160634. lajstromszámú szabadalom • Eljárás piridazino-tiono-foszfor-(foszfon)-savészterek előállítására, valamint az azokat tartalmazó inszekticid és akaricid szerek

140834 3 til-, 0,0-di-terc.-butil-, O-etil-O-izopropjl-, O-etil-O-propil-, O-etil-Q-butil-, O-izoprepU-Q-butil- és O-propil-O-butil-tionofoszforsavészterklorid, ill. -bromid, O-etil-etán-, O-propil-etán-, O-izopropil-etán-, O-etil-propán-, O-etil-izopropán-, O-etil-bután-, O-izopropil-propán-, O-etil-fenil-, Q-izoprapil-fenil- és O-butil-fenil-tionofoszfonsavés^terklörid, ill. -bromid. A kiindulási anyagokként alkalmazott savhalogenidek és piridazin-származékok ismertek és ismert módokon állíthatók elő, A találmány szerinti eljárás megvalósítása so» rán oldó-, ill. hígítószerként az összes inert szerves oldószer szóba jön. Ide tartozik az öszszes alifás és aromás, adott esetben klórozott szénhidrogén, így benzol, toluol, xilol, benzin, metilénklorid, kloroform, széntetraklorid, klórbenzol, éterek, pl. dietil- és dibutiléter, dioxán, továbbá ketonok, így aceton, metiletil-, metilizopropil- és metilizobutilketon, ezenkívül a nitrilek, különösen az acetonitril. Savakceptofként az összes szokásos savmegkötőszer szóba jön. Különösen alkalmasak az alkálikarbonátok és -alkoholátok, így a nátrium- és káliumkarbonát, -metilát, ill. etilát, továbbá az alifás, aramás vagy heterociklusos aminők, pl. a trietilamin, dimetilamin, dimetjlanilin, dimetilbenzilamin és piridin. A reakcióhőmérsékleteket széles határokon belül változtathatjuk. Általában 10 °C és 90 °C, előnyösen 40 °C és 50 °C közötti hőmérsékleten dolgozunk. A reakciót általában normál nyomáson valósítjuk meg. Az eljárás megvalósításakor a kiindulási anyagokat ekvimoláris arányban reagáltatjuk valamely alkalmas oldószerben, a megadott hőmérsékleteken, adott esetben valamely savakceptor jelenlétében. Az elegyet több órán keresztül megnövelt hőmérsékleten keverjük, majd a sárga színű elegyet vízbe öntjük, szénhidrogénnel, előnyösen benzollal felvesszük és ismert módon feldolgozzuk. A találmány szerinti anyagok általában színtelen vagy gyengén sárgára színezett viszkózus, vízben oldhatatlan olajszerű anyagok alakjában keletkeznek, amelyek nem desztillálhatok bomlás nélkül, azonban az ún. szétdesztillálással tisztíthatók, azaz hogszabb ideig csökkentett nyomáson és kissé megnövelt hőmérsékleten melegítjük őket, így eltávolítjuk az illő alkatrészeket. A vegyületek jellemzésére mindenek előtt a törésmutató szolgál. A kristályos anyagokat olvadáspontjukkal jellemezzük, A találmány szerinti anyagok, mint azt a fentiekben már említettük, kitűnő inszekticíd és és akaricid hatást mutatnak, emellett fitotoxicitásuk csekély. Ezenkívül részben rodenticid mellékhatással is bírnak. A pesticid hatás gyorsan bekövetkezik és sokáig tart. Ezeknek a meglepő, értékes hatá-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 soknak az alapján az új hatóanyagok kártékony szívó és maró rovarok, valamint atkák irtására alkalmazhatók, mindenek előtt a növényvédelemben. A szívó rovarokhoz tartoznak lényegében a levéltetvek (Aphidae), így a zöld őszibaracklevéltetű (Myzus persicae), a fekete répalevéltetű (Doralis fabae), zab levéltetű (Rhopalosiphum padi), borsó levéltetű (Macrosiphum pisi) és a burgonyalevéltetű (Macrosiphum solanifolii), továbbá a ribizlilevéltetű (Cryptomyzus korschelti), almafalevéltetű (Sappaphis mali), szilváfalevéltetű (Hyalopterus arundinis) és a fekete cseresznyeíalevéltetű (Myzus cerasi), azonkívül a pajzstetvek (Coccina), pl, az oleander pajzstetű (Aspidiotus hederae) és a kehelypajzstetű (Lecanium hesperidum), valamint a Pseudococcus maritimus, a hólyagoslábúak (Thysanoptera), így a Hercinothrips femoralis és a poloskafélék (Heteroptera), pl. a répapoloska (Piesma quadrata), gyapotpoloska (Dystercus intermedius), agyi poloska (Cimex lecturalis), rablópoloska (Rhodnius prolixus) és a Triatoma infestans, továbbá a kabócák (Homoptera), így az Euscelis bilobatius és a Nephotettix hipunctatus-A maró rovarokhoz tartoznak mindenek előtt a leplkehernyók (Lepidoptera), így a káposztamoly (Plutella maculipennis), a gyapjas lepke (Lymantria dispar), aranyfarú szövő (Euproctis chrysorrhoea) és a gyűrűs szövőpille (Malacosoma neustria), továbbá a káposzta bagolylepke (Mamestra brasgicae) és a vetési bagolylepke (Agrotis segetam), a nagy téli araszoló (Oheimatobia brumata), nagy káposztalepke (Pieris brassicae), tölgyilonca (Tortrix viridana), gyapothernyó (Laphygina frugiperda) és az egyiptomi gyapothernyó (Prodenia litura), tova^wa a pókhálós szilvamoly (Hyponomeuta padella), lisztaoly (Ephestia kühniella) és a nagy viaszmoly (Galleria mellonella). A maró rovarokhoz tartoznak továbbá a bogarak (Coleoptera), pl. a gabonazsizsik (Sitophilus granarius = Oalandra granaria), burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata), sóskalevélbogár (Gastrophysa viridula), tormalevélbogár (Phaedon cochleariae), repcefénybogár (Meldgethes aeneus), kis málnabogár (Byturus tomentosus), babzsizsik (Bruohidius = Acanthoscelides opteetus), nyakszegélyes porva (Dermestes frischi), gabonaporva (Trogoderma gnanarium), vörösesbarna rizslisztbogár (Tribohum castaneum), kukoricazsizsik (Calandra vagy Sitophilus zeamais), kenyérbogár (Stegobium panioeum), közönséges lisztbogár (Teneforio molitor) és a fogasnyakú gafoanalbogár (Oryzaephilus surinamensis), valamint a talajban élő fajták, pl. a drótférgek (Agriotes spec.) és a májusi cserebogár (Melolontha melolontha), csótányok, így a német csótány (Blatella germanica), amerikai csólány (Periplaneta americana), madeirái csótány (Leucaphaea vagy Rhyparobia 2