160730. lajstromszámú szabadalom • Körkovácsoló gép

160730 3 4 tömegerőket legyőzik és megakadályozzák az ütőfej utánütését. Az ütőfej kifelé eső felfekvőfelületei, amelyek szinuszalakúra vannak készítve, az ütőfejet tartó ház forgásakor egy gyűrűben elrendezett nagyszámú ütőgörgőgyűrűn futnak végig. Habár a gépnek ilymódon történő kialakításánál az ütőfej utánütését elkerülhetjük, s a munkadarabot is könnyebben vezethetjük a szerszámok közé, azonban az erőátadó eszközök (az ütőgörgőgyűrűk és az ütőfejek felfekvési felületei) kopása ^még mindig nem kívánt mértékben magas. Ilyen elrendezés található a 967 540 sz. német szabadalmi leírásban. Ismeretes továbbá egy olyan kovácsológép, amely egy körbenfutó házban, a munkadarabtengelyhez viszonyítva sugárirányban, elrendezett kalapácsszánokkal bír, s amelynél a zajnak legalábbis az üresjárat alatti csökkentése céljából az ütőfejeket, illetve kalapácsszánokat nyomóközeggel működtetett dugattyúk útján befelé mozgatják, úgy, hogy a kalapáosszánok kifelé elhelyezkedő erőátadó felületei, illetve az azokon elrendezett görgők üresjárat során nincsenek érintkezésben az ütőgörgőkkel. Eltekintve attól, hogy a munkaimenet alatt itt sem kerülhető el az erős zörej és .az erőt átadó eszközök nagymértékű kopása, azonban mivel a gépnél az üres járás lehetőleg kevés kell legyen, a gép jó kihasználási foka esetén az ilyen fajta gépeknél is nagy lesz a zajszint. Az eddigiekben elmondott hátrányok kiküszöbölése érdekében a találmány szerint azt javasoljuk, hogy egy olyan kőrkovácsológépnél, amely a munkadarab-tengelyhez viszonyítva sugárirányban mozgatható, egy körbenforgó házban elhelyezett szerszámtartókkal rendelkezik, amelyeknél az említett sugárirányú mozgást a ház körbenfutó mozgása által hozzuk létre, az említett szerszámtartókat gördülőcsapágyak útján excentertengelyeken támasztjuk meg, amelyek koaxiálisán elrendezett, megvezetett csapokkal rendelkeznek, továbbá hogy ezen csapokén velük forgástátvivő módon összekötött kisfogaskerekek vannak, melyek egy fogaskoszorúhoz kapcsolódnak, végül hogy a szerszámtartók koaxiális furatokkal vannak ellátva a vezetőcsapok részére. Az erőátvivő eszközöknek ilyen elrendelése azzal az előnnyel jár, hogy a szerszámtartók állandóan erőzáró kapcsolatban vannak a mozgatásukra szolgáló eszközökkel. Ezáltal nemcsak az utánütést lehetett kiküszöbölni, hanem biztosíthatóvá vált a kifogástalan erőátadás és ezzel az erőátviteli eszközök lehető legmesszebbmenő megóvása. További előnyként mutatkozik, hogy az ütőgörgőgyűrűk helyett — amelyek az ismert körkováosoló gépeknél rendszerint különleges kivitelek — a kereskedelemben szokásos görgőscsapágyakat alkalmazhatunk. Ezáltal a hatásfok jobb lesz, mivel lényegileg csupán gördülő súrlódás fordul élői. Ehhez járul még, hogy a munkadarabot az alakítás során csak tengelyirányban kell mozgatni. A hossztengely körüli forgatásra ninos szükség, mivel a szerszámok felütközési pontjai a munkadarabnak mindig más helyére esnek. Ezt azáltal érjük el, hogy a fogaskerék-kisfogaskerék áttételi viszonyt megfelelően választjuk meg. Ha ezen, találmány szerinti körkovácsoló gépnél a szerszám ütésszámát emelni kell, vagy emelni akarjuk, ezt egyszerű módon azáltal tehetjük meg, hogy azt a fogaskoszorút, amelyen az excentertengelyt meghajtó kisfogaskerekek a ház forgásakor legördülnek, megfelelően hajtjuk meg. Bár a bemutatott kiviteli példánál egy olyan, találmány szerinti körkovácsológépet láthatunk, amely csak két szerszámmal rendelkezik, azonban természetesen lehetséges négy szerszám alkalmazása. Az excentertengelyek akkor kereszt- illetve osillagalakban vannak a körbenforgó házban elrendezve. Továbbá a szerszámok párhuzamos vezetését négy szerszám esetében is biztosítani lehet a vezetőcsapok útján. A továbbiakban a találmány szerinti körkovácsológép felépítését és működésmódját egy két szerszámmal ellátott kiviteli példa kapcsán ismertetjük részletesebben ábráink segítségével, melyek közül az 1. ábra a szerszámtartónak és hajtóeszközeinek elrendezését mutatja, éspedig a 2. ábra A— B vonala menti metszetben, a 2. ábrán a szerszámtartó párhuzamos vezetését láthatjuk a mindkét szerszámtartó furataiba benyúló vezetőcsapok útján, amikoris a rajz jobboldali fele az 1. ábra C—D vonala mentén, míg baloldali fele az E—F vonala mentén vett metszet, a 3. ábra az 1. ábra G—H vonala menti metszetet mutatja be, felnagyított mértékben, amelyen megláthatjuk, hogy a szerszámok milyen eszközök útján vannak az ő mindenkori tartójukkal erőzáróan összekötve. A szilárdan helyhezkötött 1 házban a 2 és 3 csapágyak útján van a körbefutó 4 ház ágyazva, amely egy 5 fogaskoszorút hord. Ez a fogaskoszorú a 6 kisfogaskerékkel áll kapcsolódásban, melynek 6a tengelye a 7 tengelykapcsolón keresztül van összekötve a 8 elektromotor 8a tengelyével. A 4 házba két 9 és 10 excentertengely van behelyezve, melyeknek 9a és 9b illetve 10a és 10b csapjai a 11 és 11a, illetve a 12 és 12a gördülőcsapágyak útján vannak a 4 házban megtámasztva. Amint azt a 2. ábra bemutatja, a két excentertengely a 4 házban egymással átellenben van elrendezve. Mindkét 9 és 10 excentertengelyre a 13 és 13a, illetve a 14 és 14a gördülcsapágyak útján egy-egy 15 illetve 16 szerszámtartó támaszkodik, amelyekkel a 17 illetve 18 szerszámok négy-négy feszítőék útján vannak erőzáróan összekötve. A 20a-tól 20d-ig 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2