160730. lajstromszámú szabadalom • Körkovácsoló gép

160730 3 4 tömegerőket legyőzik és megakadályozzák az ütőfej utánütését. Az ütőfej kifelé eső felfekvő­felületei, amelyek szinuszalakúra vannak készít­ve, az ütőfejet tartó ház forgásakor egy gyűrű­ben elrendezett nagyszámú ütőgörgőgyűrűn futnak végig. Habár a gépnek ilymódon történő kialakításá­nál az ütőfej utánütését elkerülhetjük, s a mun­kadarabot is könnyebben vezethetjük a szerszá­mok közé, azonban az erőátadó eszközök (az ütő­görgőgyűrűk és az ütőfejek felfekvési felületei) kopása ^még mindig nem kívánt mértékben ma­gas. Ilyen elrendezés található a 967 540 sz. né­met szabadalmi leírásban. Ismeretes továbbá egy olyan kovácsológép, amely egy körbenfutó házban, a munkadarab­tengelyhez viszonyítva sugárirányban, elrende­zett kalapácsszánokkal bír, s amelynél a zajnak legalábbis az üresjárat alatti csökkentése céljá­ból az ütőfejeket, illetve kalapácsszánokat nyo­móközeggel működtetett dugattyúk útján befelé mozgatják, úgy, hogy a kalapáosszánok kifelé el­helyezkedő erőátadó felületei, illetve az azokon elrendezett görgők üresjárat során nincsenek érintkezésben az ütőgörgőkkel. Eltekintve attól, hogy a munkaimenet alatt itt sem kerülhető el az erős zörej és .az erőt átadó eszközök nagymér­tékű kopása, azonban mivel a gépnél az üres já­rás lehetőleg kevés kell legyen, a gép jó kihasz­nálási foka esetén az ilyen fajta gépeknél is nagy lesz a zajszint. Az eddigiekben elmondott hátrányok kiküszö­bölése érdekében a találmány szerint azt java­soljuk, hogy egy olyan kőrkovácsológépnél, amely a munkadarab-tengelyhez viszonyítva su­gárirányban mozgatható, egy körbenforgó ház­ban elhelyezett szerszámtartókkal rendelkezik, amelyeknél az említett sugárirányú mozgást a ház körbenfutó mozgása által hozzuk létre, az említett szerszámtartókat gördülőcsapágyak út­ján excentertengelyeken támasztjuk meg, ame­lyek koaxiálisán elrendezett, megvezetett csa­pokkal rendelkeznek, továbbá hogy ezen csapo­kén velük forgástátvivő módon összekötött kis­fogaskerekek vannak, melyek egy fogaskoszo­rúhoz kapcsolódnak, végül hogy a szerszámtar­tók koaxiális furatokkal vannak ellátva a veze­tőcsapok részére. Az erőátvivő eszközöknek ilyen elrendelése az­zal az előnnyel jár, hogy a szerszámtartók ál­landóan erőzáró kapcsolatban vannak a mozga­tásukra szolgáló eszközökkel. Ezáltal nemcsak az utánütést lehetett kiküszöbölni, hanem biztosít­hatóvá vált a kifogástalan erőátadás és ezzel az erőátviteli eszközök lehető legmesszebbmenő megóvása. További előnyként mutatkozik, hogy az ütőgörgőgyűrűk helyett — amelyek az ismert körkováosoló gépeknél rendszerint különleges kivitelek — a kereskedelemben szokásos görgős­csapágyakat alkalmazhatunk. Ezáltal a hatásfok jobb lesz, mivel lényegileg csupán gördülő súr­lódás fordul élői. Ehhez járul még, hogy a mun­kadarabot az alakítás során csak tengelyirány­ban kell mozgatni. A hossztengely körüli forga­tásra ninos szükség, mivel a szerszámok felüt­közési pontjai a munkadarabnak mindig más helyére esnek. Ezt azáltal érjük el, hogy a fo­gaskerék-kisfogaskerék áttételi viszonyt megfe­lelően választjuk meg. Ha ezen, találmány szerinti körkovácsoló gép­nél a szerszám ütésszámát emelni kell, vagy emelni akarjuk, ezt egyszerű módon azáltal te­hetjük meg, hogy azt a fogaskoszorút, amelyen az excentertengelyt meghajtó kisfogaskerekek a ház forgásakor legördülnek, megfelelően hajtjuk meg. Bár a bemutatott kiviteli példánál egy olyan, találmány szerinti körkovácsológépet láthatunk, amely csak két szerszámmal rendelkezik, azon­ban természetesen lehetséges négy szerszám al­kalmazása. Az excentertengelyek akkor ke­reszt- illetve osillagalakban vannak a körben­forgó házban elrendezve. Továbbá a szerszámok párhuzamos vezetését négy szerszám esetében is biztosítani lehet a vezetőcsapok útján. A továbbiakban a találmány szerinti körková­csológép felépítését és működésmódját egy két szerszámmal ellátott kiviteli példa kapcsán is­mertetjük részletesebben ábráink segítségével, melyek közül az 1. ábra a szerszámtartónak és hajtóeszközei­nek elrendezését mutatja, éspedig a 2. ábra A— B vonala menti metszetben, a 2. ábrán a szerszámtartó párhuzamos vezeté­sét láthatjuk a mindkét szerszámtartó furataiba benyúló vezetőcsapok útján, amikoris a rajz jobboldali fele az 1. ábra C—D vonala mentén, míg baloldali fele az E—F vonala mentén vett metszet, a 3. ábra az 1. ábra G—H vonala menti metszetet mutatja be, felnagyított mértékben, amelyen megláthatjuk, hogy a szerszámok milyen eszkö­zök útján vannak az ő mindenkori tartójukkal erőzáróan összekötve. A szilárdan helyhezkötött 1 házban a 2 és 3 csapágyak útján van a körbefutó 4 ház ágyazva, amely egy 5 fogaskoszorút hord. Ez a fogasko­szorú a 6 kisfogaskerékkel áll kapcsolódásban, melynek 6a tengelye a 7 tengelykapcsolón ke­resztül van összekötve a 8 elektromotor 8a ten­gelyével. A 4 házba két 9 és 10 excentertengely van behelyezve, melyeknek 9a és 9b illetve 10a és 10b csapjai a 11 és 11a, illetve a 12 és 12a gördülőcsapágyak útján vannak a 4 házban meg­támasztva. Amint azt a 2. ábra bemutatja, a két excentertengely a 4 házban egymással átellen­ben van elrendezve. Mindkét 9 és 10 excenter­tengelyre a 13 és 13a, illetve a 14 és 14a gör­dülcsapágyak útján egy-egy 15 illetve 16 szerszámtartó támaszkodik, amelyekkel a 17 il­letve 18 szerszámok négy-négy feszítőék útján vannak erőzáróan összekötve. A 20a-tól 20d-ig 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents