160704. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alfa-olefinek polimerizálására
5 A reakciót 20—120 °C közti hőmérsékleten valósíthatjuk meg legelőnyösebben. A reakció felső hőmérsékleti határát mindig a találmány szerint Használt titán vegyület bomláspontja határozza meg. A kiindulási anyagokat célszerűen 5 20—120 °C között reagáltathatjük egymással. A reakciót adott esetben közömbös hígítószer jelenlétében hajthatjuk végre. Hígítószerként a kisnyomású etilén polimerizációnál szokásos alifás, cikloalifás vagy aromás oldószereket alkal- 10 mázhatjuk. Példaképp ilyen oldószerekre a butánt, pentánt, hexánt, beptánt, ciklohexánt, metilciklohexánt, benzolt vagy xilolt említhetjük meg. Használhatunk azonban erre a célra olyan benzinfrakciókat vagy hidráit Diesel-olaj-frak- 15 dókat, is melyeket előzőleg gondosan megtisztítottunk az oxigén- és kénvegyületektől és a í.edvességtől. A találmány szerinti használandó, magné- 20 záumvegyület és titánvegyület reakciójában kapott terméket — mely szénhidrogénekben oldhatatlan — a reakció befejeztével úgy szabadítjuk meg a reagálatlan kiindulási titánvegyülettől, hogy valamely fenti, a titán-IV-vegyü- 25 letet könnyen oldó közömbös hígítószerrel többször átmossuk. A találmány szerint alkalmazható hidroxilcsoport-tartalmú halogénmentes magnéziumve- 30 gyület 0,1—2, előnyösen 0,3—2 mól hidroxilcsoportot tartalmaz egy grammatomsúly magnéziumra vonatkoztatva. Ilyen vegyületként például Mg(OH)2 -t vagy olyan magnéziumvegyületeket alkalmazhatunk, melyek a hidroxil-cso- 3 g portokon kívül még karbonát-, szulfát- vagy karboxil-esoportot tartalmaznak. E vegyületeket önmagukban ismert módszerek segítségével állíthatjuk elő. 40 így például Mg(QH)2 -t úgy készíthetünk, hogy magnéziumsók — például MgCl2 , MgS04, Mg(N03)2, stb. — vizes oldatát alkáli- vagy földalíiálihidroxidokkal reagáltatjuk. Ilyen hidroxidokra például a KOH-t, NaOH-t, LiOH-t, 45 Ca(OH)2 -t, Sr{OH) 2 -t vagy Ba(OH)2-t említhetjük meg. A kapott reakcióterméket ezután megszárítjuk: e célból az anyagot például 100—220 T!-ra hevítjük fel. Szárítás közben kívánság szerint vákuumot is alkalmazhatunk. 50 A hidroxil- és karbonát-tartalmú magnéziumvegyületeket úgy állíthatjuk elő, hogy magnéziumsók — így MgCl2 , MgS0 4 vagy Mg(N0 3 ) 2 — vizes oldatát karbonátok oldatával elegyít- 55 jük. Karbonátokként például nátriumkarbonátot vagy káliumkarbonátot alkalmazhatunk. Megtehetjük azt is, hogy a fenti magnéziumvegyületeket nátriumkarbonát és lúgok, így nátriumhodroxid elegyével reagáltatjuk. _„ A kiváló csapadékot kimossuk, tökéletesen vízmentesítjük, végül finomra porítjuk. A szárítást előnyösen 180—300 °C-on, célszerűen 190—250 °C-on, kívánság szerint vákuumban hajtjuk végre. Az így előállított vegyületek 65 6 hidroxilcsoport-tartalma 30—500 mg, előnyösen 50—400 mg OH/g magnézium-vegyület. Ez az arány 0,15—1,7, előnyösen 0,25—1,5 mól QH-csoport/grammatomsúly magnéziumnak felel meg. A fentiekhez hasonló reakciókban kapott hidroxil- és szulfáttartalmú magnéziumvegyületeket a találmány szerint alkalmazandó titánvegyületekkel történő reagáltatás előtt 180—300 °C-on, előnyösen 190—250 °C-on alaposan vízmentesítjük. (E vegyületeket például az alábbi irodalmi utalás alapján állíthatjuk elő: Gmelin, Handbuch der anorganischen Chemie, System Nr. 27, B., 8. kiadás, p. 276—278.) A szóbanforgó reakcióban alkalmazhatunk vizes MgSO,i-oldatok és MgO reakciójával előállított magnéziumoxidszulfát-cementeket is, melyeket reagáltatás előtt 180—300 °C-on, előnyösen 190—250 "C-on kezelünk. A cementek előállításánál a MgO : MgSŰ4 mólarány előnyösen 3 :1—5 :1 lehet. Különösen aktív katalizatorhordozókat állíthatunk elő, ha vizes MgS04 -oldatokat 20—100 °C-on Mg(OH)2 -vel reagáltatunk. A reakció befejeződtével a reakcióelegyről a vizet lepárologtatjuk majd a reakcióterméket alaposan vízmentesítjük. A vízmentesítést célszerűen több lépésben végezzük: a szóbanforgó terméket először 100—120 °C-ra melegítjük majd finomra porítjuk, végül pedig 180—300 Q C, előnyösen 190—250 °C hőmérsékletre melegítjük fel. A találmány szerinti eljárásban alkalmazott magnéziumvegyületekben a hidroxilesoport-szulfátcsoport arány tág határok közt változhat, így 1 :1—20 :1, előnyösen 4 :1—10 :1 lehet. A hidroxilcsoportok aránya a magnéziumhoz a fenti vegyületekben 0,7—1,9, előnyösen 1,3—1,7 lehet. A hidroxil- és karboxilcsoport-tartalmú magnézium-vegyületéket szintén önmagukban ismert módszerekkel állíthatjuk elő. Ilyen módszer például az, hogy Mg(OH)2-t karbonsavak vizes oldatával reagáltatunk. Eljárhatunk azonban úgy is, hogy vizes karbonsavas magnéziumsó-oldatot — például magnéziumaoetát-oldatot — reagáltatunk MgO-val. Az oldatot a szilárd anyaggal összekeverve a kezdetben lágy pép egy bizonyos idő múlva cementszerű anyaggá szilárdul; ezt megszárítjuk, végül pedig finomra őröljük. A szárítást 130—150 °C-on, előnyösen 132—135 °C-on valósíthatjuk meg. Hidroxilcsoport- és karboxilcsoport-tartalmú magnéziumvegyületek előállításához egy- vagy több-bázisú, telített vagy telítetlen, szubsztituált vagy szubsztituálatlan karbonsavakat használhatunk. Alkalmazhatjuk különböző karbonsavak keverékét is. Ilyen karbonsavakra az alábbi példákat ismertetjük: paraffinoxidáció során kapott alifás karbonsavkeverékek, afcrilsav, metakrilsav, olajsav, sztearinsav, zsírok elszappanosításánál ka-3
