160710. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a nyálka viszkozítását az élő szervezetben a fiziológiailag legkedvezőbb értékre beállító enzimkészítmény előállítására

160710 17 18 Köztudomású, hogy a bélnyálkahártya mélyebb rétegeiben bőven vannak patogén mikroorganizmusok, kokcidiumok és más paraziták. Az erősen viszkózus béínyálka ezek körül védőburkolatot alkot, így ezekre nem hatnak a tápanyagokkal rendszeresen adagolt antibiotikumok és antikokcidikumoik. Azok az enzimek, melyek a béínyálka viszkozitását csökkenteni tudják, elősegíthetik tehát az antibiotikumok, antikokcidikumok és más fertőtlenítőszerek hatását, ennek tulajdonítható részben az elhullás csökkenése a kísérletek folyamán. A találmányunk szerinti enzim-készítmények adagolása esetén lehetővé válik, hogy a tápanyagokban csökkentsék az antibiotikumdk, antikokcidikumok, és más fertőtlenítőszerek szokásos mennyiségét, anélkül, hogy ezzel csökkenne az a védőhatás az állatokra, mely e három gyógyszerfajta adagolásával elérhető. Másrészről a találmányunk szerinti enzimkészítmény adagolása megnövelve a felszívódási sebességet a bélfalon keresztül elősegíti az állatgyógyászati szerek hatását is, ahogy ezt a III. példában leírt kísérlettel bebizonyítottuk. Az enzim-készítmények tehát felhasználhatók különböző állatgyógyászati szerek előállításánál is. A találmányunk szerinti enzim-készítményeknek állattápokban való felhasználásánál a A), B) vagy C) típusú enzim-készítményt összekeverjük valamelyik éllettanilag hasznos hordozóanyaggal. Az adagolást úgy állítjuk be, hogy az állat testsúly _ kg-onként és naponta 1000—20 000 Anson-egységet kapjon. Hordozóanyagként megfelelnek szilárd anyagok, pl. a tejcukor, vagy folyadékok, vagy olyan bevomóanyagok, melyek az enzim-készítményeket megvédik a felhasználás előtt. Olyan állatgyógyászati készítményeknél, melyeik hatásukat a bélnyálkahártyán keresztül fejtik ki, a gyógyszerek felszívódásának elősegítésére célszerű a fenti enzim-készítmények adagolása, mégpedig testsúly kg-onként és naponta 5000—200 000 A. E.-os dózisokban. Az enzimkészítményeknél jön számításba. Az előzőekben leírt állatokon végzett kísérletek eredményei alapján extrapolálható a készítmények embereken való hatása is. Ilyen célokra, hogy a kívánt eredményt biztosan elérhessük, nem használhatunk egy nyers vagy csak részlegesen tisztított enzim-készítményt. Célszerű a közepesen tisztított, pl. a D.-készítmény felhasználása. Alkalmazása megvalósítható dietetikus specialitásokban, vagy olyan gyógyszerkészítményeknél, melyek a bélbe jutva fejtik ki hatásukat. A dietetikus ételekhez a D. vagy E. típusú enzimkészítményeket használjuk, 1000—20 000 adagolásuk Anson-egység testsúly kg-onként és naponta. Azoknál a gyógyszerkészítményeknél, melyek a bélnyálkahártyával érintkezve fejtik hatásukat, az anyagcsere megjavítása és a gyógyszer felszívódásának elősegítése végett célszerű a D. vagy az E. készítmények felhasználása, testsúly kg-onként és naponta 5000—200 000 Ansonegység enzim-adagolással. A bélnyálkahártyához hasonlóan a légcsövet is viszkózus nyálka borítja, melynek viszkozitását a benne levő protein-hidakkal összekötött mucinmolekulák okozzák. E nyálka proteinjeinél is alkalmazhatók ugyanazok az alapelvek, melyeket a béínyálka szabályozható viszkozitáscsökkentésével kapcsolatban ismertettünk. A légcsővel kapcsolatos panaszok gyógykezelésénél már javasolták tripszin vagy kimotripszin alkalmazását. Felhasználásuk azonban különböző meggondolásokból korlátozott, így pl. azon okból, hogy a légcső nyalkájában is vannak tripszingátló, egyébként a Kunátz-féle enzimgátlóktól különböző enzimek. A kísérletek azt mutatták, hogy ezek a gátlók hatástalanok a találmányunk szerinti enzimkészítményekre. E készítményeik tehát felhasználhatók arra, hogy a légcső nyalkájának viszkozitását kismértékben csökkentsük; ezzel megkönnyíthetjük a felesleges nyálka eltávolítását és az antibiotikumok hatását. Tekintettel arra, hogy a légcső nyálkahártyája sokkal érzékenyebb és felülete is sokkal kisebb, mint a bél nyálkahártyájáé, e készítményeket aeroszolban adagolhatjuk, vagy más megfelelő alkalmazási módon. Csak egészen tiszta anyagok felelnek meg, így állatgyógyászati célra a D. típusú termékek, embergyógyászati célra a D. vagy az E. típusú termékek, viszonylag kisebb adagokban, így általában 500—50 000 A. E.-s adagban testsúly kg-onként és naponta. A bélnyálkahártya nyalkájához hasonlóan a méhnyak nyalkájának viszkozitása is a bennelevő protein-hidakkal összekötött makromolekuláknak tulajdonítható. E nyálka viszkozitásának szabályozható módon való csökkentése az előzőekhez hasonlóan megvalósítható a nyálka proteinjeire kifejtett hatással. A tehenek mesterséges megtermékenyítésének gyakorlata, mely most van általánosan elterjedőben, szükségessé teszi, hogy szabályozható módon csökkentem tudjuk a méhnyak nyalkájának viszkozitását. Ismeretes, hogy a mesterséges megtermékenyítés egy kezelésre átlagosan csak 65%-os sikerrel jár. Ez részben azzal magyarázható, hogy a méhnyak nyalkája túlságosan viszkózus és valóságban egy dugót képez, mely akadályozza a spermák áthatolását a méhnyakon. Ismeretes az, hogy a megtermékenyítés sikere érdekében javasolták, hogy az ondóhoz tripszinhatású anyagot adjanak. Az is ismeretes, hogy a méhnyak nyalkájában tripszingátló anyagok is vannak. 10 15 20 25 30 35 «0 45 50 55 60 9