160629. lajstromszámú szabadalom • Berendezés árúkat, főleg vágottbaromfit tartalmazó zárt műanyagfólia-burkolatok zsugorítására

iiwm s 6 Az 1 tartály alsó részében, a 6 melegvíz terében van a 7a íves rűdelemekbŐl álló 7 íves vezetőpálya, amely tehát a jelen esetben terelőrácsként van kiképezve. Ezen a 7a rúdelemekből álló 7 vezetőpályán, amely rúdelemeknek a 7a végei az 5 nyíláson át lefelé hajlítva kinyúlnak az 1 tartály belső teréből, a 4 nyíláson át belépő 3 csomag a „C" nyíl irányának megfelelően a 6a melegvízszint alá csúszik. A 3 árucsomagot a három 8a, 8b, 8c lapátból álló, a B nyíl irányában forgó lapátos járókerék juttatja fel az 5 nyíláshoz (a járókereket egészében 8 hivatkozási számmal jelöltük) és a terelőrács 7a rúdelemeinek 7b kifelé hajlított végein a már zsugorított fóliaburkolatú csomagok a D nyíl irányában az 1 zsugorítótartályt elhagyják. A 8 járókerék 8a, 8b, 8c lapátjai a 9 tengelyen elhelyezett 10 tárcsán vannak rögzítve; a 9 tengely az 1 tartályon kívül van a 11 csapágyazással ellátva, így korrózió, aminek a tartály nedves belső terében az alkatrészek ki lennének téve, idő előtt nem teszi azt tönkre. A 8a—8c járókerék-lapátokat egyébként úgy kell kialakítani, hogy egyrészt a vizet forgásuk közben ne vigyék magukkal, csak a 3 árucsomagot, másrészt hogy a 7a yezetőrács-rúdelemekkel úgy működjenek együtt, hogy a 3 csomag közéjük ne szorulhasson be. A lapátok egy célszerű megvalósítási lehetőségének részletes ismertetésére egyébként a 3. ábra magyarázata kapcsán még visszatérünk. Az 1—2. ábrán feltüntettük a víz- és gőzvezetékeknek az 1 tartályhoz való csatlakoztatását és az egyéb szükséges elemeket és szerelvényeket. A 12 vezetéken történhet az „a" nyíl irányában a víz, a 13 vezetéken a „b" nyíl irányában a gőz bevezetése az 1 zsugorítótartályba; a 13 vezetékbe a 14 gőzszelep van beépítve. A tervezett 6a vízszint felett a 15 túlfolyó van elrendezve, a páraeltávolításra pedig a tartály felső részéből kitorkolló 16 cső szolgál; a pára eltávolításának az irányát a ,,d'' nyíl jelzi. A 8 járókerék meghajtása előnyösen a 2 szállítószalag meghajtására szolgáló 17 hajtómű és 18a, 18b lánckerekek útján, a 19 lánc segítségével történhet. A 3. ábra perspektivikusan mutatja a találmány szerinti zsugorítöberendezés egy különösen előnyös kiviteli változatát, az 1 tartály falainak részbeni eltávolításával- Itt a 2 szállítószalagon érkező 3 árucsomag a 20 surrantón át az 1 tartály le oldallapjában kialakított (itt a fal eltávolítása miatt nem ábrázolt) nyíláson át jut a tartály belsejébe, tehát oldalról, lényegében a 8a—8c lapátokból álló járókerék 9 tengelyével egybeesőén. A 8a—Se lapátok a 21a és 21b tárcsák között vannak rögzítve és egyszersmind ezeket a tárcsákat egymáshoz is kapcsolják. A 21a tárcsán a 22 körkeresztmetszetű nyílás van kiképezve, amelyhez a 20 surrantó csatlakozik, és amelyen át a 3 árucsomag az 1 tartály belsejébe jut. A 21b tárcsához a 9 tengely mereven kapcsolódik, annak „B" nyíl irányú elforgatása a 8a—8c lapátok, vagyis a teljes járókerék elforgását eredményezi, aminek következtében viszont a szaggatott vonallal feltüntetett 5 nyíláson át a 3 árucsomag a már leírt módon — a 7a íves lécek 7b kifelé hajlított szakaszai által alkotott vezetőfelületen át — zsugorított fóliával elhagyja az 1 tartályt, pontosabban annak a 6 melegvízzel talt alsó terét, ahol a zsugorítási folyamat végbement. A járókerék fordulatszáma előnyösen változtatható, aminek eredményeképpen a mindenkori követelményekhez jól lehet igazodni. A 8a—8c lapátok kialakítását és a 7a rudakból álló íves vezetőráccsal való kapcsolatát is jól szemlélteti a 3. ábra. Eszerint a lapátok a 23a hosszirányú rudakból és a 23b keresztirányú merevítőkből vannak összeállítva, és a 23a rudak egymástól olyan távolságra vannak elrendezve és olyan hosszúságúak, hogy az íves vezetőrács 7a rúdelemei közötti hézagokba benyúlnak és azok között szabadon elmozoghatnak. Ily módon a 8a—8c lapátok a 6 vizet nem viszik magukkal, annak 6a vízszintje a 8 járókerék mozgása során gyakorlatilag állandó marad, ugyanakkor a 3 árucsomag beszorulásának, elakadásának a lehetősége tökéletesen ki van küszöbölve. A találmány szerinti zsugorítöberendezés a következőképpen működik: egy — nem ábrázolt — mágneskapcsoló segítségéver megindítjuk a 13 vezetéken át a gőz beadagolását az 1 zsugorítótartályban levő vízbe, amelyet a 12 vezetéken át juttattunk be előzőleg oda. Amikor a 6 víz hőmérséklete legalább 90 °C hőmérsékletet elért, a 2 szállítószalag megindításával — ami a lánckerékáttétel útján a 8 járókerék megindulását is előidézi — a 3 árucsomagok adagolása, következésképpen a zsugorítás művelete kezdetét veheti, és a gép leállításáig folyamatosan végezhető. A gépet előnyösen 92—94 °C-os hőmérséklethatárok között célszerű üzemeltetni. Ezt a hőmérsékletet egy automatikus hőfokszabályozón lehet beállítani, amely — gőzfűtés esetén — vagy a mágnesszelepet vezérli, vagy az elektromos fűtést kapcsolja. A berendezés teljesen automatizálható, a csomagolószalag, vagy szalagok és tasakzáró gépek üzemeltetésével összhangba hozható. A mágneskapcsoló bekapcsolt állapotának jelzésére jelzőlámpa szolgál, a víz mindenkori hőmérséklete pedig célszerűen a gép homlokfalán elhelyezett hőmérőről olvasható le, és a gőzadagolás így a pillanatnyi hőmérséklet függvényében történhet. A vízbevezető csőbe automatikus vízadagoló építhető be, úszós szintérzékelővel, az eltávozó víz automatikus utánpótlására. Szabadalmi igénypontok: 1. Berendezés árukat, főleg vágottbaromfit tartalmazó zárt műanyagfólia-burkolatok zsugorítására, amelynek zsugorítóközegként melegvíz 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3