyéb oldószerrel elkeverve alkalmazzuk. A reakció hőmérséklete általában kb. 20 °C és 200 °C között lehet. Az így élő-45 állított I általános t képletű tioacetamid származékot a reakciókeverékből önmagában ismert módon, pl. az oldószer bepárlásával izoláljuk. Az A reakcióvázlaton szereplő (2) eljárásváltozat szerint a II általános képletű vegyü-50 letet először egy halogénezőszerrel reagáltatjuk. A halogénezőszerek közül megemlítjük a foszgént, a foszforhalogenideket, pl. foszforoxikloridot, foszforpentakloridot, foszfortrikloridot és a tetraklórpirofoszforsavat, a tionilkloridot és a szulfonilkloridot. Ezek közül a foszforlhalogenidek felhasználása előnyös. A halogénezőszer mennyisége a felhasznált vegyület jellegétől függ, általában azonban 1 mól II általános képletű vegyületre kb. 0,1—2 mól halogénezőszert alkalmazunk.. Ezt á reakciót rendszerint kb. —20 és +30 °C közötti hőmérsékleten végezzük, előnyösen hűtés közß? ben valamely megfelelő oldószer, mint • etiléter, 2
