160642. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az 1,2-dihidroxibenzol monoétereinek előállítására

9 forrpontja 3 Hgmm nyomáson 122 °C; 2-n­-hexiloxi-ciklohexén-(l)-on-(3), forrpontja 3 Hgmm nyomáson 120 °C; 2-metoxietoxi-ciklo­hexén-(l)-on-(3), forrpontja 3 Hgmm nyomáson 117 °C; 2-(2-metilpropiloxi)-ciklohexén-(l)-on- 5 -(3), forrpontja 4 Hgmm nyomáson 105 °C; 2--(^-etilmerkaptoetoxi)-ciklohexén-(l)-on-(3), forrpontja 3 Hgmm nyomáson 148 °C; 2-(3--metoxibutiloxi)-ciklohexén-(l)-on-<(3), forrpont­ja 4 Hgmm nyomáson 133 °C. 10 3. példa: A felhasznált berendezés keverővel, hőmérő­vel, csepegtető tölcsérrel felszerelt háromnyakú 15 lombik, 40 cm hosszú tükrözött felületű köpe­nyes oszlop és vákuumszivattyú. 16 g kén és 15 ml 2-hexüoxi-ciklohexén-(l)­-on-(3) keverékét a lombikba bekészítjük és a kén megolvasztása után keverés közben 235— 2 _ 240 °C-ra felmelegítjük. A nyomás 200 Hgmm­re történő csökkentésével a lombik tartalmát forrásba hozzuk és az oszlopon keresztül desz­tillátumot szedünk le, ezzel azonos ütemben pedig összesen 90 g további 2-hexiloxi-ciklo­hexén-(l)-on-(3)-t csepegtetünk be. Ily módon 68,5 g pirokatechin-monohexilétert kapunk, amelynek forrpontja 2 Hgmm nyomáson 110 °C. A fentivel analóg módon más megfelelő mo­noenoléterek ekvivalens mennyiségű felhaszná- '' lása esetén a következő pirokatechinmonoéterek készíthetők: pirokatechin-monociklohexiléter, forrpontja 10 Hgmm nyomáson 143 °C, 25 pirokatechin-monociklopentiléter, forrpontja 5 Hgmm nyomáson 115—119 °C, pirokatechin-monometoxiléter, forrpontja 3 Hgmm nyomáson 103 °C. pirokatechin-mono-3-metoxi-buitiléter, forr- * pontja 2 Hgmm nyomáson 114 °C. 4- példa: A felhasznált berendezést az 1. ábrán szem- 45 léltetjük. A 3 kettős falú üvegcső 80 cm hosszú és 3 cm átmérőjű, az alsó részétől számítva 30, illet­ve 55 cm távolságban két oldalelágazást tartal­maz, amelybe 2 és 4 hőmérő van elhelyezve. A 50 cső 3 mm hosszú és 3 mm átmérőjű üvegdarab­kákkal van megtöltve. A felső csiszolatnyílásba a 6 háromkarú elágazó darab van behelyezve. Az elágazás két szárába egy-egy csepegtetős tölcsér csatlakozik a 8 kiindulási anyag és a 7 55 folyékony kén adagolására. A 7 kéncsepegtetős tölcsér köpenyes kivitelű és átfolyó szilikon­olajjal 120—140 °C-ra van felmelegítve. Az el­ágazás harmadik szárába a 9 elválasztó oszlop van beszerelve, amely ezüstözött vákuumkö- 60 pennyel van ellátva. 20 cm hosszú és 2 cm át­mérőjű, üvegszemcsékkel (spirál alakra felte­kercselt üvegbot darabkák, a részecskék hossza és átmérője 3 mm) van megtöltve. Az oszlop 6g 10 felett szabályozható 10 reflux elosztó hőmérő­vel és 11 leszálló hűtővel csatlakozik, a hűtő 12 elvezetése a 13 gázórával és a 14 mérőberen­dezéssel van összekapcsolva. A cső alsó részén a külső köpeny valamely alkalmas fűtőfolya­dékkal, pl. szilikonolajjal van megtöltve és a 15 csappal van ellátva az adott esetben képződő gyantaszerű maradékok eltávolítására. Az üveg­cső teljes hosszát két elektromos 16 és 17 fűtő­tekercs veszi körül, a felső 16 tekercs 250 Watt, az alsó 17 tekercs 500 Watt teljesítményű (220 Volt). Az elektromos fűtés segítségével az üvegcsö­vet 260—280 °C-ra melegítjük fel és óránként 32 ml izopropoxi-ciklohexenont és 4 ml ként adagolunk. A reflux elosztó szerkezetet és a fű­tést úgy szabályozzuk, hogy az elosztó hőmér­séklete a forrponton levő dehidrogénezett ter­mék hőmérsékletére álljon be (205 °C). A cső felső hőmérője (2) a kiindulóanyag forrpontját mutatja (kb. 214 °C). Ha a reakció az egyen­súlyi állapotot elérte, akkor megkezdjük a kiin­dulóanyag beadagolásának ütemében a végter­mék elvételét és a cső alsó részén a felgyülem­lő gyantaszerű részeket a beiktatott csap segít­ségével eltávolítjuk. Bevitt anyag: 160 g izo­propoxi-ciHohexanon (98%-os) = 157 g 100%­os anyag. Kapott termék: 148,3 g desztillátum, amely 124,8 g pirokatechin-monoizopropilétert, valamint 18,9 g át nem alakult kiindulóanyagot tartalmaz. A maradék alacsonyabb forráspontú komponensekből áll, ezek főtömege ciklohexán­dion-(l,2). A 15 csapon eltávolított gyanta súlya 10 g-A fenti eljárásnál a konverzió 138 g = 88%­os elméleti. 124,8 g pirokatechin-monoizopropü­étert kapunk, amely az átalakult termékre szá­mítva 91,7%-os elméletinek felel meg. 5. példa: A felhasznált berendezést a 2. ábrán szemlél­tetjük. A 2 elektromos fűtőkosarat az 1 szabályoz­ható transzformátor beiktatásával melegítjük. A fűtőkosárba a 3 egyliteres lombikot helyezzük be, amelyet a fűtőzóna szintjéig difeniléterrel töltünk meg. A lombik fölé a 4 Vigreux-oszlo­pot helyezzük, amely tükrözött vákuumszigetelő köpennyel van ellátva, 40 cm hosszú és 3 cm átmérőjű. Az oszlop fejrészén levő közdarabba a 6 hőmérőt és az 5 beadagoló csonkot helyez­zük el. A közdarabon egy az előbbihez hasonló, azonban 70 cm hosszú 7 Vigreux-oszlopot he­lyezünk el. Az utóbbi oszlop fejrészében levő elágazásba a 9 hőmérőt, a 8 fűthető csepegtetős tölcsért, a folyékony kén beadagolására, a 10 jelű 20 cm hosszú és 2 cm átmérőjű elválasztó oszlopot helyezzük, amelyhez a 11 reflux elosztó csatlakozik hőmérővel és hűtővel. Első lépésben a difenilétert addig melegítjük, míg gőzei a 70 cm-es hosszú oszlop 7 felső vé­r>

Next

/
Thumbnails
Contents